Mi és az Akatsuki (BEFEJEZETT)

XXXI.

Hizuru szemszöge:

Ma van a nagy nap. Ha minden igaz akkor a mai napon fogunk megszökni innen. Végül Narutóék nem jöttek el ide, ami azt jelenti, hogy Sasori életben maradt. Ami azt illeti, már nagyon hiányoznak ők nekem. Kíváncsi vagyok eddig mi történt velük. De most az a legfontosabb, hogy eltűnjünk erről a helyről. 
Még Sasuke Orochimarut intézte, addig én Kabutot intéztem el. Már nagyon vártam, hogy visszaadhassam neki azt, ahogy viselkedett velem. Épp az orvosságot vitte a kígyónak, mikor találkoztam vele. Nagyot nézett, hogy csak úgy ott állok előtte. 
- Valami baj van? Nem találod az Uchihád? - kérdezte gúnyosan. Hogy én mennyire utálom őt!
- Nem. Pont téged kereslek! -mondtam.
Reagálni sem volt ideje. Olyan jobb horgot adtam neki, hogy vagy legalább 300 métert repült, de ment volna tovább is, csak a fal megakadályozta ebben. El sem tudom mondani milyen jó érzés volt bemosni neki egyet. Ez is kész, már csak Orocsicskamaru maradt, akit szerintem már elintézett Sasuke. Nem is kellett csalódnom benne, mire visszaértem Orochimaru már halott volt. 
- Te is végeztél? - nézett rám, semmitmondó arccal. Csak egy aprót bólintottam. - Akkor menjünk el Suigecuért!
- Rendben! 
Elsétáltunk addig az akváriumig vagy miig, amiben tartják a víz csepp mestert. Az a nem látja az ember fajta csapással szétvágta az üveget, és kifolyt rajta a víz, meg a Geci.   
- Nem is tudtam, hogy van egy testvéred Sasuke! - mászott elő a vízből, persze meztelenül. Egyből elpirultam és elfordultam. 
- Ő nem a testvérem, attól, hogy ő is Uchiha! - mondta Sasuke. 
- Pedig úgy tudtam az összes Uchihát, rajtad kívül megölték. .
- Majd elmagyarázom! De öltözz már fel te tejfölös hülye gyerek! - szóltam teljesen zavarban, amin a két fiú nagyon derült. 
- Innen nézve lég helyes a lány - mondta halkan, de annyira hangosan, hogy meghalljam.
- Sugeci, ha nem akarod, hogy teletűzdeljelek Shurikenekkel akkor ezt gyorsan-frissen abba hagyod! - mondtam vigyorogva, mert addigra sikeresen felöltözött. Majd megvillantottam a Sharinganom, ennyi elég volt neki, hogy inába szálljon a bátorsága. 
Gyorsan beszéltünk még pár szót. Vagyis inkább megfenyegettük, vagyis azt inkább én. Elmentünk Karinhoz, a fene tudja hova, de kurva messze volt az biztos. Tejfölös szájú egész úton csak hisztizett, rosszabb mint egy gyerek. 
Karin persze rögtön rá szállt Sasukéra, ami kifejezetten zavart. Ezt pedig kardos gyerek szóvá is tette. 
- Látom nagyon zavar téged, hogy Karin ilyen közel van Sasukéhoz! - mondta vigyorogva. De beverném a képét, de nem akarom, hogy vizes legyek. 
- Vagy kussolsz, vagy egy akváriumban végzed, cápákkal körülvéve! - mondta ártatlanul mosolyogva. 
- De pszichopata vagy! De a cápáról eszembe jutott Hoshikagi Kisame, az ő kardja a Samehada. Egyszer biztos megszerzem! - dőlt hátra a székében. - Tényleg te ismered! - mondta ragyogó szemekkel.
- Ja... - válaszoltam szűkszavúan.
- Pont olyan vagy Sasuke, de te legalább válaszolsz is - elmélkedett el. - Nem lehet, hogy rokonok vagytok? 
- Hogy a jó életbe, mikor én nem is ebből a világból származok?! De kussolj már el te baka! - csaptam a fejére, ami egyből vízzé változott. Én, akkora, hülyét, mint, ő, még, nem, láttam. Pedig Takarán nehéz túl tenni. Vagyis nehéz volt... Ezen a gondolaton elszomorodtam. 
Végül még összeszedtük Juhoot is. Retek, majdnem kinyiffantott azaz állat mániás. Végül megalakult a Hebi, aminek azaz elsődleges célja, hogy megöljék Uchiha Itachit. A másodlagos pedig, hogy megállítsam őket valahogy. Már csak az a kérdés, hogy hogyan? Ez egyedül nehezebb lesz. Valakinek az Akatsukiból is kellene tennie valamit, de nem tudom, hogy Hitori, Fujiko vagy Akane, hogy állnak. És azt sem, hogy miként alakult eddig ott a helyzet. Vagy Obito csatlakozott-e már hozzájuk, mert ha igen, akkor nagy a baj. Nagyon, nagyon nagy szarban vagyunk...