Zűrös szerelem II.- Minden elveszett / BEFEJEZETT /

9.FEJEZET

            Ki lestem a fa takarásából. Egy férfi éppen Tiffany felé hajolt,aki arccal a porban feküdt. A többiek legyező alakzatban kezdték átfésülni az istállót. Visszabújtam a fedezékembe, pisztolyom csövét az orromhoz nyomtam és a fejemet a fának vertem, tehetetlenségemben. Nagyot lélegezve néztem ki újra, Tiffany ujjai megmozdultak. A felé hajoló férfi a hajánál fogva emelte fel a fejét. Tiffany szemei csukva voltak. Pánik hatalmasodott el rajtam,ahogy figyeltem a jelenetet, majd mintha láttam volna egy kis mozgást. Kis idő elteltével észrevettem,hogy Tiffany földön nyugvó keze ökölbe szorul. Villámgyorsan lendült meg a férfi térde felé és telibe találta azt. A férfi féltérdre ereszkedett és elengedte Tiffany haját. A térde után kapó férfi nem vette észre,hogy a lány a nadrágja szárán lévő tokját kikapcsolva előrántotta a benne lévő kést. Még mindig fekve szúrta hasba a férfit,aki elkerekedett szemekkel nézett a hasából ömlő vérre. Tiffany felugrott tarkójával megfejelte a férfit,aki hanyatt esett volna,ha Tiffany nem kapja el fél kézzel hátulról a mellényét, másik kezével a férfi fegyveréért nyúlt és a felém igyekvőkre célzott, a férfi testét tartva maga elé pajzsként. Egy rövid sorozatot leadva eltalálta a hozzám közelebb lévő férfit, aki arccal terült el mellettem a földön. A másik viszont még meg sem fordult igazán máris tüzelt Tiffany felé. A lány a férfi mögé bújt,akinek a teste rázkódott a testébe vágódó golyóktól. Tiffany vakon emelte fel a férfi kezét és össze vissza lövöldözött. Gyorsan visszadugtam a fejemet a fedezékembe és a szemem sarkából megláttam,hogy a bokszok mögött is el lehet menni. Begörnyedve rohantam a sarkon farolva indultam meg Tiffany felé, mikor hirtelen előttem termett egy feketébe öltözött férfi. Reflexből emeltem rá a fegyveremet és leadtam két lövést,ami a mellkasába fúródott. A férfi kezei a teste mellett lógtak és térdre esett. Elrohantam mellette vissza sem néztem rá. Valaki hátulról elkapta a vállamat,ahogy egyik boksztól a másikig rohantam. Felé fordultam és kis híján lőttem is,de Vanda ellökte magától a pisztolyomat és félmosolyt eresztett meg felém,majd a vállamnál fogva lenyomott a földre. 

-Hol vannak a többiek?-kérdezte a pisztolyát újratárazva.

-Fogalmam sincs. Tiffany az ajtó körül lehet imént szedett le pár embert.- néztem ki a fedezékből, emberek suhantak el a tűz fényénél.- Még is kik ezek és hányan vannak? 

-Na, látod ezt én sem tudom. Meg kell keresnünk a többieket. Te mész balra én meg egyenesen. Ha megtaláltad őket irány a kijárat.- mutatott arra ahonnan mi érkeztünk Keith-szel.- Ne várjatok ránk a kocsinál találkozunk. Tessék itt egy plusz tár.-elvettem a tárat és az övembe rejtettem.

-Értettem.-bólintottam,majd el akartam indulni,de Vanda megfogta a kezemet.

-Vigyázz magadra. Kérlek.- nézett rám bizakodva.

-Nyugi vigyázok. Eskü, látjuk még egymást.- furcsán magabiztosnak hallatszott a hangom, bizonyára az adrenalin miatt.

Kezdtem hozzászokni ehhez az érzéshez. Szinte vágyakozva vártam, mikor tör újra a felszínre. A adrenalintól erősnek és sebezhetetlennek éreztem magamat és úgy éreztem semmi sem állhat az utamban. Az sem egy elhanyagolható szempont,hogy nem éreztem fájdalmat. Kezdtem megérteni az adrenalin függőket. Magabiztosan, pisztolyomat magam elé emelve indultam meg.  Lövések dördültek, valahol előttem zajlott a tűzpárbaj. Az útnak vége lett és nem volt többé beálló,ami mögött el tudtam volna rejtőzni. Leguggoltam és pisztolyomat magam mellé engedtem. Füleltem,hogy milyen sűrűek a lövések. Elég sok idő telt el egy egy lövés között. Arra következtettem,hogy nem tudják pontosan merre lőnek,csak úgy vaktában lövöldöznek. Beszívtam a füsttel keveredett levegőt majd gyorsan ki is fújtam. A lángok egyre jobban elterjedtek és bevilágították az istállót.