Mi és az Akatsuki (BEFEJEZETT)

V.

- Ott van még Hidan, aki Hitori szerint öreg bácsika - mondtam szórakozottan, miközben a szőke hajú barátnőmre pillantottam. - Ő halhatatlan, így addig lehet ütni, míg Pain, vagy valaki más szét nem szed. Ha iszik a vértekből, akkor nektek lőttek.
- Dick az a öregember halhatatlan, akkor ezért volt ilyen ősz! - csapja össze a tenyerét, mint aki egy nehéz matek feladatot oldott volna meg. 
- Ő még mindig 22 éves. És azért ilyen a haja, mert albínó, és lila szeme van. 
- Nem baj, nekem akkor is öregember marad! - legyintett. Mind nevetésben törtünk ki. 
- Ha te mondod! - ingatom a fejem nevetve. - De akkor ott van még Itachi, azaz ember akit lenéniztél. Ő is fiú, és Uchiha is. Pont mint Hiruzu, és neki is van Sharinganja, és Mangekyo Sharinganja is. És lemészárolta a saját klánját. 
- Mii? Milyen makákó Taringan? - kérdezte összeszűkített szemekkel Fujiko, mire elröhögtem magam, ahogy a többiek is. 
- Hosszú! Na de ott van még Kisame, a cápa ember, aki majdnem két méter magas! És van egy kardja a Samehada. 
- Cápaaaaaaa! - kiáltja el magát Hitori, mire kintről kaptunk választ. 
- Mi vaaaaaaaan?! - halljuk meg Kisame kiabálását, és azt, hogy valamit leejt, majd szitkozódik. - Mi van már?! - csapja ki az ajtót dühösen, mire elkerekedett szemekkel nézünk rá. 
- Semmi! - vágjuk rá egyszerre. 
- Na a jó édes... - harapta el a mondat végét, majd bevágva maga után az ajtót elment. Nagyokat pislogva nézünk utána. 
- Eeez mi volt? - nézek a szét a társaságban. - Deee, folytatom mert még vannak. Ott van még Kakuzu, a másik hegyomlás. Neki öt szíve van és 95 éves.
- Itt a tata! - bökte oldalba Akane, a szöszi barátnémat. - De az azért durva, hogy 95 éves - mondja, mire a többiek is bólogatni kezdenek.
- És imádja a pénzt - teszem hozzá. - Ott van Pain a vezető, aki úgy odabasz a falhoz, hogy te leszel az új falfesték - mondom szórakozottan, de ezen nem igazán akarnak nevetni. -  Vele nem éri meg kekeckedni, ha meg akarod élni a holnapot. És ott van Konan, ő a kék hajú lány, az Akatsuki eddig egyetlen női tagja. Ő is elég erős, és vele sem érdemes kekeckedni. 
- Azt éreztem, majdnem megfojtott! - kapott a torkához.
- Ki van még, ott van még Zetsu. Ő mondhatni egy zöldség, vagy mi az isten, de vele vigyázzatok, vagyis a fekete felével. És még valami... - nézek rájuk összeszűkített szemekkel. - Mindent csináljatok úgy ahogy mondanak, mert különben meghaltok, és nem viccelek! - mondtam teljesen komolyan. - Ez a világ nem játék. Itt képzet ninják vannak, és ezek meg akarnak majd minket ölni, mert az Akatsuki tagjai vagyunk. Ebben a szervezetben gyilkosok és bűnözők vannak, és jobb vigyázni velük, de maradjatok erősek, mert mi leszünk azok akiket basztatni fognak, mert újak vagyunk. Próbálkozzatok mindent jól megcsinálni, rendben? - néztem szét a társaságon. Csendben ültek az ágyon. 
- Rendben... - szólalt meg végül Akane. 
- Ma szerintem pihenjetek és próbáljátok megismerni a többieket, ez csak a hasznotokra válhat! - mondtam majd otthagytam őket.
Sok dolog van amit most meg fel kell dolgozniuk, és jobb ha egymás között beszélik meg. Átmentem a másik szobába, ahol már három ágy volt. Gondolom ezt hozták át Kisaméék és ejtették le. Végig dőltem rajta, ami elég kényelmesnek bizonyult. Kavarogtak a gondolataim. Lehet, hogy ez csak egy álom, hiszen szoktam furákat álmodni. De nem, ez ki van zárva. Az álmaim ilyenkor már átmennek retardáltba. Szóval ez a valóság. Vajon a föld világban mi lehet? Gondolom már keresnek minket. A szüleink biztos halálra aggódják magukat. A gondolataimból a nyitódó ajtó zökkentett ki. Felültem az ágyban és megláttam, ahogy Kisame és Kakuzu egy szekrényt hoznak be. 
- Hórukk! - tették le a szekrényt a szoba egyik részébe, úgy hogy ne legyen útban. - Ezzel is készen vagyunk! - tette csípőre a kezét, a nekem háttal álló Kisame. - Téged, hogy is hívnak? - fordult felém Kisame, mire ugrottam egyet ülve. 
- Takara! - vágtam rá.
- Te lennél az a lány akiről Hidan beszélt, aki fejbe rúgta? - mért végig. 
- Nem az Hitori volt, a szőke hajú barátnőm. De miért kérdezed?
- Csak gratulálni akartam neki, hogy megtette. Hidan olyanokat káromkodott! - mondta nevetve. Mire csak nagyokat pislogtam. - De megkeresem - intett majd elhagyta a helyiséget, nyomában Kakuzuval. Ez már haladás!
Felálltam és gondoltam kicsit körbejárom a rejtekhelyet, mert nem sok mindent jegyeztem meg akkor amikor Konan körbevezetett. Felpattantam az ágyról és az ajtó felé sétáltam, lenyomtam a kilincset, és már sétáltam volna mikor valamibe beleütköztem. Vagy inkább valakibe. 
- Minden rendben? - kérdezte meg aggódva.
- I-igen... - dadogtam, teljesen elpirulva. - Még meg se köszöntem, ho-hogy megmentettél Hidantól - mondtam zavarban, majd lesütöttem a szemem. 
- Sasori mondta, hogy jobb ha én is ott vagyok. Csak jó időben érkeztem - mondta, mintha nem lett volna akkor nagy dolog, pedig nekem az volt. 
- Köszönöm... - vörösödtem el teljesen. Miért vagyok ilyen szerencsétlen?!
 - Szólj a többieknek, hogy nemsokára vacsora. Gondolom éhesek vagytok! - mosolygott rám, mire még vörösebb lettem. 
- Rendben - mondtam iszonyatosan vékony hangon. Nem is tudtam, hogy ki tudod adni ilyen hangot. 
Itachi csak nevetett a reakciómon, majd tovább állt. Tiszta vörös arccal álltam ott. Mindig is Itachi volt a kedvenc karakterem és most itt volt, én meg beégtem előtte. Jaj de jó szerencsétlennek lenni! Inkább a lányok szobájába mentem, szólni akik rögtön kiszúrták a vörös fejem. Innen már nem jövök ki épen...