2. évad 24. rész

352 14 6
                                    

- Biztos megleszel? - tett ki a reptéren Shawn.

Végül találtunk egy szép kis családi házat New York egyik utcájában, így most azt megyek megnézni vőlegényem pedig itt marad a srácokkal.

- Persze, nem vagyok már kislány. - forgattam meg a szememet játékosan.

- Akkor vigyázz magadra, írj ha odaértél. - adott egy csókot. Miután megígértem neki, kapott még egy puszit és elindultam a gép felé. Kivételesen nem magángéppel mentem, hiszen sikerült meggyőznöm Shawnt hogy most az egyszer ne legyen ennyire makacs és had menjek a többi emberrel együtt.

Felszálltam a gépre, és elfoglaltam az ülésemet. Végül senki nem ült mellém, amit mosolyogva vettem észre így átcsúsztam az ablak melletti ülésre.




Két órával később elzsibbadva szálltam le a gépről. Ennyi repüléstől lassan már beteg leszek. De tényleg, amióta Shawn belépett az életembe annyit repültem mint még soha. Miután meglesz a ház, tényleg abba kell ezt hagynunk. Nem egészséges.

Fogtam magamnak egy taxit és a megnézendő házhoz vitettem magamat. Úgy beszéltük meg hogy ha tényleg olyan lesz a ház amilyen a képeken akkor ki is fizetjük, én itt maradok ő pedig majd utána jön pár nap múlva, ugyanis akkor fog letelni a két hónap.

A lakás előtt leállt az autó és pedig előre nyújtottam a pénzt a sofőrnek majd kipattantam a kocsiból. Egy nő sétált ki a házból mosolyogva. Tényleg nagy volt, de valahogy mégis családias. Pont jó.

- Üdvözlöm! Mia Cox vagyok a ház tulajdonosa. - nyújtotta a kezét, a negyvenes éveiben járó nőcike.

- Jó napot! Emma Stone. - fogadtam el jobbját. Be is vezetett a házba, és esküszöm nagyon szép volt. Az előszoba nem volt túl tágas, pont akkora volt hogy beférjen egy kulcstartó, szekrény plusz a cipőtartó. A nappali egybe volt nyitva a konyhával, így az egy kicsit nagyobb volt amit elképzeltem. Ezután ha a nappali közepéről balra fordulunk egy hatalmas lépcsősor tárult a szemeim elé. Felmentünk az emeletre, és ott verandák látszódtak a mennyezeten. Egész szép volt. Fent három nagyobb szoba helyezkedett el, plusz egy fürdőszoba. Én jónak találtam, de azért felhívtam Shawnt is, hiszen egyedül azért mégsem szerettem volna eldönteni hogy hol fogjuk élni a mindennapi életünket.

- De mondtam hogy nem kell felhívni Édes. - nevetett lágy hangon - Na de akkor muti a házat, hiszen azért kiváncsi vagyok rá.

Körbe vezettem a házban, megmutattam neki a nappalit, konyhát, érkezőt majd fent a szobákat is. Lent is volt egy fürdő, amit először nem vettem észre de szerencsére megtaláltam.

- Szerintem szép. Jó lesz. - bólogatott.

- Biztos?

- Tuti. Szépen berendezzük és jó is lesz.

Erre csak bólintottam, majd még megbeszéltük hogy mikor jön utánam. Mondta hogy nyugodtan kezdjek el nézelődni ilyen bútorokat mert azok nyilván kelleni fognak. Időközben visszajött a nőci hogy akkor mi lesz a házzal.

- Igen, szeretnénk. - megkaptam a számla számot hogy hova kell utalnom a pénzt, és indultam is a bankba.

- Szia Szívem. - köszöntöttem Shawnt a reptéren.

- Hello, na menjünk kiváncsi vagyok.

A házat végül sikerült megvenni, átutalni a pénzt meg minden ilyen fontos dolgot elintézni. A fele bútort már ki is néztük, így azokat is megrendeltük. Már csak a ruháink hiányoznak Torontoból.

Beszálltunk a kocsiba és elindultunk haza. Olyan fura kimondani. Hiszen eddig mindketten Kanadában éltünk, mondhatni a szüleinkkel és most egy másik országban kezdünk egy új életet. Amikor bejelentettem anyáéknak hogy "hello, elköltözök Shawnnal egy másik országba, sőt lehet egy másik kontinensre" kicsit sokkoltan néztek rám. De meglepett hogy örültek neki, és boldogsággal töltött el. Aztán ezzel oda kellett állnunk Karenék elé is. Aal kicsit kiakadt és felment a szobájába, de egy tíz perc után már mosolyogva jött le és össze-vissza ölelgetett mindkettőnket. Szóval, mondhatni örültek nekünk. Ez még persze mind Miami előtt történt.

Manuellel a napokban beszéltem, érdeklődött a leánykérésről is és hogy hogyan haladunk a háznézéssel. Én eszméletlenül örültem neki hogy felhívott, hiszem nem mindenki ápol is jó viszonyt a sógorával.

- Wáoo élőben sokkal szebb. - szállt ki a háznál Shawn. Megérkeztünk. Az az őszinte boldogság az arcán teljesen látható volt, és én is sugároztam a jókedvtől. Bement és megint mindent jól végig nézett. Már a konyhában bent voltak a bútorok, az étkezőben is. A fürdőszobákban csak a csap, a tükör és a szekrény volt bent. Az alsóból még hiányzott a kád de a felső már mondhatni teljesen kész volt. A mi hálószobánk Shawnnal teljesen be volt már rendezve, pár ruha volt a fiókban és a szekrényben is. A nappali, hát szerintem mondhatom hogy az a legkevesebb bútort tartalmazó szoba az egész házban. Még nincs meg sem a kanapé, sem a dohányzóasztal és se a tv. Mondhatni az a szoba még üresen áll.

- Nekem nagyon tetszik. - álltam meg előtte.

- Nekem is, jó munkát végeztél. - karolta át a derekamat. Lehajolt egy pusziért majd elnézett balra és meglátta a kertet. Tátott szájjal ment az ajtóhoz, majd azt elhúzta és kilépett a friss levegőre.

- Gondoltam gyorsan hívok egy kertészt aki puccba vágja az egészet. Nagyon el volt hanyagolva. - fogtam meg a kezét.

- És ezt mind nélkülem? - kérdezte magasabb hangon.

- Meglepetés volt. Igazából pár padot meg növényt már én vettem bele, de a többi az mint itt volt. Mondta a fickó aki csinálta a kertet hogy azokat még meg lehet menteni és szépek is. Úgyhogy úgy döntöttem hogy miért ne. Csúnyább csak nem lesz tőlük a placc. - vontam meg a vállamat.

- Ez gyönyörű. De jól hallottam hogy egy férfi csinálta a kertet? Te itt voltál és őt nézted ahogy izzad a napon? Miközben én meg a stúdióban a srácokkal énekelgettem? - vonta fel az egyik szemöldökét. Nem olyan hangsúllyal gondolta mint aki nem bízik bennem, hanem inkább csak incselkedett.

- Az a srác fel sem ér hozzád. Neki biztosan nincsenek ilyen erős karjai, ilyen lábizma sőt, ilyen helyes arca sem. És akkor arról a hátizomról ne is beszéljünk meg a személyiségéről. - suttogtam a fülébe.

- Tudom mit akarsz csinálni, de ne. - mondta elsötétült szemekkel. Úgy látszik nem csak nekem kezdtek el más irányba elkanyarodni a gondolataim.

Csak huncutul elmosolyodtam, majd egy puszit adtam arcára.

- Leülünk a padra? - mutatott a kert végében levőre.

Elkezdtem kezét arrafelé húzni, így ő neki is muszáj volt elindulnia. Pár perc komótos séta után oda is értünk. Először leült ő, majd megpaskolta a combjait hogy üljek rá.

- Olyan gyönyörű. - suttogtam miközben a kilátást néztem. Egyszerűen beszippantott.

- Szerintem is. Jó helyet választottunk. - csókolt meg büszkén. - Na de, mit is terveztünk mára?

- Konkrétan semmit, de el kellene menni vásárolni. Mielőtt felkelsz kicsit had élvezzük a kilátást.

Nevetve bólogatott majd átkarolta a derekamat, én pedig mellkasának dőltem és úgy csodáltuk tovább a kilátást. 




Sziasztook! Remélem tetszett a rész. Tudom kicsit kesze-kusza lett, de szerintem nem lett olyan rossz. Vigyázzatok magatokra! Petra ❤️

Mindennél  SM ffWhere stories live. Discover now