Zűrös szerelem II.- Minden elveszett / BEFEJEZETT /

Bevezetés

              Fejemet kapkodtam egy szabad parkoló helyet keresve. Mikor megpillantottam egyet gondolkodás nélkül rántottam jobbra a kormányt. A mögöttem lévő autó hatalmas fékcsikorgással állt meg,majd ráfeküdve a dudájára, kilógott a fél testével az ablakon és a középső ujját mutogatta felém. Nem törődtem vele. Felkaptam az anyósülésről a táskámat, napszemüvegemet az orromra toltam és kiugrottam a kocsiból. Izomból becsaptam az ajtaját, majd mikor már a járdán álltam gyorsan hátra fordultam,hogy lezárjam az autót. Mikor megbizonyosodtam róla,hogy senki sem fogja ellopni, mert a kocsi mechanikája lezárt, futásnak eredtem. Táskám pántját átvetettem a nyakamon, Így futás közben a combomat ütötte,de nem törődtem vele. 

-El fogok késni.- visszhangzott a fejemben a saját hangom.- Ezek ki fognak nyírni.

Gyorsan a karomon lévő órámra pillantottam lecsekkolva az idő múlását. Fintorogva vettem észre,hogy máris negyed órát késni fogok. Talpam megcsúszott,ahogy nagy sebességgel bevettem az utolsó kanyart. Tőlem pár méterre megpillantottam a hatalmas betűkkel kirakott cégtáblát: Morilee Menyasszonyi ruha üzlet. Fél mosollyal az arcomon rohantam tovább. A szél az arcomba sodorta a hajamat,amit egy ideges kézlegyintéssel korrigáltam. Nem lassítottam le. Feltéptem a bejárati ajtót,majd befutottam a szalonba.  Legszívesebben a térdemre támaszkodtam volna,hogy tüdőm megfelelő oxigén mennyiséghez jusson,de nem tehettem. Magamban elsuttogtam egy köszönetet Mia és Vanda felé,amiért annyit nyaggattak az edzésekkel. Ha nem lettek volna ezek az edzések félúton kidőltem volna,hanyatt a járdán és levegő után kapkodnék valószínűleg lila fejjel.Gyorsan körbe néztem,majd levágódtam az egyik hófehér bársony fotelba,háttal a kirakatnak. A hangfalakból klasszikus zene szólt,ami nyugtatóként hatott más emberekre, viszont nekem sokkal jobban feküdt volna egy kis Nickelback-et.  Lábaimat keresztbe raktam, jobb könyökömet a fotel karfájára raktam és beletúrtam hosszú egyenesre simított hajamba. Próbáltam olyan benyomást kelteni,mint aki ezer éve itt ül. 

Az ajtó kinyílt és egy alacsony nő lépett ki rajta. Magassarkúja kopogott a csempén,ahogy a mellette lévő aggódó tekintettel őt néző nőnek magyarázott valami olyasmit, hogy ki fogják javítani a ruháját olyannak amilyennek csak szeretné. A megrendelő sok hálálkodás közepette haladt el mellettem és lépett ki a verőfényes utcára. Egyedül maradtam hát a nővel,aki kérdő tekintettel engem fürkészett. Tetőtől talpig végigmérte az öltözékemet.  A tornacipőmnél kezdte majd szemét végigfuttatta a fekete csőnadrágomon, amiből a térdem kikandikált a rajta lévő vágás miatt.  Tekintetét feljebb emelte a láncos övemig,majd a fekete converse feliratú piros pólómon állapodott meg. Fintorgott egyet és egyenesen a szemembe nézett. Kezét a szája elé kapta és kikerekedett szemekkel indult meg felém. Hosszú fekete ruhája átlátszó anyaga mögötte szállt,ahogy gyorsan elém lépett és a kezét nyújtotta nekem. Mosolyogva fogadtam el azt majd felálltam.

-Madeline Gardner vagyok. Örvendek a szerencsének.-rázta meg olyan erővel a kezemet,hogy fekete karikákból álló karkötőim az alkaromat csapkodták.- Ne haragudjon, sokat kellett várakoznia?

Mosolyogva néztem bele fekete szemeibe és ugyanúgy végig mértem a szememmel,mint ahogy ő tette az imént velem. A szemem éppen a rövidre vágott feltupírozott sötét barna haján állapodott meg. Azon gondolkoztam, hogy legyek-e vele egy dög,amiért fintorogva mért végig, vagy tettessek színlelt kedvességet. Az utolsó verziónál döntöttem,mert ha a többiek fülébe jutna,hogy patáliát rendeztem nála,nekem annyi lenne.

-Nem. Csak nem régen érkeztem.-engedtem el a kezét. 

- Hála istennek!-tette a kezét a szíve fölé.- Kövessen kérem. Egyből levesszük a ruha méreteit.-mutatott a mögötte álló ajtó felé, majd elindult kecsesen lépkedve előttem.