High Score Girl 1999 (Magyar és English)

Extra Round: Yaguchi naplója!

Ez az is egy emlékezetes volt. Januárban lett véglegesen beiktatva Bill Clinton, mint az USA Elnöke. Márciusban jelent meg a Fatal Fury 2. Augusztusban jutott ki a Samurai Showdown a boltok polcaira. Végül decemberben írta be magát a Virtua Fighter a gamer történelembe, mint az első játék, mely poligonos grafikát alkalmaz.

Hidaka Koharu. Egy másik fontos személy az életemben. együtt jártunk egy osztályba, miután Oono elment... de nem nagyon beszélgettünk. Pedig kedves és szende személynek gondoltam mindig is. Első fontosabb, közös emlékünk, amikor a hóviharban behívtam Hidaka-t kedvenc üzlethelyiségembe, hogy ott melegedjünk. Ott volt egy kabinet, melyen sokat játszottam. Megmeghívtam őt, hogy gyorsabban teljen az idő, meg ugye együtt játszani kellemesebb. S bevallom, akkor Hidaka cuki volt, amikor egy bébi őzként hasonlóan állt neki a játékoknak... majd aztán kiderült, hogy a lány Fortuna kegyeltje, aki a gombsorozás által véletlenül kihozza a legjobb támadásokat. Amikor együtt nyomtuk, kicsit felelevenedtek az emlékeim Oono-val kapcsolatban.

Hidaka családja egy üzletet vezettek, ahova szintén hozattak egy kabinetet, szóval sokszor látogattam meg őket. Igen sokszor lenyűgözött és ijesztett meg Hidaka szerencséje. Például amikor elmentünk újévkor játszani a Mortal Kombat játékkal, véletlenül kihozta Scorpion Fatality mozdulatát, melyen ő megszeppent, hogy milyen durva volt. A lereagálásom olyan volt, mint amikor első alkalommal harcoltam Akumával és a boss vazelin nélkül nyomta egyenesen a képzeletbeli púzómba.

1994.

Ez az év újabb mérföldkő volt az életemben. Az egész februárban kezdődött, amikor is Hidaka váratlanul meglátogatott. Nagyon jól elszórakoztunk. A vele töltött idő egyre jobban emlékeztetett Oono-val töltött boldog időkre. Éreztem, egyre jobban hiányzik. Aznap éjszaka is arra gondoltam lefekvés előtt, hogy vajon hogy van és merre járhat.

Április volt az új kezdet. Ekkor jelent meg az új Super Street Fighter II Turbo, melyet gondoltam én és Hidaka együtt megszelídíthetnénk. Gyűjtöttük a győzelmeket, amikor is hirtelen az egyik ellenfelem előhozott egy rejtett karaktert, Akumát. Semmi esélyem nem volt ellene, viszont a játékstílusa az ellenfelemnek nagyon ismerős volt. Hidaka elmondta, hogy egy lány ellen kikapott, aki ugyanazzal a rejtett karaktert használta, mint az ellenfelem. Ekkor egy ismerős érzés fogott el. Ki akartam hívni az illetőt, de az első menetnél olyan gyorsabban kiszelelt, hogy az Guinness rekordot is megdönthetett.

Pár nappal később eljött az nap, amire annyira vágytam. Egy véletlen során találkoztam Oono-val egy játékteremben. Éppen a Final Fight játékkal nyomta, amibe beszálltam. Kavarogtak benne az érzelmek... boldog voltam, de nagyon... de nem bírtam kimondani... sírni tudtam akkor, miközben ott ült mellettem... de egy szó nem tudta elhagyni a rohadt számat. Ő ellenben nagyon be lehetett rám rágva, mert ott szívatott, ahol lehetett, pl. felszedte előlem a gyógyító kaját. Miután befejeztük, elkísértem őt a bejárathoz, ahol a komornyikja, Jiiya várta. Mint kiderült, sajnos még mindig kemény oktatásban tartják őt a szülei.

Augusztusban találkoztam vele újra. Ekkor elmentünk keresni egy játéktermet, ahol játszhatnánk egyet. Végül elmentünk egy fesztiválra, ahol Oono nyert egy Super Famicom gépet, melyet nekem adott. Tudtam ekkor, hogy legszívesebben megtartaná, de családja még ennyit sem engedne meg neki (lábjegyzet: nem mintha jobban jártam volna, mivel anyám meglátva a gépet rajtam tanult az orosz harcművészetet). A suliban egy random gyerek szerelmet vallott Oono-nak. Valamiért úgy éreztem, hogy kirobban a szívem. Oono persze szelíd arccal visszautasította. A srác észrevett és kérdőre vont, hogy én vagyok-e az oka. Hogy mégis mi Oono számomra. Ekkor belül megroppantam... s egy ostoba választ adtam. Ez alighanem úgy felidegesítette, mint átlagjátékosokat Shao Kahn a Mortal Kombat 2-ben.