Mindennél SM ff

28.rész

- Psszt! Shawn! - kiabáltam oda suttogva barátomnak.

- Igen? - kérdezett vissza. Éppen bujócskázunk Aaliyahval és a barátjával, és most Jordan keresett minket.

- Fel tudsz engem emelni oda? - kérdeztem miközben felmutattam egy szekrényre.

- Te teljesen bolond vagy. Nem fog téged elbírni. És ezt ne vedd úgy hogy el vagy hízva, de nem akarom hogy bajod essen.

- Rendben. - mondtam és más búvóhelyet kezdtem keresni. Végül beálltam a szárító mögé, Shawn pedig bebújt az egyik ruhás szekrénybe.

Aal nem tudom hogy hova bújt, de ahogy hallottam már meg is találta a barátja. Éppen a szárító előtt mentek el mikor tüsszentenem kellett, így meg is találtak.

Ezután Jordan elment megkeresni Shawnt. Pár perc múlva vissza is jöttek és mivel a lépcső tetején álltunk és ők pedig futottak, Shawnnak nem sikerült megállnia nálam és levágódott a lépcsőn.

- Jézusom! - kiáltott fel Aal.

- Shawn!? Jól vagy? - futottam le hozzá. Jordan hívta a mentőket, mi Aal-val pedig lent voltunk és figyeltünk rá. Eszméletét elvesztette, és a bokája is kezd feldagadni.

- Hol van jég? - kérdeztem.

- Fagyasztóban a harmadik polcon. - mondta. Kifutottam a konyhában és kivettem a jeget. Gyorsan visszamentem, és közben már hallottam már a szirénát. A mentő autó leparkolt és kipattantak belőle a mentősök.

- Jó napot! Látta valaki hogy mi történt? - kérdezte az egyik férfi.

- Igen, - mondtam. - játszottunk mikor Shawn futott felénk és nem tudott felénk futni, így leesett a lépcsőn. - meséltem el.

- Rendben, akkor még az adatait kérnem el. - mondta, én pedig elővettem őket. Felírta őket, majd megkérdezte hogy szeretnék-e vele menni.

- Persze. - mondtam és már ugrottam is be az autóba.

Erősen fogtam a kezét miközben néha puszit nyomtam rá. Nemsokára meg is érkeztünk a kórházba ahol betolták az egyik műtőbe hogy megtudják nézni eltört-e valamilye.

Közben felhívtam Karent és Manuelt hogy mi történt mert persze, ők nem voltak otthon. Miután gyorsan telefonáltam, leültem az egyik székre és a fejemet a kezembe temettem.

- Édes istenem, ez nem történhet meg. - suttogtam magam elé, és kezdtem el könnyezni. - Nem, nem sírunk, minden rendben lesz.

- Emma! - kiáltott fel Karen. Mögötte jött Aal, Jordan és Manuel. - Mi történt?

- Hát ugye bújócskáztunk és amikor vártuk Shawnt és Jordant a lépcső tetején. Futottak felénk és Shawnnak nem sikerült megállnia. - meséltem el.

- Szüleidet ne hívjuk fel? - kérdezte Manuel.

- De fel kéne, de most nincs hangulatom hozzájuk szóval ne. - mondtam el. - Köszönöm.

Bólintottak, majd leültek mellém. Fél óra múlva kijött az orvos, és megállt a szülők előtt

- Önök az szülők igaz? - kérdezte. Bólintottak, és fojtatta. -  Szóval Shawnnak szerencsére nincs agyrázkódása, nincs eltörve semmilye, csak a bokája ficamodott ki. Be lehet menni hozzá. - mondta majd el is ment.

- Először be megyünk mi, majd menjetek ti. - mondta Karen. Felálltak és bementek a 132-es szobába. Közben bennem egyre jobban nőtt az idegesség, és mire bejutottam hozzá fél óra volt.

- Shawn. - kiáltottam fel suttogva.

- Emma. - nézett rám. Kitárta a karját én pedig oda futottam.

- Nem gáz hogy befekszem melléd? - kérdeztem félénken.

- Nem. - rázta meg a fejét. - csak az a lényeg hogy itt legyél. - suttogta. Odabújtam szorosan hozzá és a kezemet bevezettem a pólója alá. Kicsit arrébb csúszott, így én is elfértem. Cipőmet lerúgtam, és én is bebújtam a takaró alá.

- Nagyon nagyon szeretlek. - suttogtam.

- Én is. - csókolt meg.

- Sajnálom hogy leestél a lépcsőn, ígérem hogy többé nem fordul elő. - mondtam, és kezdtem el könnyezni.

- Ugye most nem sírsz? - kérdezte, mire arcomat a pólójába temettem. - Bébi, semmi baj, nem a te hibád. - mondta és szorosan magához ölelt. Felnéztem rá, mire ő kapott az alkalmon és megcsókolt. Nem normálisan, hanem szenvedélyesen, OLYAN szenvedélyesen. Kezemet a tarkójára vezettem, ahol a kisebb hajszálakkal játszottam. Kezét a derekamra vezette, és magára húzott.

- Shawn, nem szabad. - suttogtam a szájára.

- Nem érdekel. - Na igen, ha erről van szó, nem nagyon érdekli.

- De Shawn! Nem szabad! - mondtam erélyesebben, és leszálltam róla. 

- Jólvan na. Bocsánat. - mondta és visszahúzott magára.

- Segítesz nekem lakást nézni a környéken? - kérdeztem.

- Persze, de mi lenne ha hozzám költöznél? Úgy is szinte éjjel-nappal együtt vagyunk. - mondta, mire nekem felcsillant a szemem. - Mióta tervezgeted ezt az egészet? - kérdezte sóhajtva, miközben becsukta a szemét. Én közben a kisebb hajszálakkal játszottam.

- Igazából ezért vesztem össze veled. - mondtam halkan. Hirtelen kipattant a szeme, és hirtelen felém fordult.

- Mi van? Ez most komoly? - kérdezte meglepve. - Ha hozzám szeretnél költözni csak szólnod kell. - mondta mosolyogva. Visszafordult a határa, én pedig egyik kezemmel átöleltem és a lábamat átdobtam a csípőjén.

- Jó éjt. - suttogtam.

- Jó éjt! - suttogta és egy puszit nyomott a számra, majd már csak a szuszogását hallottam.