Taehyung
A haza út szerencsére gyorsan eltelt.
Azt hittem, hogy lassan megőrülök.
Menet közben senki sem szólt egy szót sem.
A figyelmemet teljesen Jungkookra szenteltem.
Arra vártam, hogy adjon egy kis jelet, de eszméletlen - mozdulatlan volt.
Simogatva őt vártam, hogy felébredjen.
Semmi.
Még csak meg sem rándult.
Egy jelet sem adott, amitől megnyugodhatnék.
Amikor az autó végre megállt, kinyitottam az ajtót és ki másztam Jungkookkal a karomban. Seokjin oda lépett hozzám, hogy elvegye tőlem, de én el siettem mellette és a mellkasomhoz szorítottam Jungkookot.
Semmi esetre sem tarthatta volna újra a karjaiban. Minden felborult bennem, ahogy nem rég át adtam neki Jungkookot.
Most nem.
Nem törődtem azzal, hogy a lábam lángol a fájdalomtól.
Jungkookra volt szükségem.
Magamnál kellett tartanom őt.
Szükségem volt Jungkook közelségére, tudván, hogy a karjaim között biztonságban van. A sérült lábamat vonszoltam magam után, ahogy beléptem a házba. Megállás nélkül vettem az irányt a hálószobánk felé. Az ajtó már nyitva volt, belépve láttam meg Haesookot az ágy mellett. Egyből felém rohant, ahogy meglátott.
- Seokjin hívott. Meg töltöttem a kádat vízzel. - motyogta és megállt előttem.
Haesook előre hajolt majd egy mély levegőt vett Jungkook láttán. Könnyek gyűltek a szemeiben.
- Édes gyermekem.
- Tisztítsátok meg Jungkookot, mielőtt ránézek. - hallottam meg Sam hangját a hátam mögül.
Be sietve a fürdőbe ültem a kád szélére Jungkookkal az ölemben. Haesook segített leszedni a teste köré csavart zakókat. Az alig takaró, rongyos ruhára markolva letéptem róla.
- Hadd tisztítsam meg őt. Ömlik belőled a vér, Taehyung. Sam megnézi a lábad addig, amíg én vigyázok Jungkookra. - javasolta Haesook.
- Nem. - vágtam rá.
Lehetetlen, hogy rajtam kívül más vigyázzon Jungkookra.
Még Haesook sem.
Megfürdetném.
Vigyáznék rá.
Jungkook az enyém volt.
Az enyém, hogy vigyázzak rá.
Enyém, hogy szeressem.
Majdnem négy hónap után végre karjaimban tarthatom őt. Egyhamar nem fogom elengedni őt.
- Taehyung. - sóhajtott fel Haesook, de nem erőltette tovább a dolgot.
Felállva óvatosan a meleg vízbe helyeztem Jungkookot. Összerándultam, amikor le térdeltem a földre. Fájt, mint a kurva élet, lehunyva a szemeimet hagytam figyelmen kívül az égető érzést, mielőtt újra Jungkookra összpontosítottam.
Ülő helyzetben tartottam Jungkookot és hagytam, hogy a meleg víz be borítsa a testét. Biztos még mindig fázhatott, attól féltem, hogy soha többé nem fog át melegedni.
Haesook mellém térdelt majd gyorsan be samponozta és meg mosta Jungkook haját.
A víz piszkos barna színűvé vált, a borzalmas szagtól pedig felfordult a gyomrom.
Sajnálom.
Annyira, de annyira sajnálom angyalom.
Jungkooknak sokkal rosszabb fájdalmai lehettek, mint gondoltam volna.
Fogalmam sem volt, hogy hogyan fogom visszahozni a régi énjét.
Féltem, hogy örökké ilyen törött marad.
Végig simítottam a kezemet a nyakán és a karján. Amikor a kezem a hasához ért megálltam, nehezen kaptam levegőt. A fejemben átfutó forgatókönyvekbe ez nem tartozott bele.
Hogy élhetett Jungkook abban a pokolban ilyen állapotban?
Hogyan maradt életben?
Mély levegőt véve lassan meg simogattam a hasát. Merev és feszes volt a bőre. Égett a torkom és fájt a szívem, ahogy gyorsan elhúztam a kezemet.
Nem tudtam, hogy mit érezzek ezzel a terhességgel kapcsolatban.
- Taehyung.
El fordítva a fejemet láttam, hogy Haesook várakozóan néz rám. Figyelmen kívül hagytam az együttérző arckifejezését és ismét Jungkookra fordítottam a figyelmemet. Tusfürdőt spriccelve a kezembe gyorsan meg mostam a lábait és a hátát. Mikor végzem kiemeltem Jungkookot a vízből.
Haesook gyorsan leeresztette a piszkos vizet. Jungkookot ismer az üres kádba helyezve mosdattam át újra őt, ügyelve arra, hogy minden mocskot lemossak róla. Megengedve a vizet mostam le róla a habzó tusfürdőt. Amikor tiszta volt, Haesook egy törölközőt csavart Jungkook mozdulatlan teste köré.
Elgyötört lélegzetét véve felálltam és újra a karjaiba vettem a törékeny testét. Át csoszogtam a szobába, ahol Sam, Seokjin és Hoseok várt ránk.
Seokjin szeme a sérült lábamra vándorolt és az arca meg feszült a csalódottságtól.
- Sam, meg kell nézned Taehyung lábat. Erősen vérzik.
- Jól vagyok. - mordultam fel, miközben lefektettem Jungkookot azt ágyra. Jobban teste köré tekertem a törölközőt és betakartam őt.
- Főnök, először hagy varjam össze a sebedet. - javasolta Sam, ahogy mögém lépett.
A düh, amit magamban tartottam végül kitört.
- Nincs időnk erre! - bömböltem.
- Elvérzel! Nem tudsz így vigyázni Jungkookra! - kiáltotta vissza Seokjin, a szemei szinte tüzet hánytak rám.
- Győződj meg róla, hogy jól van. Azt akarom, hogy Jungkook rendben legyen. Hozd helyre őt! - fordultam Sam felé.
- De, főnök... - kezdte.
Előre lépve a gallérjánál fogva megragadtam őt és egy kissé megemeltem őt.
- Hallottad, amit az imént mondtam?
Nagyot nyelve bólintott, elengedtem őt majd meg igazította az ingjét.
Hogy gondolhatták azt, hogy hagyni fogom, hogy először engem lássanak el Jungkook helyett?
Seokjinra pillantottam, aki ingerülten megrázta a fejét.
- Sam, tedd azt, amit mond. Soha nem fog egyikünkre se hallgatni. Először hozd rendbe Jungkookot.
Seokjin kiment a fürdőbe, én pedig ismét Jungkook felé fordultam. Sam előre hajolt és az ágyra térdelt. Meg fogta a törölköző szélét, de nem mozdította el. Töprengő arckifejezéssel rám pillantott.
- Szabad, főnök? Az engedélyeddel meg kell néznem, hogy milyen rossz a helyzet.
A kezeim ökölbe szorultak, gyűlöltem a gondolatot, hogy egy másik férfi látni fogja a testét, de mit tehettem volna?
Sam az engedélyemre várt, késztetést éreztem, hogy fel ordítsak és kivájjam a szemeit, de ehelyett lefagyva álltam.
Amikor megéreztem, hogy valaki a karomhoz ér, megfordultam és egyből szembe kerültem Seokjinnel, amint egy kisebb törölközőt tart felém.
- Kösd a sebed köré. Egy kis időre el állítja a vérzést.
Elvéve tőle az anyagot gyorsan a vérző seb köré tekertem. Miután megbizonyosodtam arról, hogy rendesen a helyén van és nem ömlik mindenhová a vér, át sétáltam az ágy másik oldalára.
A szemem sarkából láttam, hogy Hoseok és Seokjin csendben elhagyják a szobát, így magánteret biztosítva nekünk.
Haesook Sam mellett állt és ugyanolyan aggódó szemekkel figyelt mindent, mint korábban. Könnyei már rég felszáradtak, immáron arcán bánat és fáradtság látszott. Először Jimin, most meg Jungkook.
Mennyit bír még?
Be másztam az ágyba Jungkook mellé. Közelebb fészkelve magamat hozzá fontam a karjaimat teste köré. Egy pillanatra magamhoz öleltem és magamba szívtam az illatát. Heves pillantást vettem Samre majd bólintottam egyet. Haesook Jungkook lábaihoz telepedett és a kezeit az ölébe ejtette. Sam óvatosan lehúzta Jungkookról a takarót majd a törölközőt is.
Hallottam, ahogy a lélegzete elakad, felnézve láttam, hogy összeráncolt homlokkal nézte a zúzódásokat, amik csúnyává varázsolták Jungkook sápadt bőrét. Nem mertem rájuk nézni, mert féltem attól a fájdalomtól, amin keresztül ment.
Lila színű zúzódások borították a karjait és a lábait. Némelyik kifakult, míg pár egészen újnak tűntek.
Talán néhány naposak.
Térdei és könyökei le voltak horzsolva. Valószínűleg a kemény talajtól. A bőre néhol rongyosnak tűnt.
Ahogy tovább néztem a testét, a lélegzetem elakadt és a mellkasom összeszorult. Bal lábának oldala majdnem fekete volt és az egyik karja csúnya zöld árnyalatúvá kezdett el változni. Ez a zúzódás valószínűleg kevesebb, mint egy hetes lehetett. Más apró vágások is voltak a testén. Az arca enyhén horzsolt volt, de sokkal jobban nézett ki, mint a többi testrésze.
Egy dolog, ami meglepett, az a hasa volt. A hasa tiszta volt, nem volt rajta egy karcolás sem. Úgy tűnt, hogy ezt a részt érintetlenül hagyták. Fogalmam sem volt arról, hogy Jungkook hogyan védte meg magát.
Csak annyit tudtam, hogy túlélte.
Jungkook lélegzett, bármit megtennék, hogy ez így maradjon.
Arcomat a nyakába temetve hunytam le a szemeimet.
Most már nem veszíthetem el.
Egyszer már elvesztettem.
Soha többet.
- Súlyosak a sérülései, főnök. - motyogta végül Sam, miután megvizsgálta Jungkook testét.
- Én is látom. Szeretném tudni, hogy mit tudsz tenni érte. - mondtam vicsorogva, ahogy Samre emeltem a tekintetem.
Ha haszontalan számomra, akkor keresnem kell helyette mást, aki ellátja Jungkookot. Tudni akartam, hogy jól van-e vagy sem.
- Természetesen tudom kezelni a sebeit. - kezdte, de egyből szünetet tartott, ahogy a hasára szegeződött a tekintete. - De terhes. Nem tudok sokat a terhességről.
Összeszorítottam az állkapcsomat és a fogaimat csikorgattam.
Nem akartam tudomást venni erről a szóról.
Jungkook terhes.
Picsába!
Tudtam, de ezek a szavak még valóságosabbá tették.
Ez tényleg a valóság volt.
Az angyalkám terhes.
És azt se tudom, hogy a baba az enyém-e vagy sem.
Nem éreztem semmit az illatában.
Szemeim újra gömbölyödő hasára vándoroltak. Néhány másodpercig még bámultam őt majd felkaptam a fejem Sam hangjára.
- A fogsága alatt nem tudjuk, hogy milyen traumát szenvedett el az elméje és a teste. És azt se tudjuk, hogy ez hogyan fogja befolyásolni a terhességet és a baba fejlődését. Még a baba illatát se érzem... - folytatta.
Utáltam, mikor Jungkook fogságára és a bármelyik percben bekövetkezhető elvesztésére emlékeztettek. Azt hittem, hogy vége lesz a pokolnak, ahogy kimentjük őt.
Amíg a karomban tarthatom, addig minden rendbe jön.
Semmi sem volt rendben.
Sam Jungkook mellkasára tette a kezét.
- Könnyen veszi a levegőt, ez jó jel. Valószínűleg csak mély álomban van. A legtöbb esetben a traumán átesett emberek általában le kapcsolnak. Ennek az egyik módja az alvás. Jungkook valószínűleg éjjel-nappal aludni fog. A legjobb, ha pihen. Folyamatosan ellenőrizni kell majd őt.
- Ellenőrizni fogom. Nem hagyom magára. - mondtam és egy puszit nyomtam a füle mögé. - Végig vele leszek.
Amíg meg nem gyógyul, addig nem fogom magára hagyni. Továbbra is apró puszikkal leptem el Jungkook arcát és nyakát, miközben Sam a sebeit kezelte le. Lefertőtlenítette őket, míg a rosszabb sebekre kötszert csavart majd zúzódásaira pedig kenőcsöt kent.
Édes szavakat súgtam a fülébe. A szavak a szívem legmélyéről jöttek - ugyanabból a szívből, ami azért fájt, mert egy életjelet se adott magáról. Elmondtam neki, hogy milyen szép és bátor. Hogy ő az én gyönyörű és tökéletes angyalkám.
Jungkook volt a mindenem.
Fülébe súgva mindent reméltem, hogy még az álmában is hall engem. Simogattam, kezeim sápadt bőrén össze-vissza vándoroltak, egyszer sem állítottam meg őket.
Megérintettem.
Megöleltem.
Megcsókoltam.
Mégis mindvégig mozdulatlan maradt.
Ha nem emelkedett és süllyedt volna mellkasa, akkor halottnak tűnt volna.
Pokolian megijesztett és csak reménykedtem, hogy hamar felébred.
Szükségem volt gyönyörű barna szemeire.
Édes hangjára.
Amikor Sam végzett egyből elhúzódott, én pedig gyorsan meg igazítottam Jungkookon a törölközőt és a takarót. Miután alaposan elrejtettem a testét, magamhoz öleltem.
- Főnök, megtettem minden tőlem telhetőt. De nem vagyok szakosodott terhességre. Szükséged lesz...
- Már gondoskodtam róla.
Vágta félbe Samet Hoseok. Felemelve fejemet láttam, hogy egy béta nő társaságában belép a szobába.
- Ő innentől átveszi. - mondta Hoseok majd az idegen felé biccentett.
- Mr. Kim - mondta a nő üdvözlésképpen. - Szülészorvos vagyok. Az ön engedelmével... - Jungkook felé biccentett.
- Mennyire vagy képzett? - morogtam, amikor közeledni kezdett az ágyhoz. Karjaim védelmezően fonódtak Jungkook köré és dühös pillantásokat küldtem a nő irányába.
- Taehyung, ő szakképzett. Évek óta ismerem őt. És ő is jól ismer minket. - mondta Hoseok egy gyengéd mosollyal az arcán.
A nő is elmosolyodott.
- Az apám az egyik embered. Erik Nam. A legidősebb lánya vagyok, Solar.
A név harangként kongott a fejemben.
Az apja Namjoonnal együtt figyelte a klubokat.
Végül bólintva egyet, jött az ágyhoz majd letelepedett Jungkook mellé. Lassan szét húzta a hasát takaró törölközőt. Amikor Jungkook hasára tette a kezét, lehunytam a szemeimet és figyelmen kívül hagytam őt.
Arcomat angyalom nyakába nyomtam, édes illata segített megnyugtatni.
Néhány perccel később Solar végül megszólalt.
- Van szívverés.
Amint meghallottam szavait, egy hatalmas kő esett le a szívemről. Megkönnyebbülés töltött el. Megborzongtam és egy mély levegőt vettem.
- Minden rendben lesz. - súgtam Jungkook nyakára majd adtam neki egy puszit.
- Sztetoszkópot és magzati dopplert is használtam. Ha már hallok szívverést, akkor biztosan elmúlt már 12 hetes. De sajnos nem tudom biztosan megmondani, hogy mennyire egészséges az omega apa és a baba. Ultrahang és más egyéb vizsgálatot kell majd elvégeznem. Ha majd fel ébred, fel kell tennem neki pár kérdést. - folytatta Solar.
Az ujjaim meg feszültek Jungkook törékeny keze körül.
- A baba nem mozog. A hasa túl merev. Amíg van szívverés, addig minden oké. Figyelj a baba mozgására is. Ha órákig vagy akar napokig nem mozdul meg, akkor az nem jó jel.
- Azt mondod, hogy valami nem stimmel... - elhallgattam, nehezen tudtam ki mondani a szót.
Baba.
Egy rohadt baba.
Solar figyelmen kívül hagyta az elakadásom majd folytatta.
- Nem mondhatok semmit se biztosra. Virrasztást javaslok mára és holnapra. Kettő nap múlva vissza jövök, hogy megnézzem a fejleményeket. Sam azt mondta, hogy az irodája egy részét használhatom. Így nem kell sokat mozgatnod Jungkookot, vagy kivinned őt a birtokról.
Solar Jungkook pocakjára tette a kezét majd megsimogatta azt.
- Kicsi egy omegahoz képest. A hasa mérete alapján azt mondanám, hogy elmúlt négy hónapos. Annak ellenére, hogy fogságban volt, a hasa egészségesnek tűnik. Több információt majd ultrahang után tudok mondani.
- Hívlak, ha a párom felébred. - motyogtam, miközben a kezét néztem.
Jungkook.
Miért volt ennyire nehéz megérinteni a hasát?
Még arra se tudtam rávenni magamat, hogy sokáig nézzem a pocakját.
Teljesen elundorodtam a reakciómtól majd inkább Jungkook arcára vezettem a tekintetem.
- Várom a hívásod. - motyogta Solar, mielőtt felállt.
Haesook gyorsan elfoglalta a helyét majd meg igazította Jungkook körül a törölközőt. Vissza húzva rá a takarót simított gyengéden az arcára. Szemem sarkából láttam, hogy Hoseok bűnbánó arckifejezéssel néz Jungkookra. Néhány kisebb perc után Sokarral együtt elhagyta a szobát.
Jungkook olyan békésnek tűnt, arca nyugodt és sápadt volt.
Az angyalkám úgy nézett ki, mint egy alvó szépség.
Ám álmát valószínűleg rémálmok gyötörték.
Legszívesebben el űzném neki az összeset.
Harcolnék a démonjaival.
Végül is megígértem, hogy megtanítom őt újra szárnyalni.
A mellkasom meg feszült, a szemeim pedig könnybe lábadtak.
Életemben először éreztem magam... gyengének.
Könnyek.
Hülye kibaszott könnyek.
El sírtam magam.