Mindennél SM ff

2. évad 4. rész

- Itt vagyok. - nyitott be az ajtón Shawn. Szegény majdnem kiköpte a tüdejét ezért ahogy tudott leült a székre.

- Látom. - bólintottam felé a fejemmel. Beharapott ajkakkal és összeráncolt szemöldökkel figyelt rám.

- Mi a baj?

- Az Shawn, hogy fogalmam sincs. - tártam ki a karjaimat - Amióta szakítottunk valahogy nem találom a helyemet a világban. Másfél hónapig mást sem csináltam csak jártam a világot, és mikorra tudnék pihenni jön ez a szaros pánikroham, majd bevisznek a kórházba ahol kapok megint pár doboz antidepresszánst, nyugtatót. És így élem tovább a mindennapjaimat. A te pulcsidba burkolózva egész nap a szálloda szobában bőgtem mint valami elmebajos majd Ashley minden nap szólt hogy indulni kéne, megerőltettem magamat, felvettem egy műmosolyt kisminkeltem magamat es ez ment minden nap, ebből nekem már nagyon elegem van! Már kezdtem nem nulla-huszonnégyben rád gondolni erre betoppansz. - túrtam a hajamba. Ő csak nyitott szájjal nézett tovább, és felállt. Beletúrt a hajába és lassan felém fordult. - Azt hittem keresel. Azt mondtad hogy írsz. Erre rohadtul nem írtál és semmit sem tudtam. Láttam pár pletykát miszerint újra barátnőd van, aki szintén modell. Na ott akkor azt hiszem összetörtem. Ashley már ott tartott hogy valami pszichológust vesz fel mellém hogy ne legyek egy idegroncs.

- Én... - akart volna közbeszólni Shawn.

- Nem, még nincs vége. Ekkor alakult ki brutálisan a pánikrohamom. Olyan szintűek voltam amelyeken senki sem tudott segíteni, csak te tudtál volna. Természetesen Ashley ezt nem tudta, így próbált ő. Miután az első alkalom után sem tudott megnyugtatni elmentünk egy pszichológushoz aki megállapította hogy csak te tudnál nekem segíteni. Ashley mondta hogy ha akarom akkor ír neked hogy egyszer kétszer meglátogathatnál és akkor talán jobban is lennék. Én azt mondtam ne, arra hivatkozva hogy neked is biztos sok a munkád, láttam a barátnős képeket a neten és gondoltam nem kell a nyakadba a pszichopata exed akinek csak szimplán hiányzol.

- Nekem is hiányzol Emma. - mosolyodott el - Sajnálom hogy elrontottam és hogy nem kerestelek de, egyszerűen nem ment. - sóhajtott fel - És igazából, nincs barátnőm csak összeboronáltak azzal a csajjal. - mosolyodott el - De tetszik ahogy féltékeny vagy.

- Én ne...

- Shh, ne tagadd. Látom rajtad. - tette az ujját a szám elé. - Mit szólnál ha majd amikor kijössz akkor majd elmennénk valahova.

- Shawn - ráztam a fejemet lemondóan - én elfogok költözni. - bukott ki belőlem.

- Hogy micsoda? - kérdezte miközben elnézett oldalra.

- Elfogok költözni. - nyeltem nagyot. Szemeimbe könnyek gyűltek. Úgy viselkedem mint aki terhes.

- De, miért?

- Azért, mert itt egyszerűen minden rád emlékezetet. És nem tudok úgy valahova menni ahol esetleg ne találkoznék veled. Minden boltban van valami ami rád emlékeztet.

- És, egyáltalán hova mész? - kérdezte kétségbeesetten. - Szüleid tudnak róla?

- Valószínűleg New York lesz. Nem, még nem tudnak róla. - ráztam meg a fejemet miközben a hajamba vezettem a kezeimet.

- Ne, ezt ne csináld. - vette ki a kacsómat Shawn a hajamból. Közel hajolt. Nagyon nagyon közel, és lepillantott ajkaimra. Elállt a lélegzetem is. Nagyot nyelt és felpillantott a szemeimbe. Ahogy meglátta hogy én is párnácskáit néztem önelégülten elmosolyodott.

- Most megcsókolsz vagy sem? - suttogtam. Nem kellett neki kétszer mondanom. Ajkaimra tapadt és úgy csókolt mint eddig soha! Istenem, el is felejtettem hogy milyen édes ajkai vannak.