High Score Girl 1999 (Magyar és English)

Round 12

Ezután a nő önelégült fejjel elkezdett bort inni, mint aki jól végezte dolgát.
- Minek néznek engem, télapónak? Az üzletben nincs kegyelem vagy semlegesség!
Ezután megcsörrent a telefon. Felvette és köszönt a telefonba. A telefont hallgatva viszont a gúnyos mosoly egyre inkább átcsapott dühbe, mint akinek most rombolták volna le a házát. A telefont ezután lecsapta, majd dühös fejjel lassú és mély lélegzésbe kezdett. Vicsorgó száját egy hang hagyta el.
- Oono... te átkozott puhapöcs.

1999. Január 20, reggel.

Hűvös reggelen fogadta utasait a Párizsi repülőtér, melyet elleptek a különböző országok polgárai. Volt, aki szimplán haza szeretett volna menni családjához. Volt, aki nagyon fontos üzleti útra kellett mennie. A reptér nyüzsgő zaját csupán a reptéri hangosbemondó volt képes megtörni, amikor bejelentették, hogy azonnal jelentkezzen az a balfasz a recepciónál, aki vécének nézte a büfét.

A sok ember közül egy idős férfi tűnik ki a legjobban, ki csak ragyogott az elegáns életmódtól. Szép volt, karizmatikus és elit. De valami mégsem volt kóser. A férfi egész idő alatt az eget nézte, szinte észre sem vette maga körül az irdatlan tömeget. A férfi annyira belemerült a gondolataiba és a felhők figyelésébe, hogy szinte teljesen megszakadt a kapcsolata a környezettel.
- A Tokiói járat hamarosan indul! Kérjük, az utasokat haladéktalanul szálljanak fel a gépre, kivéve Arnold Harrings, aki ha nem jelenik meg most azonnali hatállyal a recepciónál a büfés bravúrja ügyében, akkor készülhet felülni a Párizsi börtönbe tartó járatra! – Hallatszott a hangosbemondóba a nő utasítása.
Amint mindenki felszállt a Tókióba tartó gépre (kivéve Arnold Harrings, ki halálfélelem által vezérelve a gép csomag terében próbált elrejtőzni, de gyorsan átszállították a Popsi-Tágítók járatára), hamarosan fel is szállt a kék ég felé, rajta a gazdag férfival.
Az utasok nem mutattak semmi érdeklődést a külvilág felé, kizárólag magukkal voltak elfoglalva. Közben a férfi szeme elkezdett leragadni, majd elaludt. Szépen nézett ki alvás közben... leszámítva a hangos horkolását, melyről az utasok és a személyzet kezdetben azt hitték, hogy légágyúkkal tüzelik a repülőgépet. A férfi álmában előjönnek régi emlékek... kellemes emlékek és borzalmasok egyaránt... két lila hajú angyallal és egy lila hajú ördöggel...

1999. Január 20, délután.

Velence. Eme csodás, vízen úszó város sok titok hordozója is egyben. Közülük egy bizonyos hölgynek, aki habár üzleti úton volt papíron, valójában csak kikapcsolódni jött. Szépségével egyedül a kultúra iránti rajongása tudott vetekedni. Annyit olvasott életében, hogy ha könyvtár lenne, akkor alig lenne könyv, amit nem lehetnek megtalálni benne.

A nő szeretett utazni. Spanyolország, Egyiptom, Skócia, Olaszország... amikor még fia fiatalabb volt, mindig elutaztak valami szép helyre. Mindig is remélte, hogy fia egy külföldi hölggyel fog összejönni egy nap. Éppen a Szent Márk téren élvezte a karácsonyi fesztivált, amikor is üzenetet kapott a telefonján. Az üzenet képeket tartalmazott. A képeket nézve a nő mosolyogva próbálta leplezni, hogy mindjárt megüti a guta. A képeken egy ismerős kúria volt, ahol egy Tekken 3 bajnokság zajlott, rajta egy fiatal férfiúval, aki éppen levezényeli az egészet, mint valami bohóc. Hat másodperc sem kellett, s a szép nő arca és hangja úgy eltorzultak, hogy Godzilla mellette egy kedves, szelíd őzikéhez emlékeztett. A nő ordibálására a tengerben élő cápák halálfélelmükben még mélyebre úsztak. Bevérzett szemekkel nekifutott a tengernek, majd beleugorva olyan gyorsan elkezdett úszni a szárazföld felé, mint puskagolyó a vad felé. A szárazföldön a Milánóban található reptér felé rohant, ahol is egy olimpikont megszégyenítő ugrással felkapaszkodott a Japánban tartó gép ajtajába, ahol nagy nehezen, de sikerült beszállnia. A székben csak lihegett, mint egy dühös, kiéhezett gorilla, miközben csak annyit mondott folyamatosan:
- Rettegj... kicsikém... jön... a... popsiverés... - lihegte teljes tüdőkapacítását használva.