Mi és az Akatsuki (BEFEJEZETT)

IX.

- A mai napon elkezdődik az edzésetek! - csapta össze a tenyerét.   
Tőlem és Hizurutól két csillogó szempárt kapott, míg a többiektől fáradt pillantásokat.
- Most sétáltunk le hat kilométert és még be akarsz minket fogni edzeni. Na még mit nem! - mondta szem forgatva, majd megfordult, hogy elmegy, de két kéz visszarántotta a ruhájánál fogva. 
Az egyik Itachi volt, míg a másik Kisame. Szóval ők is segítenek majd a mai edzésben. 
- Még nem fejeztem be! - mondta szúrós tekintettel, majd folytatta: - Mint mondtam ma elkezdünk titeket edzeni. Egy darabig együtt fogtok majd edzeni, amíg meg nem tanuljátok az alapokat. Utána külön tanárhoz kerültök, akik a képességeiteket fogják erősíteni! - fejezte be. Fujiko, Akane és Hitori még mindig nem mutatott túl sok érdeklődést. Látszik ki nézte a Narutot, és ki nem. - Látom a lelkesedéseteket! - mondta ironikusan, és az orrnyergét kezdte masszírozni. 
- És ha tartanátok egy bemutatót? Az talán meghozza a kedvüket - dobtam be egy ötletet.
- Miért is ne, ez jó ötletnek tűnik - mondta kedvesen az Uchiha, majd rám pillantva elmosolyodott, amitől megint vörös lettem. 
- Rendben! - mondta végül egy kis gondolkodás után. 
- Lesz egy kis Zsamehamehaaa! - mondta Fujiko boldogan, mire értetlenül néztek rá. Az arcom a kezembe temettem szégyenemben.
- Fujiko, az nem itt van... - mondtam ki egy sóhaj kíséretében. - És nem is úgy mondják, de hagyjuk - legyintettem.  
Felálltak harci pozícióba, és semmi... Kisame és Itachi álltak egy helyben, míg Pain karba tett kézzel várt. Persze, hogy értettem mi van itt, nem úgy mint a többiek.
- Most mi van? - kérdezte Akane, Kisméra és Itachira mutatva. 
- Itachi egy Genjutsuba zárta Kisamét, aki szerintem nem is tudja, hogy abban van. Nagy valószínűséggel még akkor nézhetett a szemébe, mikor felhoztam az ötletet - magyaráztam a helyzetet. Hizuru egyetértően bólogatott, míg a többiek új néztek rém, mint egy űrlényre.
- Valaki legalább használható valamire - motyogta Pain. 
Ekkor Kisame végre kikerült a Genjutusból és elkezdődött az igazi harc. Egy rövid, alig öt perces küzdelmet vívtak, de ez pont elég volt ahhoz, hogy felpörgesse a lányokat.
- Ez kurva menő volt! - ugrándozott felpörögve Hitori. - Én is akarok ilyet! 
- Akkor kezdjünk is bele! Harminc kör futás a rejtekhely körül, utána ötven fekvő és hasizom! - mondta Pain ördögi vigyorral. 
- Na ne bassz... Mentem! - fordult volna meg Hitori és futott volna el a francba, csak van olyan, hogy Bansho Te'in
- Mész futni! Bansho Te'in! - húzta magához a szőke barátnémat, majd megfordult vele az ellenkező irányba. - Shinra Tensei! - lökte el, csak annyira, hogy bukfencet hányon.
Nekünk ezután már nem volt kedvünk kötekedni, ezért szó nélkül indultunk futni, összeszedve Hitorit is. Szerintem Pain most éli ki rajtunk a bosszúját, amiért felcsesztük az idegeit. És ez még csak az eleje... Hulla fáradtan értünk körbe az első körrel, mivel a rejtekhely 3 kilométer hosszú, és széles, vagy mi az isten.
- Ha nem lesztek kész egy óra múlva, nem kaptok ebédet! - fenyített be Pain, miközben örömmel nézte a szenvedésünket. 
Nem kellett kétszer mondani. Rögtön összeszedtük magunkat, és lefutottuk a maradék huszonkilenc kört, pontosan egy óra alatt. Odavonszoltuk magunkat a edzőink elé, vigyorogva.
- Kész! - mondta tárt karokkal Hitori, mire Pain ördögi vigyorra húzta a száját. 
- Csak a futással, a többivel nem lettetek kész időben, szóval nem kaptok ebédet! 
Mind egyszerre dőltünk annyi irányba ahányan voltunk. Ha én szerettem valamikor Pain-t akkor most megutáltam. 
- Ha nem siettek vacsorát sem kaptok! - fenyített be még jobban a vezető. Egyből felpattantunk és nagy szenvedések árán, de lenyomtuk a fekvőket, és a hasizmokat. Holnap nem fogok tudni megmozdulni olyan izomlázas leszek. - Most a chakra alapjaival kezdjük! - csapta össze megint a kezét. Nem fáj már neki? Annyit tapsol. 
-És az mi? - kérdezte lihegve Fujiko. 
- Mindjárt mutatom! - mondta Kisame. Kézjeleket formált, majd egy nagy adag vizet köpött ki, ezzel egy tavat létrehozva. Rálépett a víz felszínére, majd elsétált a közepéig.
- Ez én is akarom! - futott Hitori a tóhoz, mire Kisame és Pain elmosolyodtak. 
- Próbáld csak meg - mondta ártatlanul Pain. 
- Szóljunk neki? - súgta a fülembe. 
- Ne! - válaszoltam visszafojtott nevetéssel. - Miatta szívtunk, most rajta a sor! 
Hitori nagy boldogan lépett volna rá a vízre. Gondolhatjátok, úgy elmerült, hogy még a feje se látszott ki. A cápából és Painből is kitört a nevetés. Mi pedig jó barátnők módjára kinevettük. Hitori prüszkölve jött fel a víz alól. A haja az arcába lógott, majd mint egy függönyt széthúzta. 
- Bazdmeeeeeeeg! - mutogatta a középső úját Painnek. 
- Shinra Tensei! - küldte hátra, pont annyira, hogy még egyszer a vízbe bukjon. - Na szóval, mindenki próbálja meg a chakráját a talpába irányítani, és próbáljatok meg a víz felszínén maradni - csapta össze a kezét sokadszorra.
Megint értetlen tekinteteket kapott, ezúttal tőlünk is. Na most, hogy a jó életbe kéne elkezdeni ezt? Végül csak a lábamra koncentráltam, hátha elérek valamit. A többiek vállat vonva de megpróbáltak a víz tetején maradni. Egymás után próbáltunk meg a víz tetején maradni. Sorra elsüllyedtek, míg én következtem. Becsuktam a szemem, és a víz tetejére léptem, de ahelyett, hogy megéreztem volna a vizet magam körül, száraz maradtam. Óvatosan kinyitottam a szemem, és akkor láttam meg, hogy bizony én a víz tetején állok. 
- Valaki akinek hasznát is tudjuk venni! - mondta elismerően Pain, de nekem ez nem igazán tetszett. 
- A többieknek is hasznát tudjátok majd venni, csak még kell nekik egy kis gyakorlás! Ti se rögtön profiként kezdtétek! - keltem rögtön a védelmükre, ami Painnek nem igazán tetszett, mert felszaladt az egyik szemöldöke. 
- De nagy lett a szád hirtelen! - fonta össze maga előtt a karját. 
- Mindig is ilyen volt! - mondtam pimaszul, mire Pain összehúzta a szemöldökét. 
- Pedig jobb volt akkor amikor csendben maradtál. De ha ennyire nagy a szád, akkor mutasd meg mit tudsz! - dobott nekem egy kunait, amire rögtön elhúzódtam, pár centire szállt el attól a helytől ahol pár másodperce még álltam. A fegyver a földbe szúródott. - Úgy látom semmit! Szóval maradj csendben amíg gyenge vagy! - mondta gúnyosan. 
Ha Hizuru nem fog vissza lettem volna olyan felelőtlen, hogy neki ugrok. Nehezen lehet kihozni a sodromból, de most sikerült neki. 
- Folytassátok! - mondta hidegen Pain.