Mi és az Akatsuki (BEFEJEZETT)

XXX.

Arra a helyre mentünk ahol edzeni szoktunk. Ita mindent elmagyarázott a fekete árnnyal kapcsolatban, többek között azt, hogy miként hívjam elő. Itachi készenlétbe helyezte a Sharinganját, hogy ha kell egy genjutsuval kiüssön, ha elfajulnak a dolgok. Mivel ahhoz, hogy előhívjam a fekete árnyat nem kell semmilyen kézjel, csak annyi, hogy a chakrám egyenletesen kell áramoltatnom az egész testemben, és fokozatosan gyorsítanom kell. Ha ez sikerül akkor ha minden igaz akkor megjelenik az árnyékom emberi formában és le kell győznöm. Magyarul harcolnom kell magam ellen. Könnyű, mi? Irónia. 
Mindent úgy csináltam ahogy, Ita mondta. Már úgy pörgött a chakrám, hogy égnek állt tőle a hajam. Arra lettem figyelmes, hogy valami fekete köd szerűség áramlik körülöttem, majd összeáll egy emberi alakká. Saját magam képmásával, csak annyi, hogy neki vörös a szeme. Abbahagytam a chakrám pörgetését, és elővettem egy kunait. Akkor ő lenne én, és ugyanazt tudja mint én, szóval, hogy a fenébe kellene őt legyőznöm?
- Takara... - szólalt meg az én hangomon. Nagyon fura érzés, hogy a te hangod hallod, de nem te beszélsz. - Csak nem gondolod, hogy legyőzhetsz engem? - arról nem volt szó, hogy beszél is! 
- Ha kell legyőzöm saját magam! - próbáltam határozottan mondani, de inkább csak halk suttogás lett belőle. A lábaim remegtek. 
- Nem tűnt túl meggyőzőnek - mondta gúnyosan. - Mégis, hogy gondoltad azt, hogy valaha legyőzöl? Hiába vagyok te, és te hiába vagy én, én sokkal erősebb vagyok! 
- Ez már csak rám vall, hogy még magam is összezavarom magam.
- És az is rád vall, hogy mindent elhibázol! - mondta a másik énem. - Hogy mindent tönkre teszel! Egy semmirekellő vagy, egy béna, értéktelen senki! 
Ezek a mondatok annyira ismerősek. Tudom is honnan... Mert ezek a mondatok én vagyok, ez leír engem... 
- Miattad rabolták el Hizurut, aki barátod volt. Azért mert gyenge voltál! Ki tudja min mehet keresztül? Már lehet nem is él, és ez a te hibád! Minden a te hibád! Miattad kerültek veszélybe az úgynevezett barátaid! Te nem mondhatod, hogy a barátnőjük vagy! Sőt, nincs senkid! A szüleid azt sem tudják ki vagy, szóval egyedül maradtál! Nem szeretet téged senki, mindenki elfordulna tőled, de csak azért nem teszik mert megszántak téged! Egy örök vesztes vagy, az örök második! 
A lábam szó szerint földbe gyökerezett. Nem bírtam megmozdulni, mindenem remegett. A harcot már rég feladtam, ebből is látszik, hogy csak egy vesztes vagyok. Az árnyék odaugrott hozzám és megragadta a torkom, és a föld felé emelt. A kunait kivette a kezemből. Nem tudtam semmit sem tenni. 
- Te nem vagy más, mint egy vesztes. Egy gyenge senki. Az igazság elől nem tudsz elfutni. Soha nem volt semmihez sem tehetséged. Ronda vagy. Soha nem fog senki sem szeretni, és főleg nem lesz senki sem szerelmes beléd! - itt egy kicsit abbahagyta és közelebb hajolt a fülemhez. - Nem érdemled meg őt! - az "őt" külön kihangsúlyozta. Tudom kire gondol... - Soha nem fogsz tudni irányítani engem! - mondta majd lendült az a keze amiben a kunai volt. 
Szóval itt a vége. Saját magam által halni meg. Ez majdnem olyan mint az... Öngyilkosság... 
Itachi az árnyékom mögött termet, majd a szemembe nézett. Egy Genjutuba taszított. Még láttam, ahogy a feketeség köddé válik, de még szavakat formál. Nem kellett, hang, hogy tudjam mit mond... "vesztes vagy!" ezek voltak azok a szavak. Minden szó amit mondtam víz hangzott a fejemben. De minden szó igaz volt... 

Itachi szemszöge: 

Mindent hallottam. Azaz árnyék tele volt szomorúsággal, és kétségbeeséssel. Ez lenne Takara legbelső éne. Tele ellentétekkel, és bizonytalansággal. Ezek az ő gondolatai. Jobban el tudja rejteni ezeket, mint én. Ha ez most nem történt volna meg, akkor nem jöttem volna rá soha. Nem vettem észre, hogy ennyi minden kavarog benne, amik fele téves. Nem ő tehet róla, hogy idekerültek, miattunk van az egész. Nem miatta rabolták el Hizurut, ő mindent megtett. Nincs egyedül, ott vannak neki a barátai, és az egész Akatsuki, mindannyian szeretjük őt. Ő nem egy vesztes. Gyönyörű és erős lány. Nem lesz belé senki sem szerelmes? Akkor velem mi van? Mert én szeretem őt...