Gyilkos jár a gimibe (Kim Taehyung ff.) - Átíras Alatt

🌺36.

Hiroko ne mondd ezt! Azt se tudom még hogy mi az...-hajtottam le ismét a fejemet.

De igen! Már tudod! És nem azért, de szerintem totál összeilletek. Hm...TaeSoo vagy talán TaeJun? Vaagy SooHyung? -nevetett fel miközben a hasát fogta.

Jajj, de vicces vagy! Inkább megyek vissza a többiekhez. -idegesen kitrappoltam a mosdóból. Nem hiszem el....senki nem vesz engem komolyan?!
Inkább mégsem az udvarra mentem, mert láttam ahogy Taehyung kimegy, szóval sarkon fordultam és elindultam a másik irányba. Most semmi kedvem beszélni vele, mert tuti hogy dadognék vagy szófosásom lenne. Inkább felmentem a szekrényemhez.

Éppen folyt az angol óra, amin ugye nem kell bent lennem, szóval leültem az egyik padra, ami a bejárati ajtóhoz van közel. Olvastam az egyik kedvenc könyvemet és igen próbáltam elkerülni egy bizony személyt, de megtalált. Pedig máskor sikerült elkerülnöm.

Öhm, sz-szia SooJun. -felnéztem Minhora és vártam hogy mit fog mondani.

Fi-figyelj én nagyon sajnálom a múltkorit...nagyon bánt hogy már hetek óta nem beszélünk. Tudom hogy hibáztam és nem akartalak bántani. Nagyon sajnálom hogy hozzád értem én tényleg nem akartam, csak tudod nem bírtam magammal. Én lehet, hogy jobban kedvellek mint egy sima barátot és kijöttek az érzelmek. Csak rosszul.... Sz-szóval tényleg nagyon bánom, amit tettem! Ha lehetne rá mód és tudom hogy nagyon nem érdemelném meg....de megtudnál nekem bocsátani? -Minho szomorúan hajtotta le a fejét és mint egy kis gyerek, úgy viselkedett. Na de arra nem számítottam hogy jobban kedvel mint egy barátot....Én amúgy kicsit féltem tőle, de látva ezt az oldalát, megenyhültem. Értékelem ha valaki ilyen és bocsánatot tud kérni.

Figyelj Minho, én...hogy is mondjam... nem haragszom. Úgy értem, az már a múlt és biztos nem akarattal tetted. Tdom hogy milyen vagy, mert már ismerlek. Tudom hogy te józanon sose tettél volna ilyet. Szóval igen, megbocsátok és szerintem felejtsük el azt ami történt! -mosolyogtam kedvesen, mire a fiú felemelte a fejét és a szomorúság egyből eltűnt az arcáról.

Komolyan mondod? -csillantak fel szemei. Én csak bólintottam egyet.

Nagyon köszönöm Soo! Ígérem többé nem fordul elő! Tényleg nagyon sajnálom. -

Semmi baj Minho, én tényleg nem haragszom. -biccentettem.

Azért....megölelhetlek? -ez a srác nagyon ért ahhoz, hogy elbűvöljön a kiskutya szemeivel. Felálltam és kitártam a karomat.

Persze! -Minho egyből megölelt, persze azért tartotta magát, hisz látszott rajta hogy nem akarja megint elveszíteni a bizalmam. El is váltunk egymástól majd ahogy kicsöngettek én elindultam megkeresni a többieket.

Szóval kibékültetek? -kérdezte mellettem sétálva Sana.

Igen! -bólogattam.

De hát....letapperolt!! -csattant fel BongSoon.

Tudom! De nem akarta, csak az alkohol rossz hatással volt rá! És kiderült hogy jobban kedvel mint egy sima barátot. -

HÁH ÉN TUDTAM! -kiáltott fel Bong.

Mostmár SooJunnak csak választania kell. Minho vagy Taehyung? -nevetett fel Sana.

Hahaha! Komolyan mondom, a mai nap nagyon viccesek vagytok. -forgattam meg szemeimet.

Naaaa lányok! Tudjátok hogy nem hagyja el a szerelmét! Úgy is Taehyungot választja. -szólalt meg Hiroko. Én már nem bírtam tovább velük lenni, így hát elindultam haza, magam mögött hagyva őket. Hallottam ahogy kuncognak. Visszafordultam és kinyújtottam a nyelvem.