Mindennél SM ff

Epilógus

Egész éjszaka kint gubbasztottam vagy a kanapén, vagy az étkezőben a széken, és vártam hogy Shawn adjon magáról valami életjelet.

Először arra is gondoltam hogy utána megyek, de szerintem csak rosszabbul jártam volna. Ilyenkor hagyni kell lenyugodni utána meglehet vele beszélni. Csak ne csináljon marhaságot.

Szóval így telt az egész éjszakám. Shawnra vártam, de nem jött, egy üzenetet sem hagyott, semmit.

•••

Reggel - nem is tudom hogy hány óra lehetett - Brian csoszogott ki a szobájából, cuki pizsamában.

- Cuki a pizsid. - kuncogtam.

- Haha, köszi. - nevetett fel - Shawn?!

- Semmi hír róla, egyfolytában nézem a fan oldalakat de még semmi, és ő sem hagyott maga után semmilyen életjelet. - mondtam és éppen akkor láttam meg egy cikket ahol Shawnról írnak, hogy tegnap miket csinált. Megemlítették benne hogy pontosan hol tartózkodott, és természetesen hosszan kifejtették róla a véleményüket.

A cikk végén láttam egy videót is, gondoltam elindítom hogy megnézzem. Aha, hát nem kellett volna. A videóban az látható, ahogy Shawn és egy másik lány éppen egymás szájában kutakodnak.

Ezen olyan ideges lettem mint még soha. Vajon a hátam mögött is csalt? Vagy csak illuminált állapotban képes rá? Vagy élőben is képes lenne megcsinálni? Legszívesebben sírni tudtam volna, üvölteni, tombolni, de ehelyett csak ültem egyhelyben és néztem ki a fejemből.  

- Emma, minden rendben? - kérdezte Brian aggódva.

- Nem Brian, semmi sincsen rendben. - sóhajtottam fel. - Tessék, nézd meg hogy milyen idióta haverod van.

Csak szemöldökráncolva nézte a videót, és miután az véget ért hatalmasat sóhajtott.

- Sajnálom Emma, pedig téged annyira szerettünk. - mondta, mondta mert pontosan tudta hogy mi fog következni mikor Shawn hazaér. - Szerintem egy kicsit dőlj le, jót tenne neked.

Igaza volt, le kellett volna pihennem de akkor is. Az agyam dolgozott volna tovább és nem bírtam volna leállni. Nekem ez nem megy. Lássam felálltam a székről majd becsoszogtam a szobába, abba a szobába ahol összebújva feküdtünk, vagy éppen mást csináltunk. Lefeküdtem az ágyra, szigorúan az én részemre és folytattam telefonom bámulását. Érdekes volt, nem sírtam. Egyszerűen nem tudtam. Vagy lehet hogy még nem fogta fel az agyam. Nem tudom hogy hogyan, de valahogy mégis sikerült elaludnom, de azt tudom, hogy nem volt olyan mély és olyan jó.

•••

Azt ugyan szintén nem tudom hogy mikor, de ajtócsapódásra lettem figyelmes, majd hogy valaki erőszakosan suttog. Azt nem értettem, de kivehető volt hogy Brian beszél. Amíg felébredtem, átböngésztem a netet, ami igazából annyiból állt hogy megnéztem a közösségi oldalakat.

Megakadt a szemem egy poszton, amit az egyik fanoldal tett ki. A képen az látható ahogy Shawn éppen kilép egy motelből, haja össze-vissza állt, lógtak rajta a ruhák és szemei alatt óriási karikák voltak. Én ezt megelégeltem felkeltem az ágyból, az addigra összekészített bőröndömet magam után húzva léptem ki a nappaliba.

Ahogy Shawn meglátott, elhallgatott és csak nézett. Pontosan tudta hogy mi fog történni és már láttam a szemében hogy nem akarja. De itt most nem az ő akarata számított az egy kicsit sem.

- Shawn, szeretnél valami esetleg elmesélni nekem? - kérdeztem. Gondoltam megkérdezem, hátha bevallja. Nyelt egy hatalmasat majd szólásra nyitotta a száját.