2. évad 14. rész

447 15 0
                                    

Amíg Shawn járta tovább a világot, én addig náluk punnyadtam. Már az is megfordult a fejemben hogy átmegyek az ő lakására és kitakarítok, de rájöttem hogy kéthetente megy hozzá takarítónő. Mivel tudtam hogy kaja nincsen nála, azt akartam volna venni de amikor szóltam Aaliyah-nak akkor közölte velem hogy amúgy minek venni ételt ha, nem is vagyunk ott. Így történt az hogy egész nap az ágyban fetrengtem egy nagy pulcsiban amit a szekrényből szedtem és sorozatokat néztem. Mivel most eleve szünetem van, meg a legutóbbi kifakadásom sem sült el a legjobban, ezért most Ashley békén hagy egy időre. Ez persze nem azt jelenti hogy nem tartjuk a kapcsolatot, csak szimplán nem megyek úgymond dolgozni.

Holnap jön haza Shawn és utána levő nap indulunk el telelni. Haza kéne mennem pár ruháért, de egyszerűen képtelen vagyok felállni a gép elől. Egyébként szokásomhoz híven Harry Pottert néztem. Esküszöm soha nem lehet megunni. Éppen az a rész ment amikor a tarantula vagy micsoda, tudjátok az a hatalmas pók meghal. Őszintén, ezt a részt egyedül soha nem bírtam végig nézni, mert kínos vagy nem de egyszerűen irtózom a pókoktól. Hiába nem félek a többi csótánytól meg ilyenektől, de ha ezt az egyet nem szeretem és ha esetleg meglátom őket, sikítok.

•••

Fél óra elteltével álmosan álltam fel az ágyból, és elindultam rendesen felöltözni. Nem vittem túlzásba hiszen csak a szüleimhez megyek. Felvettem a pulcsihoz egy mackónadrágot majd lementem a lépcsőn, belebújtam a cipőmbe, felvettem a kabátomat és a sapkámat majd kiléptem a téli hidegbe. Bezártam a bejárati ajtót, mivel senki sem volt itthon rajtam kívül majd bepattantam a kocsiba. Elindultam a nem hosszú utamra, miközben Shawn zenéit hallgattam. Közben megcsillogtattam hangomat ami valljuk be nem a legjobb. Hiába mondják azt hogy szépen énekelek, de én egyszerűen nem szeretek és ha nem szeretek akkor nekem aztán mondhatják. Az életben sem fogok színpadon fellépni.

Ha már Shawnnal tartunk - megint. Vele minden nap beszélek, és azt pontosan tudom hogy mind a ketten várjuk hogy ketten lehessünk. A múltkori beszélgetésünk után megfogadtuk hogy nem mondunk egymásnak olyan dolgokat, mert csak mégjobban hiányozna a másik. Így minden nap átbeszéljük hogy ki mit csinált, természetesen a bókjai nem maradhatnak el hiába mondtam neki hogy ne csinálja majd általában valamelyikünknek mennie kell. Általában neki, ezt ti is kitalálhattátok.

Leparkoltam a ház előtt es idegesen szálltam ki a kocsiból. Hiszen valljuk be, ki ne lenne ideges amikor abba a házba kellene visszamennie ahol rossz emlékei vannak? Szerintem senki. Én sem. Természetesen nem a gyermekkoromra gondolok, hisz az szinte tökéletes volt. Sokkal inkább arra célzok amikor Shawnnal voltam itt. Beléptem a házba, ami nyitva volt. Furcsállottam is hiszen mindig zárva van, még akkor is amikor itthon vagyunk. Ahogy beléptem az étkezőben megláttam anyát ahogy éppen újságot olvas és kávé kíséretében.

- Anya. - vidultam fel. - Nagyon hiányoztál! - szorítottam magamhoz.

- Kicsim. Te is nagyon hiányoztál nekem! Mesélj hogy vagy? Nagyon hiányzol nekem, és sajnálom apád viselkedését.

- Ó, hagyjad már túltettem magamat rajta. - legyintettem. Részben így is volt hiszen már nem nagyon érdekelt, igazából azt csinál apám amit akar.
- Én élek és virulok - mosolyogtam. - pár ruháért jöttem haza, mivel Shawnnal holnap megyünk el "kirándulni".

- Apád mondta hogy mentek. Ő annyira nem díjazta, de szerintem nagyon édes Shawntól hogy elvisz. - igen, mindig anya volt az aki mellettem állt.

- Pontosan, én is nagyon aranyosnak tartom. Ti hogy vagytok? - mosolyogtam.

- Hát, én dolgozok ezerrel, apád is. Húgod pedig a nap nagy részét Daniel-nél tölti. - sóhajtott.

Mindennél  SM ffWhere stories live. Discover now