Mi és az Akatsuki (BEFEJEZETT)

VIII.

Egy érdekesre, és kínosra sikerült reggeli után elmentünk Konannal bevásárolni, de előtte kaptam egy pulcsit. Kakuzu is velünk jött Pain parancsára, ha meg kell minket védeni. Kakuzu utánunk kullogott, és azt motyogta, hogy "le fog égni".  Egy közeli kisebb városba mentünk, ahol annyira nem ismernek ránk. Ezúttal nem volt rajtuk az Akatsukis köpeny, nehogy lelepleződjenek, mert minket még nem ismernek. Még... 
Az egyik közeli ruhabolthoz mentünk, hogy beszerezzük a szükséges dolgokat. Még a lányok vásároltak addig én voltam az akasztófa. Magyarul, mindent az én tartottam, Kakuzu is erre a sorsra jutott. 
- Le fogok égni! Le fogok égni... - kántálta mellettem. Visszafojtott nevetéssel dőltem a falnak, amit ő is észre vett. - Mit nevetsz? - kérdezte összehúzott szemekkel. 
- Semmit! - vágtam rá azonnal. Kakuzu még mindig összehúzott szemekkel méregetett. 
- Te nem vásárolsz? - kérdezte meg végül a maszkos. 
- Nem nagyon szeretek... 
- Nem költesz sok pénzt. Téged kedvellek - mondta, már rendes arckifejezéssel. 
 - Köszönöm...? - ez inkább kérdésnek hangzott. Egy izgatott Konan jött felénk és ragadta meg a karom.
- Gyere neked is kell valamit vennünk! - húzott maga után, mire egy szenvedő mosolyt erőltettem magamra, de azért utána mentem. 
Rengeteg fajta ruha volt, de én nem igazán tudtam találni magamnak. Én már csak olyan vagyok aki ezerből se talál neki tetszőt. Egy kék felsőt nézegettem, mikor Konan előállt egy piros ünneplős ruhával.
- Ebben biztos jól néznél ki! - emelte fel a ruhadarabot. A hosszával még nem volna bajom, csak elég nagy a kivágása. 
- Szerintem nem igazán - húztam el a szám. 
- Próbáld fel! - lökött be az egyik próbafülkébe.
Egy nagy sóhaj után, de végül felvettem. Egy elég egyszerű ruha, lenge szoknyával. Pánt nélküli felső része, és V alakú kivágása volt. A derekán egy fekete szalag volt. A tükör előtt állva néztem magam, annyira nem is rossz. Végül kiléptem a próbafülkéből, ahol kíváncsi szemek fogadtak. Mikor megláttak tátva maradt a szájuk.
- Ez nagyon jól áll rajtad! - ugrándozott Konan. - Ezt muszáj megvennünk! - Kakuzu is 
- Nem kell! Nem szoktam ilyeneket hordani, és nem is tudnám hova felvenni! - mentegetőztem.
Valaki lyukat égetett belém a tekintetével. Kakuzu szemei majd kiugrottak, úgy bámult engem. Mikor észrevette, hogy nézem őt, rögtön elkapta a tekintetét. Jaj nekem...
- Nem baj azért megvesszük! - nyomott vissza a  próbafülkébe. - És ezeket is próbáld fel! - nyomott a kezembe egy nagy adag ruhát. 
Mindet felpróbáltam, és kiválogattam a nekem tetszőket. Magamhoz képest is sokat választottam ki. A többiek is készek lettek addigra. Gyorsan a kasszához sétáltunk is kifizettük a dolgokat. Kakuzu a vég összeget látva, majdnem elsírta magát. Nem is csodálom... 
- Szerintem akkor is jól áll az a ruha - szólalt meg Hitori a visszafele úton. Olyan hirtelen jött ez, hogy még fel sem fogtam mit mondott. 
 - Biztos tetszik majd Itachinak! - bökött oldalba Fujiko. Rögtön elvörösödtem, és azt néztem, hogy valaki más meghallotta-e. Kakuzu még mindig fél holt volt a kifizetett összegtől, ezért nem figyelt rá. Nem úgy mint Konan, neki kiváló hallása van.
- Kinek tetszik Itachi? - jött mellénk csillogó szemekkel. Ó az anyám!
- Hitorinak! - válaszolta mosolyogva Hizuru. Ó teeeee! 
- Akkor már lesz is hova felvenni a ruhát! Majd a randitokra Itá-val! - mondta Akane mosolyogva. Zavaromban meg sem tudtam szólalni. Konan perverz mosollyal nézett. Miéééért?!
- Mik lesznek ott? - húzogatta a szemöldökét Fujiko. 
- Mondja az aki hanyatt esett amikor meglátta Sasorit! - mondtam pimasz mosollyal, ami enyhített egy kicsit a szégyenérzetemen. Fujiko is vörös lett. 
- Nem is! - tagadta le a dolgokat egyből. Ezt visszakapta. 
- Ez de jó! Majd én megoldom a dolgokat! - mondta nagy boldogan Konan. - Már csak Akanénak, Hitorinak és Hizurunak kell valami pasi! - nézett szét a társaságban. 
Akane és Hitori megtorpantak, míg Hizuru elvörösödött. 
- Sok szerencsét! - mondta Akane lehetetlenül. 
- Már van is jelölt! - mondta vigyorogva a rövid kék hajú lány. 
- Mégis ki? - kérdezte hitetlenül Hitori. 
- Majd megtudod - mondta sejtelmesen Konan. 
- Hizurunak már van! - szólalt meg Hitori, mire Konan csillogó szemekkel fordult a szőke hajúhoz. Hizuruval összenéztünk. - Valami Sas - nem engedtem, hogy befejezze, mert befogtam a száját. 
- Mi az? - nézett fel rám értetlenül Konan. Most találj ki valamit Takara! Hirtelen nem jutott más az eszembe. 
- Kakuzu gyere már! - szóltam hátra, mire a maszkos felkapta a fejét. 
- De mennyi pénzt kidobtunk a semmire! - tárta szét a karját. 
- Akkor mibe legyünk? - kérdezett vissza Fujiko. 
- Semmiben! - mondta perverzül, mire Konan mellé lépett és visszakézből olyat leadott neki, hogy megpördült a tengelye körül. 
- Te idióta! - ordította le a fejét. Jó ez bevált. 
- Miért nem mondhattam el? - vakarta le a kezem a szájáról Hitori.
- Azért mert inkább ne - válaszoltam csodálatosan.
- Oké... - mondta felhúzott szemöldökkel. 
A visszaút további része azzal telt, hogy hallgattuk, hogy ordibál Konan Kakuzuval. A rejtekhelyre visszaérve elpakoltuk a vásárolt dolgokat, majd lementünk az udvarra mert Pain hívatott. 
- A mai napon elkezdődik az edzésetek! - csapta össze a tenyerét.