XXVII.

489 32 5
                                    

Fujiko szemszöge:

A mai napon elindultunk a küldetésre. Három nap az út ahhoz a sivatagi kuplerájhoz. Deidara egész végig panaszkodott, Sasori pedig őt szólta le, elég unalmasan telt az út. Sasori azt mondta elintézi majd a bejutást. 
Hamar elértünk a homok faluba, már ha a három nap annak mondható. Dei intézi a Kazekagét, míg mi várunk rá. Percekig ott körözött a levegőben, míg végül belekezdett az akcióba. Pik-pakk elintézte, csak leszakadt a karja. 
Visszafelé mentünk már, amikor észrevettük, hogy valaki követ. Egy festett arca fiú, aki ha jól emlékszem, Fakaró a neve. Vagy kőkaró...? Mindegy, azt tudom, hogy ő is bábos. 
- Ti menjetek, majd én elintézem! - fordult vissza Sasori. 
- Megleszel Danna, hmm? - kérdezte Deidara.
- Persze, simán elintézem ezt a kölyköt! - mondta magabiztosan. 
- Vigyázz magadra! - szóltam vissza még, majd követtem Deit. 
Egy ideig csendben mentünk, vagyis én csendben ő halkan szitkozódott. Nem sokára az lesz amit Takara mondott, vagyis résen kell lennem. 
- Fujiko, hmm! Fujiko, hmm! - rázott vissza a szöszi hangja. 
- Ja, mi van? - kérdeztem miután visszatértem a valóságba. 
- Csak annyit kérdeztem, hogy álltok Sasori-dannával? - húzogatta a szemöldökét. 
- Jól! - válaszoltam szűkszavúan. Van mos nagyobb gondunk is. Deidara megajándékozott egy "egy most komoly?" fejjel. 
Nem sokkal később Sasori is visszatért hozzánk. Elég gyorsan elintézte azt a Karót, vagy kit. De mi mást is várhatnék tőle, az én barátom! És most lelkileg fel kell készülnöm, hogy három napig egy helyben fogunk állni. Mire vállalkoztam én...? 
Végül visszaértünk a rejtekhelyre. Hatalmas izé, rondaság volt ott, aminek 10 szeme voltam és be voltam csukva. Két kéz is volt, amin megjelent egy ilyen hologram izébizék, majdnem szívinfarktust kaptam mikor a semmiből  elő teremtek. Mi hárman is ráugrottunk egy-egy újra elkezdődött a három napig tartó valami.
Mikor befejeztük pont akkor törték be az ajtót és ott állt 4 Ninja. Pain ránk hagyta a dolgokat. Pont úgy lett ahogy Takara mondta. Deidre elvitte a Kazekagét, És ez ad narancs valakit meg a séróbáró is elmentek utána, még ott maradt a Sasorival rózsaszín hajú lánnyal és az öreg nénivel.
- Szóval megint találkozunk Sasori! - mondta az öreg hölgy.
- Nagyon úgy látszik - mondta flegmán Sasori, majd előteremtett egy bábot.
Szóval tudja ki ez a nő.
Mind a ketten a lány és nő is ránk támadtak. Az a rózsaszín haj nagyon durva volt. Ahova ütött ott berepedt a talaj. Még ketten is alig bírtunk velük.
- Nem is gondoltam hogy az Akatsukinak új tagjai vannak. Főleg nem azt hogy ilyen gyenge! - mondta A rózsaszín hajú   lány, akinek mint kiderült a neve Sakura.
- Úgy gondolod? - kérdeztem vissza felvont szemöldökkel. - Akkor lássuk ezzel hogy bírsz! Kristály sárkány jutsu!
A föld egy hatalmas sárkány jött elő, ami kék színben pompázott. Mikor meglátták a sárkány az arcukon végigfutott a  félelem. Csak le kell őket gyengítenünk és el kell tűnnünk.
- Még sose láttam ilyen erős kristály használót! Sőt kristály használót se láttam még! - hüledezett az öreg hölgy.
Egy támadás majdnem telibe kapta csak Sakura szét ütötte a kristály. Már meg könnyebbültek volna de itt közel se volt vége. Sárkány darabjai újra egyesületek. És elsodorta őket. Most kell mennünk!
- Sasori tűnjünk el innen! - ragadtam meg a kezét, mivel széttörték a külső bábját. 
- De most van esélyünk végezni velük!
- Alig maradt chakránk! Jobb lesz ha visszavonulunk! 
Sasori pár másodperc gondolkodás után bólintott. Mind a ketten visszavonulót fújtunk. Ha minden igaz, akkor most meg változik a történet alakulása, és már nem úgy lesznek a dolgok ahogy tudjuk. 

Mi és az Akatsuki (BEFEJEZETT)Where stories live. Discover now