Mi és az Akatsuki (BEFEJEZETT)

XXVIII.

Hizuru szemszöge:

Már egy ideje itt vagyok Orochimaru rejtekhelyén. Ha Sasuke nem lenne szerintem már megörültem volna. Kabuto örökké a nyomomban van és nem tudok semmit sem csinálni a tudta nélkül. Orochimaru meg hááát.... Nem jó értelemben néz rám. Egyedül Sasuke aki normális. Már egy ideje fejlesztjük a Sharinganomat, ami mondhatni jól megy. 
Mint mindig ma is Sasukéval edzek. Tegnap mondott valami olyasmit, hogy megtanít egy jutsura. Remélem a Chidori lesz az. Sietősre vettem a tempót, semmit kedvem nem volt találkozni hőn utált Orochimaruval, vagy Kabutóval. De a szerencsémnek hála, az egyik folyosón befordulva kibe másba nem futok bele mint a Orocsicskába. 
A meglepettségtől majdnem elestem, csak valaki megfogott. Pontosabban a karjai közé estem. Felnéztem az illetőre, aki csak szélesen elvigyorodott. A falnak nyomott, és magát is hozzám préselte. Kétségbeesetten próbáltam menekülni a karmaiból, semmi sikerrel. 
- Semmi értelme próbálkoznod! - súgta a fülembe, amitől kirázott a hideg. Távolabb hajolt tőlem és kinyújtotta a hosszú nyelvét. 
Ebben a helyzetben nem tudtam semmit sem tenni. Undorodva csuktam be a szemem és fordultam el. Valaki segítség...
- Orochimaru engedd el! - hallatszott egy ismerős hang. Rögtön kinyitottam a szemeim és megláttam a megmentőm. 
Ha eddig nem voltam teljesen belezúgva akkor most biztos megtörtént. Orochimaru azonnal arrébb húzódott tőlem. Én rögtön Sasuke mellé futottam, aki védekezően elém állt. 
- Sasuke-kun látom fontos ez a lány neked. Talán a céljaid miatt, miszerint újraéleszted a klánod? - kérdezte gúnyosan. 
Ez eddig fel sem merült bennem. Talán csak tényleg azért számítok neki, mert én is Uchiha vagyok. Egy tiszta vérű Uchiha utódot akar csak? Lehet, hogy csak ezért kellek neki? A gondolatok csak úgy cikáztak a fejemben. 
- Ezzel jócskán melléfogtál Orochimaru! Neki semmi köze ahhoz a célomhoz! - az "ahhoz" szót megnyomta. Ez a mondtad fájt is, de meg is könnyebbültem. Nem akar arra használni, de neki csak egy barát vagyok, vagy csak egy csapattag. - És ha most megbocsátasz, mi megyünk is! - mondta majd megragadta a kezem és húzni kezdett aga után. 
Arra a helyre vezetett ahol edzeni szoktunk. Leültetett egy székre és hozott nekem egy pohár vizet, amit el fogadtam és egyszerre meg is ittam. Az arcomat fürkészte, ami meggyötört volt az történtek miatt, viszont én az ő arcáról semmit sem tudtam kinézni. 
- Rendben vagy? - kérdezte meg végül. Csak egy aprót bólintottam. 
De persze, hogy nem voltam rendben. Egy ilyen eset után ki lenne rendben? Ha ő nem jött volna ki tudja mi lett volna? Úgy látszik ezt ő sem hitte el, mert hirtelen átölelt. Azt sem tudtam, hogy mi van, hol vagyok, vagy azt, hogy fiú vagyok-e vagy lány? A szívem őrületesen kezdett kalapálni, és az összes vér az arcomba szökött. Szerintem olyan vörös voltam mint egy érett paradicsom. Végül óvatosan visszaöleltem. 
- Megtanítom neked a Chidorit. Ezzel a jutsuval képes leszel megvédeni magad! - mondta halkan.