Mi és az Akatsuki (BEFEJEZETT)

XXIV.

Takara szemszöge:

Reggel mikor felkeltem Itachi még mindig mellettem volt. Az igazak álmát aludta. Lassan felültem, és konstatáltam, hogy az oldalam már nem fáj annyira. Már keltem volna ki, mikor két erős kar visszarántott. A hirtelen sokk miatt fel sem fogtam mi van, csak vörös arccal feküdtem Ita mellett. Az említett kettőt nyammogott és aludt tovább. Olyan békés így az arca, meg persze jóképű is. A fekete haja az arcába lógott. Legszívesebben mellette maradtam volna, csak valakinek meg kellett zavarnia. Te is a legjobbkor jössz Hitori!
- Ó! - ez volt a reakciója mikor meglátott bennünket. - Akkor hagylak még aludni titeket! Olyan cukik vagytok! - kapott fangörcsöt, majd itt hagyott bennünket. Én csak égő vörös arccal feküdtem ott tovább, és vártam, hogy Itachi felébredjen. Mivel csak nem akart, ezért inkább úgy gondoltam felébresztem én magam. 
- Itachi... - mondtam suttogva, hátha ennyi elég ahhoz, hogy felkeljen. De nem... - Itachi! - mondtam már hangosabban, de erre sem kelt fel. Mi ez, csak nem süket? 
A hajammal csikizni kezdtem az orrát, de csak fintorgott egyet, és velem együtt a másik oldalára fordult. Hát ilyen nincs! Már nagyon kezdett fogyni a türelmem, és nem volt kedvem többet kedvesen próbálkozni, így egyszerűen lelöktem az ágyról. Kedves vagyok, mi? 
- Mi történt? - kérdezte a reggeli rekedt hangján, álmos és értetlen fej keverékével.
- Csak felébresztettelek! Hogy sikerült átaludnod azt, hogy ébresztelek? - kérdeztem meg. Itachi egy-egy füldugót vett ki a füléből. Horkoltam vagy mi? - Szóval így!
- Mi volt a kérdés? - nézett fel rám. 
- Most már semmi. De minek kellett a füldugó? 
- Te nem ébredtél fel? Az este dörgött az ég! 
- Nem szokásom felébredni a dörgésre - mondtam elgondolkodva. - De ennyire hangos volt, hogy már az kellett? 
- Jahh! - mondta egy ásítás közepette. 
- Ha álmos vagy aludj még! De nekem kiment az álom a szememből - keltem ki az ágyból. Ezúttal már nem kellett segítség az a járáshoz. Kicsit még nehézkesen, de elindultam a szekrényemhez, és kivettem pár dolgot. 
Eközben Itachi visszafeküdt aludni. Az én ágyamban...Pár perc múlva békésen szuszogott, és nem volt szívem kiküldeni, így hagytam hagy aludjon. Gyorsan elkészültem és lementem a nappaliba. Kómás fejek tömkelege fogadott, körülbelül mindenki az volt, kivéve én és a barátnőim. Csak mi vagyunk olyan degeneráltak, hogy nem keltünk fel egy ekkora viharra? Szóval azt se hallom meg álmomba ha Deidara robbant egyet mellettem... Szóval erre is figyelnem kell... Mikor leértem Kisame egy mindent sejtő nézéssel ajándékozott meg, még Fujiko, Konan és Akane egy perverz mosollyal. Mi folyik itt Gyöngyösön?
- Te se ébredtél fel? - kérdezte egy kómás Pain. 
- Nem bizony, de Itachi igen, meg arra is, hogy reggel kilöktem az ágyból! - mondtam szórakozottan, mire a többiek elröhögték magukat. 
- Szóval ez volt az a csattanás! Pedig már azt hittem, hogy Nagypapi eltaknyolt valahol! - mondta röhögve Hitori. A Nagypapi az Hidan.
- Mit beszélsz ott deszka?! - kérdezte idegbetegen Hidan. - Nem tudom ki volt az aki sikított? 
- Nem én az biztos! 
- Én azt hittem te voltál az Hidan - nézett Kakuzu az említettre, aki majd' megpukkadt mérgében.
- Nem az Deidara volt! - mondta az imént érkező Sasori, majd helyet foglalt Fujiko melelt, és egy puszit nyomott a fejére. 
- Nem tudom ki volt az aki annyira megijedt, hogy átment a barátnőjéhez, hmm! - próbált Dei visszavágni, de csak maga alatt vágta a fát.
- Én legalább át tudtam menni valakihez, nem úgy mint te! - mondta egy félmosollyal az arcán. Most Deidara volt az aki majdnem megpukkadt, míg a többiek kedvesen kinevették. 
- De akkor is 'Tachi járt a legjobban, ő egész végig Takara mellett aludt! - mutatott felém Kisame, hogy halnál ki te halfajzat! Az arcom rögtön vörös lett, és úgy gondoltam most kellene elsüllyednem.
- Tényleg, hol azaz Uchiha, hmm? - nézett körbe Deidara, Ita után kutatva.
- Még alszik! - mondtam azonnal, mire mindenki egy sejtelmes mosolyt engedett felém. 
- Mik voltak ott, hogy ennyire kifáradt az Uchiha? - kérdezte perverzen Hidan. 
- Hitori megvered te? - néztem a barátnőmre, akinek felcsillant a szeme és a kezét kezte összedörzsölni.
- Persze, hogy persze! Nagypapi gyere csak ide! - kezdett el sétálni az illető felé, aki a nyakába kapta a lábát, de Hitori attól még egy olyan mafflást leadott neki, hogy az már nekem fájt.
- Ez már nekem fájt baszod... - mondta elhúzott szájjal Pain. Lassan Hitori téged is el fog verni...
- Baszódj meg deszka... - mondta a földön fekvő Nagypapi, ez a név már nekem is tetszik komolyan. 
- Kérsz még egyet Papi? - mutatta fel az öklét a szőke barátném, mire Hidan összekuporodott és a tarkóját védte. 
- Meg se szólaltam! 
- Mi megy itt korán reggel? - jött le egy szemét dörzsölő Itachi. 
- Ohóóó, mi volt ott Itachi? - kérdezte a szemöldökét húzogató Sasori.
- Olyat kapsz, hogy padlót fogsz te bábú! - néztem rá szúrós szemekkel Sasorira, aki megbújt Fujiko háta mögött
- Ments meg Fujiko! 
- Hagyjad szegényt! Kicsit hülye! - fordult Sasori felé Fuji, majd egy puszit nyomott a durcás arcára. 
- Nekem ennyi szerelmeskedés elég volt reggelre! - emeltem fel a kezem és indultam meg kifelé, de valaki utánam szólt.
- Szegény Itachi! - szólalt meg Kisame, mire a hozzá legközelebb lévő tárgyat megfogtam, ami egy serpenyő(?) volt, és telibe a pofájába basztam. 
- Kuss te hal, mert Sushit csinálok belőled! Ja és ez volt a Repülő serpenyő no jutsum!  - mondtam a végét már nevetve, majd kimentem az udvarra