High Score Girl 1999 (Magyar és English)

Round 13.

1999. Február. 15. Yaguchi lakása.

A szoba, ami az esetek 75%-ban néma csendben ad otthont, most játékok hangjai szólalnak fel. Yaguchi éppenséggel élvezi a nemrég ajándékba kapott Gran Turismot. Szeretett volna arra is jelentkezni, hiába ellenkezett Daniel ez ellen, mert barátjával együtt elegen vannak. Anyja szobájából hallatszott, hogy Makotoval edzenek a NWC kazettára szóló bajnokságra. Nem valami eredetiek a szervezők, gondolta magába. Odakint parkoló kocsi hangja hallatszott. A férfi addig nem foglalkozott vele, míg rá nem jött, ki is utazott benne.

Éppen élversenybe volt egy a mögötte kullogó Mazdával, mikor két női kéz betakarta a szemét. Ez a húzás annyira meglepte, hogy egy rossz gombbal sikerrel csúsztatta ki az autóját az utolsó kanyarból. A kuncogásból kiderítette, hogy Akira Oono, a barátnője volt.
- Te sosem változol. Előszeretettel szadizol, ahol érsz. Ezt most visszakapod!
Megfordult és elkezdte csikizni, amit a másodperc törtrésze alatt egy pofon jutalmazott, igaz az csak játékos volt, mert a nő keze utána simogatni kezdte az arcát. Tekintete világosan közölte: Sajnálattal közlöm, de még én vagyok az erősebb és nemcsak Street Fighterben.
- Csak hiszed az, drága. Van még így is a tarsolyomban valami.
Ekkor átkarolta a lány derekát és magához húzva csókolta meg. Mikor ismét kinyitották szemüket, mindkettejük tekintetében érezhető volt az egymás iránt érzett szerelem. Oono kivált az ölelésből és a képernyőre nézett.
- Azzal ne törődj. – legyintett a férfi, majd kezébe vette a kontrollert. – Bármikor vissza tudom tölteni.
Ekkor a Playstationre mutatott és Yaguchi pénztárcájára.
- Nem vettem. Ez Hidakáé. Azt mondta, hogy edzés gyanánt tartsam meg a konzolt. Így tudtam anno nyugodtan felkészülni a Tekken 3 bajnokságra is.
Oono a válasz után a játékotba nézett bele. Final Fantasy 8, Resident Evil 2 és az Abe Odessy között ott volt egy randi játék is. Mikor felmutatta Yaguchinak, elmosolyodott.
- Arra tisztán emlékszek. Ezzel akart a nővéred és Hidaka is rávilágítani arra, hogy béna vagyok az érzelmek terén. Már kipörgettem a játékot minden befejezéssel, szóval már ráuntam.
Oono letette a lemezt és kezébe vette a másik kontrollert. Nem akart most mással foglalkozni, mint Yaguchival.
- Játszunk egymás ellen? Én benne vagyok! Van már gyakorlatom a játékban.
A férfi önbizalma hamar találkozott egy vaskos betonbontógolyóval, mikor Oono játszi könnyedséggel leelőzte már az első kör első kanyarában és végig minden lehetőséget kizárt az előzésre. Mikor lement a verseny Oono Yaguchira nézett és legyintett, jelezve, hogy nem a győzelem a fontos, hanem az őszinte részvétel. Aztán a nyakába ugrott és ott csókolta ahol érte.

Ugyanekkor a Fortesque villában.
Daniel kilépett az elsötétített szobából. Ki kellet egy Super Famicom műanyag borítását fehéríteni egy megrendelő számára és ahhoz UV fény és hidrogén peroxid fürdő kell. Már reggel óta a konzolfelújítást csinálja, de mosollyal az arcán. Mindig is imádta a konzolokat és Február elején álma valóra vált, mikor belekezdett az üzletbe. Jeligéje, hogy amire azt mondják, hogy javíthatatlan, ő megoldja korrekt áron.

Mikor levette kesztyűjét és munkaruháját, lefürdött és normális ruhát vett. Sose értette a burzsuj parasztok miért viselnek folyton öltönyt. Mocskosul kényelmetlen és mindezek tetejébe felesleges, a itthon van. A dolgozó szobába igyekezett, ahol Hidaka számolta össze a jelenlegi pénzügyi állást. Mikor benyitott. a lány mosollyal fogadta.
- Hogy állunk, te szépség? – kérdezte kacsintva Daniel és helyet foglalt. Hidaka elpirultan emelte magához a papírt.
- Jelen pillanatban három millió yen a végeredmény. Yaguchi a fizetése felét, Oono az egészet beleadta. Makoto, továbbá, én is bele tudtam adni valamennyit a játéktermi fogadásokkal és a munka általi kereslettel. A te üzleted még nem indult be, így még azt nem számolom bele.
- Ez eléggé jó. Sokkal rosszabbra számítottam. – jelentette ki Daniel és hátradőlt a székén. – Még egyszer, köszönöm a segítséget.
- Nincsmit. – sóhajtotta a lány és letette a papírt.
- Valami gond akadt? – kérdezte a férfi, felfigyelve a lány sóhajára.
- Nem... vagyis... nem idetartozó. Magánügyi. – mondta Hidaka megjátszott mosollyal.
- Ki vele. Mi nyomja eme finom úrihölgy lelkét? – emelkedett fel Daniel, figyelve a lány arcát.
- Egy hónapja már, hogy Yaguchi és Oono egymásra talált és azóta dúl köztük a szerelem. Csak... mindahányszor rájuk nézek, folyton ürességet érzek magamban. Teljesen magányos vagyok, lévén munkám és a játékok nem engedik a szociális életet. Mindemellé, valahányszor lehunyom a szemem, eszembe jutnak a régi szép idők.
Hidaka magába révedt és elkezdett játszani a hajával.
- Igen, sejtem, mire gondolsz. Mikor Oonoval versenyeztél Yaguchiért. Ismerem tőlük a történetet nagy vonalakban.
- Akkor azt is tudod, hogy volt egy mindent eldöntő meccsem Oono ellen, eltaláltam? – kérdezte a férfitól és meg sem várva a választ, folytatta. – Abban a harcban én nyertem. Hiába volt a lehető legszorosabb meccsem, akkoris felülkerekedtem Oonon. Ám, beláttam, hogy a harcot hiába vívtam ellene, a valós ellenfelem a józan eszem volt mindig is. Átengedtem neki Yaguchit, mert beláttam, ha az enyém, akkor abból nem származik semmiféle boldogságom. Viszont, a napokban felmerült a kérdés: Helyesen cselekedtem-e?
Daniel végighallgatta Hidaka mondandóját. Aztán felnézett a plafonra.
- Érdekes kérdés, de hadd válaszoljak neked egy kérdéssel: Vajon helyesen cselekedtem, mikor lemondtam Oono kegyeiről, mindezt a kicsit kétbalkezes, de aranyszívű férfi javára?
- Igen, hiszen szembe akartál mindig is azzal a rendszerrel, amiben benne vagy. – válaszolt Hidaka azonnal, ám erre a férfi felnevetett.
- Ne butáskodj. Csak azért? Ezer meg egy módja van annak, hogy kitoljak velük és megkímélném magamat ettől az őrülettől. Nagyon tévedsz. A legfőbb oka, hogy így teszek, mert a szívem ezt diktálja. Nem szabad olyan embereket elszakítani, akik között érezni a kémiát. A válasz a kérdésedre, hogy addig jól cselekszel, míg azt a szívedből hozol, akármennyire fáj.
Daniel odament a lányhoz és átölelte. Nagyon aranyosnak találta és hazudott volna, ha azt mondaná, hogy barátként érezne. Volt közös idejük és mikor egyszer, véletlenül átkarolta, első alkalommal értette meg, hogy az álom páros mit érez egymás iránt.