Mi és az Akatsuki (BEFEJEZETT)

XLIII.

Az Uchiha testvérekkel egy házat kaptunk, abban lakunk mi négyen, amivel nem is lenne gond, csak az a baj, hogy két hálószoba van, így egy szobában alszunk Itachival.
Az ágyán ülve, a hátamat a falnak döntve vártam, hogy Uchihám végre befejezze a fürdést. Végre kinyílt a fürdő ajtaja, és kilépett rajta az említett Uchiha. A haját törölte, és a dereka körül csak egy törülköző volt.
Kikerekedett szemekkel bámultam, és teljesen elvörösödtem. Olyan jól nézett ki, hogy az szinte fájt. Próbáltam valami emberi arckifejezést ölteni magamra, kevés sikerrel. Képeken amin láttam már a felsőtestét, az igazihoz képest eltörpülnek. Itachi vigyorogva nézte az arcom.
- Elég meggyőző arckifejezésed van! - mondta nevetését visszafojtva. Legszívesebben a párnába temettem volna a fejem, de az egy kicsit furcsán hatott volna, szóval csak lesütött tekintettel mentem be a fürdőbe.
Mikor kijöttem az Uchihán már volt valami, de pólót még mindig nem húzott. Értem én, hogy nyár van, meg, hogy kedvenc tevékenysége engem zavarba hozni, de attól még felvehetne valamit! Az arcom megint vörös színben pompázott. Leültem mellé az ágyra kicsit távolabb. Egy nagyot sóhajtott, és magához húzott.
- Jó illatod van! - suttogta miközben az arcát a hajamba temette. Az arcom egyből vörösebb lett, ha eddig nem lett volna az. Miért szeret ennyire zavarba hozni? Elkezdett a hajammal játszadozni.
- Ha akarod befonhatod! - néztem rá. Mosolyogva egy puszit adott a még mindig mindig vörös arcomra. Lassan elkezdte befonni a hajam, engem meg elfogott egy rossz érzés. - Ita, nem fura...? Vagyis milyen fél szemmel látni? - kérdeztem meg halkan.
- Mintha a bal mindig csukva lenne. De ez nem a te hibád, ne okold magad! - mondta, majd egy apró puszit nyomott a nyakamra.
- Hiszen ismersz. Még ha ezt is mondod, akkor is bűntudatom lesz, és depressziós éjszakáimon úgy is ezen fogok gondolkodni! - mondtam szórakozottan.
- Akkor, ha olyan éjszakád lesz kiverem a fejedből ezeket a gondolatokat! - suttogta a fülembe.
Vörös arccal ültem ott tovább, és csak azt kívántam, hogy elsüllyedjek. Inkább ledőltem aludni. Nekem a mai nap sok volt. Két erős kar ölelt át hátulról, és egy puszit nyomott a hajamba.
Másnap reggel arra keltem, hogy keltegetnek. Félig kómásan én pedig nagyon bunkó tudok lenni.
- Takara, kelj fel! - mondta már sokadjára Itachi.
- Haggyá! - húztam a fejemre a takarót, és inkább belefúrtam az arcom a párnába. Ami nem párna volt. Az este folyamán valahogyan Itachi mellkasára kerültem. De az istenért sem keltem volna fel.
- Takara! - kezdte el bökdösni a kezemet, mire csak elhessegettem. - Nem hagysz más megoldást! - hirtelen fordult velem a világ, és csak azt vettem észre, hogy helyet cseréltünk. Én feküdtem az ágyon, míg Itachi felettem támaszkodott.
Erre már felkeltem én is. De azért ilyenkor kell valakinek bejönnie.
- Keljetek már fe... Nem zavarok! - csukta be maga után az ajtót Hizuru. Vörös arccal feküdtem ott, de Itachi arcára is pír kúszott.
Rögtön kipattantunk az ágyból, és magunkra kaprunk valami normális ruhát. Lent Hizuru és Sasuke nagyban beszélgettek, gondolom mi voltunk a téma.
- Megjött a gerlepár! Remélem nem zavartam meg semmit! - mosolygott ártatlanul kék hajú barátnőm.
- Hülye! - förmedtem rá.
- Csak furcsán érdekes! - javított ki.
- Akkor legyél az! - mondtam szem forgatva. mégis mosolyogva.
Az életünk ekkor fordult boldogra. Mindannyiunk megtalálta a párját, és ebben a világban is el tudtunk helyezkedni. Lehet, hogy most távol vagyunk egymástól valamennyien, de akkor is barátnők maradunk. Együtt mindent kibírunk együtt, és ezt is túl éltük. Egyszer évek múlva boldogan fogunk visszaemlékezni ezekre az időkre.