Vanda leesett állal nézett rám. Már pizsamában volt és vizes haja a vállára omlott. Új szemüvegéhez nyúlva tolta feljebb az orrán azt, a jól megszokott ismerős mozdulatával. Arca hirtelen megrándult és mérhetetlen dühöt olvastam le róla. Nem volt ez olyan jó ötlet, éreztem,hogy képes lenne a szemével megölni, ha ez lehetséges lenne. Ha őszinte akarok lenni magamhoz, én is így reagálnék. Mégis léptem egyet hátra és a lábam már le is érkezett a betonra,ahogy leléptem a lépcső fokairól. Vanda kilépett a házból és szikrázó szemekkel nézett rám, kezeit maga előtt össze fonva,kihúzta magát. Nem kiabált,nem szitkozódott,ami rosszabbul esett,mint ha megtette volna. Inkább kiabáljon,mert ez a némaság teljesen kikészített.
- Ki az Kicsim?-hallottam meg Mark hangját Vanda mögül.
- Senki.-Vanda hangjában annyi gyűlöletet hallottam,hogy kedvem lett volna sarkon fordulni és elrohanni amilyen gyorsan csak tudok.
- De hiszen.-lépett közvetlen közel Vanda-hoz Mark,majd elakadt lélegzettel nézett rám.- Avril.-suttogta eltátott szájjal.- Nem biztos,hogy itt kéne lenned.-nézett rám mérgesen.
Nem tudtam megszólalni, teljesen lefagytam. Látva az arcukat, kezdtem hinni Mark szavainak. Nem kellene itt lennem. Hagynom kellett volna az egészet és otthon maradni. Nem kellett volna anyuékra hallgatnom. A remegésem a tetőfokára hágott, így leplezni próbáltam és kezeimet a zsebembe dugtam,majd olyan kicsire húztam össze magamat,hogy szinte eltűnt a nyakam.
-Mit keresel itt?-kérdezte Vanda gúnyosan,mire tőlem csak annyi tellett,hogy a strandpapucsomnak szenteltem minden figyelmemet. Vanda egyre türelmetlenebb lett.- Miért jöttél ide egyáltalán,ha meg sem szólalsz?
-Én.-kezdtem,de egyszerűen nem tudtam folytatni.
- Na,szép!-nevetett fel Vanda,mire felkaptam a fejemet és rájuk néztem.
Mark,Vanda hátát simogatta. A lány ajkai remegtek és idegesen szántott bele vizes hajába. Nem tudtam eldönteni,hogy az idegtől remeg az ajka,vagy attól,hogy bármikor elsírhatja magát. Egyik verzió sem tetszett igazán.
-Ne haragudj!- mondtam,majd újra bennem maradtak a szavaim.
- Neked aztán vastag a bőr a képeden.- indult meg felém vicsorogva Vanda,mire én csak hátráltam előle.- Van pofád idejönni és csak annyit mondani,hogy ne haragudjak?- üvöltötte torka szakadtából.
A szemeibe néztem és a benne látott gyűlölettől gombóc jelent meg a torkomban. Minden erőmmel azon voltam,hogy összeszedjem magamat. Szólásra nyitottam a számat,de csak nyögés jött ki belőle. A zsebemben nyugvó kezem ökölbe szorult,ahogy magamat átkoztam,hogy nem tudok kinyögni semmit sem. Így aztán nehéz dolgom lesz,ha meg akarom békíteni a szikrázó szemekkel felém közeledő lányt. A hátam erősen egy kocsi oldalának ütközött, a visszapillantó tükör az oldalamnak ütődött,mire beszúrt a bordám. Előkaptam egyik kezemet a zsebemből és reflexből az oldalamhoz nyomtam. Nem is gondoltam milyen reakciót vált ki a mozdulatom az előttem álló lányból. Az arcom eltorzult a fájdalomra, majd ismét a pirulákra gondoltam. Megráztam a fejemet,hogy eltüntessem belőle a kis narancssárga üvegcse képét.
- Azok után amiket a fejemhez vágtál?- bökött Vanda a mellkasomra olyan erővel,hogy éreztem,ahogy ujja a húsomig hatol.majd ingerülten ejtette le kezét a combjához.- Nem hat meg a kis színjátékod sem, a bordáidról. Pont leszarom,hogy fáj-e vagy sem. Sőt tudod mit? Még örülök is neki. Nagyon helyes fájjon csak!-üvöltözött továbbra is.
Nagyot sóhajtva nyeltem vissza a könnyeimet és ellöktem magam a kocsitól. Kezemet még mindig a bordáimon tartottam és nagy levegőt vettem. Eltorzult arccal néztem szembe Vanda-val. Ha már itt vagyok elmondom amiért jöttek.
ČTEŠ
Zűrös szerelem II.- Minden elveszett / BEFEJEZETT /
Akční" Kezeimmel annyira szorítottam a kormány kereket, hogy új begyeim belefehéredtek. Fejemet ide-oda kapkodtam a mellettem elsuhanó autók között. A kétségbeesés egyre csak nőtt bennem,ahogy elhagytam Los Angeles városát és a gázpedált tövig nyomva ha...
