Mi és az Akatsuki (BEFEJEZETT)

XXIII.

Hizuru szemszöge:

Másnap mikor felébredtem Sasuke nem volt mellettem. Gondolom ő már ilyenkor rég fent van, mivel én fél kilenckor kelek. Ekkor kinyílt a fürdő ajtaja, és kilépet rajta egy Uchiha Sasuke, akinek a derekán csak egy törülköző volt. Éreztem, hogy teljesen elvörösödök. Zavaromban elfordítottam a fejem. De őt ez nagyon nem érdekelte, csak elsétált a szekrényéhez, és kivett egy ruhát, majd tök nyugodtan felém fordult. Láthattam a kidolgozott hasát, meg úgy mindent majdnem. Az orrom elkezdett vérezni. Miért?? Sasuke csak elmosolyodott a reakciómon. Pont azért is előttem vette fel a pólóját, mintha kínozni akarna ezzel. 
- Most végignézed ahogy felöltözök, vagy te is elmész letusolni? - kérdezte meg szórakozottan, és akkor csöppentem vissza a valóságba. Még mindig teljesen vörös voltam. 
- Mara... Vagyis megyek! - pattantam fel és a fürdő felé vettem az irányt. Csak én lehetek ekkora idióta!
Mire végeztem addigra Sasuke is felvett magára valamit. Még mindig zavarban ültem le az ágyra, Sasuke pedig velem szembe állt meg. 
- Tudod, hogy miért kellesz Orochimarunak? - kérdezte meg. 
- A Sharinganom és a gyógyító erőm miatt - válaszoltam kapásból. 
- És ezért én is Kabuto fogunk téged majd kiképezni. De előtte valamit meg kell beszélnünk! - mondta komoly tekintettel. - Orochimarunak az én testem kell, neked pedig a karját kell meggyógyítanod. De amikor Orochimaru legyengül elmegyünk, és egy csapatot is magunk mellé fogunk rakni, akiket te még nem ismersz.
- Karint, Juugot és Sugetsut akarod vinni, nem? - kérdeztem meg. Sasuke tágra nyílt szemekkel nézett rám. Ekkor esett le, hogy nekem igazából nem kellene tudnom, hogy kik ők, mert még nem történt meg. 
- Ezt honnan tudott? - villantotta meg a Sharinganját. Most találj valami jó kifogást Hizuru!
- Izé... Én... - semmi nem jutott eszembe, szóval el kell mondanom az igazságot.
- Azt kérdeztem honnan tudod? - lépett hozzám közelebb. - Elmondod, vagy nekem kell kiszednem belőled? - vett elő egy kunait, és a torkomhoz szorította. Nyelni sem mertem. - Na? -nézett rám felvont szemöldökkel.
- Én ezért tudom, mert... Egy másik világból jöttem, csak az Akatsuki elhozott! - hadartam el, és lehunytam a szemeimet. 
- Ezt már mondtad! - mondta ridegen, és éreztem ahogy még közelebb szorítja a nyakamhoz a fegyvert, és kiserken a vérem. 
- Tudom, hogy mi fog történni... - mondtam ki nagy nehezen. Sasuke meglepődött a válaszomon, és elvette a fegyvert a torkomtól. 
- Ezt, hogy érted? - kérdezte érzelem mentesen.
- Onnan, hogy már láttam mi fog történni veletek, de... Lehet, hogy már nem úgy lesz... Mivel mi is itt vagyunk, és megváltoztattuk a történetet... - mondtam el a gondolataimat.
Ezen sokat gondolkodtunk Takarával, mivel ő is így gondolta. Végül arra jutottunk, hogy majd idővel kiderül, de ha kell akkor majd mi fogjuk megváltoztatni a jövőt. Vagyis ő már nem tudja... Vissza kell mennem majd a többiekhez, hogy beszélni bírjak velük. De mikor...? Hiszen Uchiha Sasuke azt mondta, hogy én is a csapatban leszek, és akkor hátba kell szúrnom. Még akkor is szar belegondolni ebbe, mikor az ő érdekét is nézem. 
Teljesen belemerültem a gondolataimba, míg végül egy kéz rántott vissza. Ami megrántotta a vállam.
- Hé figyelsz te rám? - nézett a szemembe, azok a fekete ónixok. - Ha ez igaz, akkor azt is tudod, hogy mi lesz a Hebi célja, igaz? 
Őszintén, meglepődtem. Azt gondoltam, hogy majd arról fog kérdezni mi fog történni, de eszerint nem. Lehet, hogy kicsit jobban átgondolta a helyzetet és rájött, hogy ha tényleg igaz a feltételezésem, akkor mit sem ér a tudásom.
Végül csak egy aprót bólintottam. Sasuke felállt és elment. A kezem a sebemre szorítottam, próbálva elállítani a vérzést. Pár perc múlva az Uchiha fiú visszatért, kezében fertőtlenítővel és kötszerrel. Meglepődve néztem az Uchihára, aki közben leült mellém az ágyra, egy vattára fertőtlenítő szert öntött, majd óvatosan a nyakamon lévő sebre helyezte azt. A szer csípett, de nagyon, ezért felszisszentem. Végül óvatosan bekötözte a sebemet.
- Azt hittem az utamba akarsz állni, ezért volt ez az egész - mondta rám se nézve. - Sajnálom... - mondta alig hallhatóan. Tágra nyílt szemekkel néztem a fiúra. Nem hallottam jól szerintem... De azért nem kérdezem vissza. 
- Semmi baj... - mondtam, miután felébredtem az ámulatból. 
Ekkor kopogtattak az ajtón, és belépett egy utált személy, Kabuto. Mindkettőnket végig mért. Sasuke felvette a pókerarcát, és én is próbáltam hasonlóan tenni. Kabuto tekintete meg állapodott a nyakamon, majd megigazította a szemüvegét. 
- Mégis mi történt a nyakaddal? - kérdezte meg. 
- Zuhanyzás közben megvágtam - hazudtam, hogy védjem Sasukét. 
- Értem. Gyere velem, Orochimaru-sama hívat.
Kedvetlenül, és undorodva, de felkeltem, és Kabuto után indultam. A mai nappal elkezdődött az edzésem.