Mindennél SM ff

36.rész

Ahogy leszállt a repülő nekem futnom kellett a mosdóba kiadni a gyomrom tartalmát. Ugyan Shawn nem vette észre de én egész végig vissza fojtottam a hányást, mert nem akartam a repülő vécéjét elrontani.

Szóval ahogy leszálltam a repülőről futottam a mosdóba miközben Shawn utánam kiabált hogy mi van velem és próbált utolérni.

Ahogy beértem a budiba lehajoltam fölé és kiadtam gyomrom tartalmát. Csak valami vírus legyen kérlek.

Már kezdett nagyon elfajulni a dolog és éppen sírva hánytam tovább mikor hallottam hogy valaki beront a vécébe.

- Emma, itt vagy? - kérdezte lihegve Shawn. Gyorsan kidugtam a fülkéből a lábamat mire idesietett.

- Jól van édesem, semmi baj. - fogta meg a hajamat. És tovább öklendeztem a mosdó felett, fájó fejjel és fájó hassal.

Talán egy fél óra telhetett el mikor abbamaradt minden. Hasfájás, fejfájás és a hányás, sírás is. Közben Shawn egész végig nyugtatgatott, fogta a hajam vagy éppen a hátamat simogatta.

- Jobban vagy? - guggolt le elém, én pedig elkezdtem bőszen bólogatni. Hirtelen felkarolt a földről és kimentünk a mosdóból. Ahogy kiértünk Andrew aggódó tekintete jött felém, de ahogy meglátott hogy nincs semmi baj eltűnt a félelem íriszeiből.

- Jobban vagy? - kérdezte Jake.

- Igen, bár szerintem jól esne egy kis cukros valami, mert kicsit szédülök. - panaszkodtam. Shawn gyorsan letett egy székre majd egy puszit nyomott a homlokomra és láttam hogy elindul egy bolt felé. Ajjaj. Utána kiabáltam de semmi. Mintha süket lenne, pedig tudom hogy hallotta mert nem volt még olyan messze.

A felállást nem kockáztattam mert féltem hogy elesnék és annak nem lenne jó vége.

Pár perc múlva visszatért a barátom egy édes süteménnyel amit a kávézóból hozott. Ahogy jött felém rám vigyorgott a tipikus szívdöglesztő mosolyával.

Nem sokkal később odaért mellénk és odanyomta a kezembe az édességet.

- Vegyek kávét? Kérsz? - kérdezte aggódóan.

- Nem, nem kérek köszönöm. - mosolyogtam rá. Oké igazából rohadtul kértem volna csak nem akartam a terhére lenni. Mondjuk a barátnője vagy te vadbarom.

Shawn rám nézett amolyan "fura vagy te nekem" nézéssel, de amint megráztam a fejemet hagyta a fenébe.

Ahogy megettem a kimondottan isteni süteményt felálltunk és elkezdtünk kifelé menni. Közben Jake már elhozta a bőröndöket és elvileg a kocsit amit itt béreltek azt is.

Ahogy kiértünk pár pillanat múlva megpillantottuk a sötétített ablakú kocsit és elkezdtünk felé sietni. Közben gondolkoztam hogy miért adhattam ki a gyomrom tartalmát. Normálisan jön meg, tudtommal nem vagyok allergiás semmilyen ételre, betegnek sem érzem magam annyi vitamint szedek szóval nem tudom.

Mély gondolkodásomból Shawn zökkentett ki aki rákulcsolta a kezeit az enyémekre. Ránéztem az összefonódott ujjainkra és elmosolyodtam. Annyira egymásba illenek. Nagyon sokszor gondolkodtam már ezen, de úgy érzem hogy Shawn az igazi. Nem tudom hogyan de egyszerűen vele jobban érzem magam és teljes vagyok mellette, mintha eddig csak ő hiányzott volna az életemből.

Gondolati bugyraimból a telefonom hangos csörgése zavart meg ahol az unokatesóm neve villogott a képernyőn. Felvettem, majd elkezdtünk beszélgetni.