Zűrös szerelem II.- Minden elveszett / BEFEJEZETT /

37.FEJEZET

                     Az egyik kórteremben ültem az ágyon és azon elmélkedtem,vajon mennyire rontottam el még jobban a kapcsolatomat Vanda-val. Egy kis része a lelkemnek felszabadult,de Vanda meggyötört arcát látva tartottam a véleményemet miszerint hiba volt oda mennem. A röntgen képeket vártam, George elment,hogy hozzon egy kávét. Gyanítottam,hogy anyuék is hamarosan befutnak,majd és kérdésekkel halmoznak el. Nem biztos,hogy fel voltam rá készülve,hogy elmeséljem mi is történt Vanda-éknál. Az ágyon ültem és próbáltam nem elbőgni magam. A fizikai és lelki fájdalom kombinációja eléggé meggyötörte eddig sem túl ép lelkemet. Lehajtottam a fejemet, behunyt szemmel próbáltam kitisztítani az elmémet. Valaki megköszörülte a torkát. Felemeltem a fejemet és egy igen helyes fiatal orvossal találtam magam szemben. Mosolyt erőltettem az arcomra,ahogy közelebb lépkedett felém, hosszú fehér köpenye alatt világoskék ing lapult,ami kicsit a testére simult,így tökéletesen megmutatta az alatta dudorodó izmait.  Mosolyogva nézett rám ,majd feljebb tolta a szemüvegét az orrán. Erre a mozdulatára Vanda jutott az eszembe. Nagyot nyelve néztem bele a fiú világos barna szemeibe.

- Három bordája tört el és egy megrepedt. Nem lesz vele gond,ha pihenteti.-nézett rám mosolyogva.- Nem szabad semmilyen hirtelen mozdulatot tennie, sem sportolnia.

-Honnan veszi,hogy sportolok valamit?-húztam fel a szemöldökömet.

- Ilyen testtel tuti sportol valamit.-kacsintott a fiú ,mire csak megforgattam a szememet.- Nem bánnám,ha még maradna egy napot.-nézett rám sokat mondó tekintettel.

- Ha,nem lenne baj akkor szeretnék hazamenni.- mondtam minden egyes szavamat megnyomva.

-Hát jó, nem sokára elkészülnek a papírjai. Utána hazamehet. Itt vannak a gyógyszerei.- vett ki mély zsebéből egy narancssárga tablettás üveget,majd letette az éjjeliszekrényemre.- Napi kettőt is bevehet fájdalomtól függően,de legyen meg a tabletták közt négy óra. Többet nem ajánlott bevenni,mert súlyos függőséget okoznak.

- Értem.-néztem le a papucsomra.

- Hát,akkor jó pihenést kívánok. Nem sokára egy nővér behozza a papírjait és távozhat.-mondta a doki,majd vetett még rám egy utolsó pillantást és kilépett a kórteremből. 

Az ajtót nem csukta be maga után, néha-néha egy-egy ember sétált el előtte. Kíváncsi lettem volna ,hol késlekedik ennyi ideig George a kávékkal. Bár már ilyenkor nem is szoktam kávét inni mégis jól esett volna legalább egy kortyot meginni belőle. Beleszántottam a hajamba, hátra simítva a hajszálakat,majd a vállam felett az éjjeli szekrényre tévedt a tekintetem. A kis narancssárga üveg hívogatóan állt a szekrény tetején egy pohár víz társaságában. Azon kezdtem el gondolkozni,hogy vajon mikor lettek ilyen fontosak ezek az átkozott tabletták. Kis idő múlva villám csapásként hatolt bele a felismerés a tudatomba. Anton tablettáival kezdődött az egész. Más akkor vágytam rájuk. Igaz azért vettem be hogy bírjam a gyűrődést,de ahogy a doki is mondta többet bevenni belőlük bolondság,mert függőséget okoznak. Nem tudtam levenni a szememet az üvegről. Csak arra tudtam gondolni,hogy ha most rögtön beveszek belőle kettőt kis idő múlva nem fogok fájdalmat érezni. Kezem akaratlanul is remegni kezdett,ami új volt a számomra. A szemem elé helyeztem a kezemet és bambán bámultam,ahogy egyre erősebben remegnek az ujjaim. Összekulcsoltam az ujjaimat,majd nagy levegőt vettem és bent tartottam. Lassan eresztettem ki, éreztem,ahogy a tüdőmből távozó levegő meglebegteti a frufrumat. Észre sem vettem,hogy leugrok az ágyról és a lábam akaratom ellenére megindul az éjjeliszekrény felé. Lehet csak a tudatalattim próbált valamit elmondani nekem,azért vonzottak a gyógyszerek. Megálltam az éjjeli szekrény előtt és lassan az üvegért nyúltam. Felemeltem azt,majd az ujjaim között forgatva néztem ahogy az üveg forog. Nagyot nyeltem és másik kezem megindult a pohár víz után.