Zűrös szerelem II.- Minden elveszett / BEFEJEZETT /

6.FEJEZET

              Olyan boldog voltam  az akció sikere miatt,hogy szinte folyamatosan mosolyogtam. Keith a forgalomra koncentrált, de néha hatalmas mosolyt eresztett felém és büszkeséggel teli tekintettel nézett rám. Alig vártam,hogy megtudjuk merre is van Jace. A forgalom elég nagy volt és az sem segített,hogy többször is pirosat kaptunk. A többiekkel, nálam fogunk találkozni. Mivel az én villám esett legközelebb az ügynökséghez és az sem elhanyagolható tény,hogy tudják a biztonsági kódokat és az elmúlt fél évben jól kiismerték magukat nálam. Félúton járhattunk,mikor már az idegeim pattanásig feszültek és idegesen dőltem előre,ujjaimmal a műszerfalon dobolva. Keith elvette a kezét a sebváltóról és gyengéden a doboló ujjaimra helyezte, majd maga felé húzta és megcsókolta a kézfejemet. Mosolyogva néztem rá, olyan lovagias tudott lenni. 

Mikor odaértünk a villámhoz sietve ütöttem be a kódokat és Keith farolva állt meg az épület előtt. Kipattantam amilyen gyorsan csak tudtam, azzal sem törődtem,hogy becsukjam magam után a kocsi ajtaját. Meg sem vártam a mögöttem sétáló Keith-t úgy téptem fel az ajtót,mintha karton papírból készült volna. Átrohantam az előtéren és most az egyszer szidtam magamat, amiért ekkora villát vettem meg. Az előtér után a konyha következett, majd a zongora terem,amin keresztül végre elértem a nappaliba. Mindenki felém kapta a fejét,amint kicsit lihegve berontottam a helységbe. Mia, Vanda mögött állt,aki a kanapén foglalt helyet Mark-kal az oldalán. Mia aggódó tekintettel idegesen indult meg felém.

-Mi történt?-kérdezte út közben.- Hol van Keith?

-Mindjárt jön.-mondtam lihegve.- Csak izgultam mit sikerült kiderítenünk,ezért szaladtam.

-Ez komoly?-öklözött a vállamba.

-Auuu.- simogattam az érintett testrészt.

-Ne csesszél már fel.- túrt idegesen a hajába.- Azt hittem baja esett.

-Neeem.-emeltem fel a kezemet,majd meghallottam Keith nevetését és felé kaptam a fejemet.

-Elég izgatott. Remélem megvártatok vele minket is.-lépett mellém mosolyogva,látva ahogy a vállamat simogatom.- Szólni akartam,hogy ez lesz a vége.- nyomott egy puszit a homlokomra.

-Még nem kezdtem el.-szólt Vanda az asztal mögül.- Megvártalak titeket. 

Izgatottan álltam meg mögöttük és a fülest meg a kódfejtőt az asztalra helyeztem,mert már eléggé nyomta a fülemet a kis vacak. Vanda egy bizakodó mosolyt küldött felénk,előre dőlt,hogy a kis asztalon lévő laptopot könnyen el tudja érni, aztán bőszen nyomkodni kezdte a billentyűzetet. A kanapé támlájára támaszkodtam fél kézzel, a másikat a csípőmön nyugtattam. Keith mögém lépett és átkarolt hátulról, a vállamra támasztotta az állát és onnan figyelte,ahogy Vanda szakszerűen munkához lép. Mark kíváncsian hajolt közelebb Vanda vállához,mire a lány arcán hatalmas mosoly jelent meg. Mia a hatalmas bézs színű párnázott fotelembe süllyesztette a testét és izgatottan nézett ránk az ujjait recsegtetve. Vanda arckifejezése egyik pillanatról a másikra változott meg. Szemöldökét összeráncolva hajolt közelebb a laptop kijelzőjéhez. 

-Valami nem stimmel.-mondta szinte suttogva. Mia felpattant olyan gyorsan termett mellettem,hogy időm sem volt reagálni. Majd késve engedtem át neki a helyemet Vanda mögött.- Jace nincs kiküldetésen.-tolta feljebb a szemüvegét Vanda.- Itt azt írják,hogy a státusza ismeretlen.

Kérdőn néztem fel a mögöttem álló Keith arcára, aki csak széttárt karokkal és vállát megvonva jelezte,hogy fogalma sincs mi történik. Ahogy körbenéztem a többieken, az arcuk kétségbeesettségről és tanácstalanságról árulkodott.