Zűrös szerelem II.- Minden elveszett / BEFEJEZETT /

8.FEJEZET

        Homlokomat az ablak üvegének döntöttem és szememmel próbáltam követni a mellettünk sebesen elhaladó fákat. Ezzel próbáltam elterelni a figyelmemet az egyre jobban sajgó hátamról, nem túl sok sikerrel. Fogaimat összeszorítva tettettem, hogy jól vagyok. Pedig legszívesebben felkiáltottam volna a fájdalomtól. Nem hittem,hogy ilyen gyorsan kiürül belőlem a fájdalomcsillapító hatása. Reméltem,hogy csak azután történik meg,miután kiderül ki is hívott fel minket. Az autóra síri csend telepedett, csak a motor és a menetszél hallatszott. Keith néha felém pillantott én pedig erőnek erejével mosolyogtam rá. Látszólag elég jól csinálhattam,mert ha észrevett volna rajtam akár csak egy kis jelet,hogy nem érzem magam jól,azonnal visszafordultunk volna. Ezt semmiképp sem akartam. Ez az egyetlen esélyünk van csak,hogy megtudjunk valamit Jace-ről és ezt az esélyt nem miattam fogjuk elpuskázni. Attól a pillanattól tartottam a legjobban,mikor ki kell majd szállnom a kocsiból. Vajon mennyire tudom magam tartani? Mennyire fog a járásomon meglátszódni,hogy iszonyúan fáj. 

A gondolataimból az rántott ki,hogy Mia balra tekerte a kormányt és egy poros földútra tévedtünk. Az autó lassan ment,de így is hatalmasakat lökött rajtunk,ahogy az úton keletkezett lyukakba hajtottunk bele. Mia akár hogy próbálta volna nem tudta volna őket kikerülni. Mellettünk két oldalról erdő szegélyezte az utat. Az egyenes útszakasznak köszönhetően simán ki tudtam venni a két ülés között előre hajolva, a hatalmas istállóra emlékeztető vörös épületet. Mia lassított majd messzebb az épülettől leparkolt. Nem törődött a kulcs kivételével csak a motort állította le. Kiszálltunk. Ahogy elindultam a sebem húzódni kezdett és körülötte zsibbadt a testem. Megnéztem magamat az autó üvegében mikor elhaladtam mellette és büszkén vettem észre,hogy a járásomon semmi sem látszik. Magabiztosan léptem az istállót kémlelő csoporthoz. Mindenki kezében egy pisztoly lapult. Keith mosolyogva fordult felém és nyújtott oda egy pisztolyt. A kezembe vettem és a súlyát latolgattam,majd felhúztam és kibiztosítottam,mire a többiek elismerően bólintottak egyet. 

-Most meg mi van?-kérdeztem mosolyogva.- Figyeltem ám rátok a lőtéren. És ha már itt tartunk azt hiszem meg tudom magam védeni hála az edzéseknek.

-Jól van csajszi.-nevetett Mia,majd komolyra fordította a szót.- Na, de a lényeg,hogy nem tudjuk hányan vannak. Akár lehet csapda is. Ketté válunk. Avril és Keith megy elölről, mi Vanda-val hátulról közelítjük meg az épületet. Mindenki legyen óvatos és figyeljetek oda egymásra.-mondta, majd összenézett Vanda-val és elindultak a sűrű aljnövényzeten át az istálló hátulja felé.

Magam elé tartottam a pisztolyomat, a markolat alja a tenyeremen nyugodott biztosítva a másik kezemet,hogy a pisztoly ne mozduljon el,ha célzok. Elszántan indultam meg az épület felé,majd hátra fordultam,mert Keith nem követett. Mosolyogva állt tőlem pár lépésre és büszkeséggel teli tekintettel nézett rám.

-Mikor lettél te ekkora badass csaj?-kérdezte mellém lépve és ugyanúgy tartotta maga elé a pisztolyát,mint én. 

-Mikor is?- mondtam egy csepp iróniával a hangomban,majd egymás mellett lassan lépkedtünk a hatalmas ajtó felé.

-Igazad van,bocsi. Elfelejtettem,hogy muszáj volt ilyenné válnod.-mondta rám sem nézve,mert a környéket térképezte fel.

-Nem volt muszáj, de akartam.-válaszoltam az épületen tartva a tekintetemet.- Meg akartam magam védeni,ha esetleg megint szükség lenne rá, ezért kértelek meg titeket,hogy tanítsatok. És láss csodát igazam lett.-dőltem neki az istálló oldalának.

Időközben odaértünk az ajtóhoz. Keith a másik oldalon állt,majd az ajtó elé lépett és fél kézzel tolta el az ajtót. Bent félhomály uralkodott,de ahogy beértünk és a szemünk hozzászokott a benti megvilágításhoz,egyből normálisabban láttunk. Keith az emeletet fürkészte,ahol a szénát és szalmát tarthatták valamikor. Jómagam a lenti részt próbáltam biztosítani. Furcsa módon az adrenalin miatt nem éreztem fájdalmat csak kis lüktetés emlékeztetett a sérülésemre. A szemközti ajtó kinyílt és fény áradt be rajta,amitől nem láttam kik közelednek. Majd Vanda és Mia alakját vettem ki nagy nehezen,ahogy felénk közelednek. Középen álltunk meg egymásnak háttal,hogy minden részt fedezni tudjunk.