🌺48.

744 49 3
                                    

Nem tudom hány óra lehet. Elkezdtem nyitogatni a szemeimet. Azta de jót aludtam. És már a hasam se fáj. Hirtelen eszembe jutott, hogy nem vagyok egyedül, ugyanis Taehyung még mindig ott feküdt szorosan a hátamnál. A nyakamba szuszogott és keze ott volt ugyan úgy a hasamon. Lassan megfordultam és szembe találtam magam a tökéletes arcával. Istenem milyen aranyos mikor alszik. Simogatni kezdtem a pofiját. Figyeltem mit fog reagálni, de csak megrezzent.

TaeTae ébresztő. -simítottam ezúttal a hajára. Mocorogni kezdett és lassan kinyitotta a szemeit. Mikor meglátott elmosolyodott.

Mmm...jobban vagy angyalom?-ez a hang amin megszólalt, kirázott tőle a hideg. De jó értelemben. Imádom Taehyung mély hangját az egyszer biztos.

Igen, neked hála. Nélküled nehéz lett volna kibírni. -forgattam meg szemeim, de aztán mosoly kúszott az arcomra. Annyira jól esik hogy itt van mellettem. Rég aludtam ilyen kellemeset. Általában mindig fél óra mire elalszom. Folyton mocorgok, meg megébredek és ezt annyira utálom.

Aludjunk még kérlek. -bújt közelebb hozzám, ami váratlanul ért, hisz olyan közel kerültünk egymáshoz, hogy majdnem mindenünk összeért. Újak még nekem ezek a dolgok nagyon, de boldog vagyok, hogy ezt Taehyunggal tapasztalhatom ki.

De mindjárt 6 óra lesz. Este nem fogunk tudni aludni. -

Jó ez igaz. -dünnyögte közel a nyakamhoz.
Akkor együk meg az ebédet. Vagyis mostmár a vacsit. -lustán keltünk ki az ágyból. Tae odasétált az éjjeli szekrényemhez és a kezébe vette a zacskót, amiben a kaja volt. Leült mellém az ágyra és a kezembe adta az egyik ebédhordozós tálat. Ezért imádom a sulit. Tök jól betudják csomizni a kaját.

Nem vagyok annyira éhes. -húztam el a számat.

De muszáj enned Soju. Nem is ettél ma. Eszek veled jó? -bólintottam. Kicsit félek, hogy kihányom, de remélem nem fogom. Tényleg ennem kell.

Ez tojásos tészta? -néztem boldogan a tálba. Ez az egyik kedvencem.

Bizony. -mosolyodott el a mellettem ülő személy. Betettem egy falatot a számba. Lassan akartam enni, nehogy a hirtelenség miatt megint rosszul legyek. Nagyon finom volt. Taehyung is evett, ahogy megígérte.

Látod? Nincs semmi baj.-mosolygott rám és folytattuk a tevékenységünket.

Miután befejeztük az evést, úgy döntöttünk, hogy pihenünk. Már éppen elakartam helyezkedni az ágyamon, mikor is Tae megszólalt.

Ez, ez az én pulcsim? -emelte fel a kezében lévő szürke darabot. Látva a reakciómat, elnevette magát.

Naa, add vissza!! -kaptam ki mancsai közül a számomra legkedveltebb ruhadarabot. Olyan illata van mint Taehyungnak.

Mióta van nálad? -

Egy ideje...Ó! Azóta mióta Yeontan nálam van. -vigyorogtam.

Ahhaaa. Akkor gondolom, nem szándékozod vissza adni. -sóhajtott drámaian.

Nem bizony. Eszem ágában sincs vissza adni! -nyújtottam ki a nyelvem.

Nyugi, jó szívvel adom neked. Ha szeretnéd majd még kaphatsz. -kacsintott, mire én megöleltem. De olyan hirtelen voltam, hogy neki is dőltünk a párnáknak. Nevetni akartam, hisz nincs olyan pillanat mikor én nem röhögök valamin úgy mint egy fuldokló fóka, de! Tae kisimította az arcomba hulló tincseket.

Most mit nézel így? szólaltam fel zavartan, mert konkrétán pár centi van köztünk és itt szuggerál engem.

Azt, hogy milyen szép vagy. -éreztem ahogy vér szökik az arcomba.

Nem is igaz...úgy nézek ki, mint japán-kínai keverékű lány.-grimaszoltam a szokásos módon.

Mindkét szülőd koreai nem?-kérdezte felvont szemöldökkel, miközben a derekamat simogatta.

Asszem. -estem mély gondolkodásba. Mivan ha mégse? Azt nagyon adnám ha például apa nem teljes koreai lenne.

Akkor meg? Nekem mindegy hogy japán vagy kínai vagy, esetleg olasz. -nevetve rácsaptam a melkhasára.-Én szeretlek foglak így is úgy is. -nyomott egy nagy cuppanós puszit az arcomra.

Ez megnyugtató. Én meg akkor is szeretni foglak, ha majd te gondozod Mr. Lee-t az idősotthonban. -az alattam lévő nevetni kezdett én pedig csatlakoztam hozzá.

Később lementünk a nappaliba. Kicsit izgultam, hisz mivan, ha anya benyitott és látta hogy így alszunk? Vagy mivan ha azt hiszi, hogy teljesen mást csináltunk? Jaj, már előre félek. De jól kitudom magyarázni magam mindig, szóval....

Ez fura. Hol van anya?-néztem körbe kíváncsian, miután leértünk.

Biztos elment valahova. -mondta Tae. Megkönnyebülten sóhajtottam egyet.

Ennyire félsz tőle? -jött közelebb hozzám és karjait derekam köré fonta.

Nem, dehogy csak...nehéz vele ilyenről beszélni, hisz ismerem. Tuti hogy felpörögne és csak úgy ömlene belőle a szó. Szülinapomkor is elkezdett beszélni nekem a közösülésről, reggel a kocsiban. Én meg azt se tudtam mit csináljak. -Taehyung felnevetett, ahogy hallotta ezt a kis történetet.

Csak felakart világosítani. Szerintem kedves tőle. -nevetett ismét.

Ugyan....tudod van néhány barátom és ők elég perverzek BongSoonal az élen. Már mindenről tudok. Mindent elmondtak, még akkor is, ha nem akartam tudni. Szóval én már felvagyok világosítva kb. 14 éves korom óta. -grimaszoltam.

Akkor jó. Viszont anyukád biztos jót akart ezzel. Ugye tudod, hogy mindennek eljön majd az ideje? -nézett rám huncut nézéssel.

Igen, tudom Tae. -húztam össze szemeimet. Hova akarsz ezzel kilyukadni? -döntöttem oldalra a fejem.

Sehova. Csak oda, hogy egyszer úgy is megadod magad. Nyílván nekem és nem másnak. Eljön majd az a pillanat, amikor mindketten akarjuk majd egymást. -mit ne mondjak, nyeltem egy nagyot. Igaza van, viszont már nem undorodom ettől a témától. Azért na, mégiscsak 18 éves vagyok és mindenkinek vannak igényei. Nem lehet örökké halogatni a dolgokat.

Nos, majd meglátjuk. -kacsintottam ezúttal én. Tae hirtelen magához húzott és lassan közeledni kezdett ajkaimhoz, aztán le is csapott rájuk. Gondolkodás nélkül csókoltam vissza. Miután megunta párnácskáim, áttért a nyakamra. A szülinapom óta nem éreztem ezt az érzést. Jól eső borzongás futott végig rajtam és a hajába kaptam. Lehet meggondolatlan voltam, de elengedtem egy nagy sóhajt. Ennek következtében Taehyung gyengéden megharapta a nyakam. Felnyikkantam és hallottam, ahogy kuncog. Tovább folytatta a tevékenységét és ismét olyat tett, amit még soha. Kidugta a nyelvét, és végignyalt az utóbb említett területen. Ha most Tae nem ölelné a derekam, szerintem összeestem volna. Nagyon új dolgok nekem ezek.

Mhh Taehyung. -szorítottam össze szemeimet. Válaszul leült a kanapéra és húzott magával. Olyan pózba kerültünk ami nem megszokott, mert szembe ültem vele az ölében. Kezeit ezúttal a combomra vezette és úgy húzott mégközelebb magához és most a másik oldalt vette célba.

Ilyenkor ingerelni a lányokat nem okos döntés. -csúszott ki belőlem, hisz épp megvan és ilyenkor tudjuk mi van. Gyengéd csókokat hintett rá és néhol megharapta, megnyalta.

Jó tudni. -mondta két csók között. Tovább élveztem volna a helyzetet, csakhogy megzavart a bejárati ajtó nyitódása.

Elnézést a nagy kimaradásért...🥺😔❤ Egyetlen mentségem a fránya suli. Nagyon elvoltam foglalva a kezdéssel, de mostmár igyekszem aktívabb lenni. Remélem tetszik az új rész💞 Sietek a folytatással😇

Ui.: Bocsi ha van benne hiba♡

Gyilkos jár a gimibe (Kim Taehyung ff.) - Átíras AlattOpowieści tętniące życiem. Odkryj je teraz