Mi és az Akatsuki (BEFEJEZETT)

I.

Helló, Takara vagyok! Egy átlagos 18 éves lány, aki éli az unalmas életét. Van négy barátnőm akik, mindig mellettem vannak, és ezért mindennél hálásabb vagyok nekik. A baráti körömben csak én és Hiruzu vagyunk anime fanok, a többiek jó formán azt se tudják, hogy az mi. A kinézetemről annyit kell tudni, hogy vállig érő barna hajam, és szemem van. 

A mai napon, mint mindig alig akartam kikelni az ágyból. Az iskola szünetel, mert Korona vírus van! De ennek az a nagy hátránya, hogy nem találkozhatok a barátaimmal. A telefonom, ami az éjjeli szekrényem volt megzörrent, valaki írt. Miután nagy nehezen feloldottam, mert kómásan nem megy olyan könnyen, megnéztem ki írt. A csoportunkba írtak. A hülyeségük már reggel eláraszt. Majd Fujiko hívást indított. 
- Jó reggelt! - üvöltötte a telefonba. Reflexszerűen eltoltam magamtól a készüléket, mert nem akartam megsüketülni. 
- Hangosabban nem tudsz üvölteni? - kérdeztem meg szórakozottan. 
- De. A többiek? - kérdezte meg, majd csatlakozott a híváshoz Hitori.
- Itten vagyok! - köszönt be. 
- Narutooooooo! - köszöntött minket Hizuru. Így szoktunk köszönni egymásnak.
- Saskeeeeeeeeeeee! 
- Megint kezditek ezt a valamit? - kérdezte meg a mi drága Akanénk. 
- Ez nem valami, ez Naruto! - világosítottam fel. 
- Akkor az! Na, de ma nincs karantén, nem csinálunk már valamit? - kérdezte Hitori. - Már olyan régen találkoztunk! 
- Nem is tudom.... - gondolkodott el Akane. - Miért is ne!
- Lányok? - kérdezte kíváncsian Hitori. 
- Lehet! - mondtam boldogan. Már tényleg régen találkoztunk. 
- Megyek! - mondta egyszerre Fujiko és Hizuru. - De hova? - kérdezte, meg Hizuru.
- Ismerek egy jó helyet! Nálam találkozunk, 10-re legyetek ott! Csőőő! - tette le a telefont Hitori.
- Akkor majd 10-kor. Hali! - lépett ki a beszélgetésből Akane is. 
- Hali! Narutoooo! - köszönt el Hizuru is. 
- Saskeeeee! Szia! 
- Ne kezdjétek már megint! Na de, helló! - lépett ki Fujiko is. 
Ezek után készülődni kezdtem. Végre találkozhatunk, már nagyon hiányoztak! Egy sötétkék farmert és egy fehér rövid ujjú pólót vettem fel, majd magamra kaptam egy szürke pulcsit is. A hajam copfba fogtam, majd indultam. Gyors elköszöntem a szüleimtől, vagy biciklire pattantam, és tekerni kezdtem Hitori házához. Hitori egy pici 150 centi magas lány, szőke hajjal és kék szemekkel, aki hamar felkapja a vizet. Közel fél óra biciklizés után végre elértem Hitori házát, a többiek már ott voltak. 
- Megnyüttem! - kiáltottam, miközben leszálltam a biciklimről.  
- Végre! - mondta kitárt karokkal Akane. 
- Hova megyünk? - kérdeztem meg miközben melléjük sétáltam. 
- Majd meglátod! Gyertek! - intett Hitori, hogy kövessük. 
Egy rétre mentünk, ahol ki volt készítve egy takaró rajta kajával. De szeretlek Hitori! Letelepedtünk a pokrócra, majd falatozni kezdtünk. Csak Hiruzu haja ott volt a képembe. Hizurunak kék haja és barna szeme van. A haja alapból ilyen színű, és derékig ér. 173 centi és még nálam is magasabb, pedig én tényleg zsiráf vagyok a 171 centimmel. 
- Vidd már innen a hajad! - löktem el az arcomból a hajzuhatagot. Hizuru hirtelen felém fordult és a haja telibe arcom csapott. - Óóóó ba... - fogtam az arcom. 
- Bocs! - mondta kinyújtott nyelvvel. 
- Csinálni is akarunk valamit, vagy csak zabálunk? - kérdezte meg Fujiko. Fujikonak barna váll alá érő haja és kék szeme van. 
- Csak zabálunk! - mondta nevetve Akane. Akanénak is barna haja van ami vállig érő, és kék szeme. Mindenkinek kék szeme van, majdnem. - De tényleg, csináljunk már valamit! 
- Menjünk sétálni! - vetette fel az ötletet Fujiko, mivel jobb ötletünk nem volt elmentünk sétálni. 
Nyújtózkodva keltem fel. Már indulni akartam, mikor elkapott egy rossz érzés. Nem tudom miért, de úgy éreztem, hogy valami baj fog történni. Nem mentünk túl messzire, csak olyan 100 méterre. Megtorpantam, mert hirtelen szédülni kezdetem. 
- Valami baj van? - kérdezte meg Akane. Majd ő is tántorogni kezdett. - Csak én érzem rosszul magam? - nézett szét a társaságban. 
- Most, hogy mondod... - fogta a fejét Hizuru. 
- Hitori, mi volt a kajába? - kérdezte Fujiko miközben a bennem támaszkodott. 
- Nem tudom... - válaszolta, majd ő is majdnem elesett. 
A mellkasomba hirtelen fájdalom nyílalt, mire automatikusan a szívemhez kaptam a kezem. A fájdalom erősödött, annyira, hogy már nem láttam rendesen. Éreztem, hogy a lábamból kimegy az erő és térdre rogyok. Lassan oldalra dőltem és elsötétült minden. 

Pár pillanat múlva kinyitottam a szemem, és meglepetten néztem körbe. Ez nem az a hely ahol voltunk. Feltápászkodtam a földről. Miden olyan ismerős, de mi ez a hely? A többiek még csak most ébredeztek. 
- Mi történt? - kérdezte meg az elsőnek felkelő Hitori. - Hol vagyunk? - nézett körbe. 
- Nem tudom - válaszoltam. Megint körbenéztem, olyan ismerős ez a hely valahonnan, majd bevillant. - Hiruzu, neked nem ismerős ez a hely? - kérdeztem meg a kék hajú barátnőm. 
- Nem nagyon, vagy mégis! - nézett körbe jobban. - Ez nem a Naruto világa? - nézett rám kérdőn. 
- A miii?- kérdezte kiakadva Fujiko. 
- Ez tényleg az! - válaszoltam Hizurunak. 
- Mi vaaaan!! Hol a faszban vagyunk!? - kapott idegbajt Hitori. - Mondjatok már valamit bazdmeg!
- Ez a Naruto világa, az amiről mindig beszélek. Valahogyan átkerültünk ide! - magyaráztam a helyzetet. 
- Pontosan! - hallottunk meg egy idegen hangot a hátunk mögött. Hátrafordultunk és szembetalálkoztunk egy fekete köpenyes alakkal. A köpenyen vörös felhők voltak. Ez az Akatsuki baszod! - És most szépen velünk jöttök! - mondta nevetve Sasori, aki a bábjában volt. 
- Meg a faszomat megyünk veletek! - ordította Hitori, majd nekiakart rohanni a bábnak.
- Ezt nem kellene Hitori! - fogtam meg a vállát. 
- A lánynak igaza van, hmm! Ha élni akartok nyugton maradtok, hmm! - jött meg Sasori társa, Deidara. 
- Te meg ki a vagy már?! - kérdezte értetlenkedve Hitori. 
- Az Akatsuki tagja, hmm! 
- Mi a fasz?! Te meg nem hümmögjél már kislány! -ordította magából kikelve. Na ezt nem kellett volna...
- Ki a kislány te csitri, hmmm? FELROBBANTSALAK?! - lépett közelebb Deidara mérgesen. 
- Mit akar tőlünk az Akatsuki? - kérdeztem, mielőtt még elfajulnak a dolgok. 
- Majd megtudjátok! - válaszolta Sasori, majd a bábú páncélos farkát felénk lendítette és körém fonódott. - Deidara hozd a többit! - mondta a csapattársának, miközben én már az ájulás szélén voltam a levegő hiány miatt. Majd minden megszakadt.