Zűrös szerelem II.- Minden elveszett / BEFEJEZETT /

29.FEJEZET

                    A nap már szinte teljesen lenyugodott előttünk,csak egy vékony vöröses csík jelezte,hogy nemrégen még napfénnyel terítette be a világot. A csillagok átvették az ég felett az uralmat és fényesen csillogtak a fejünk felett. Az éjszaka hűvös levegője kis libabőrt varázsolt a hátamra. A szél is feltámadt kissé és az égen felhők gyülekeztek. Aggódva néztem fel a felhőkre,nagyon reméltem,hogy nem lesz vihar. A kicsavart fára gondoltam,ami mögül a katonák tüzeltek ránk. Ha esetleg akkora vihar lenne szinte biztos voltam benne,hogy nem élném túl. Keith azóta is mögöttünk sétált és tartotta a távolságot. Némán haladtunk a szalagkorlát felé. Majd nem odaértünk,mikor kék és piros fények áradtak a tó zavaros vízére. Megtorpantam és Tiffany kérdőn nézett rám,majd arra nézett amerre én is és a combjára csapott mérgében.

-Egy kicsit elkéstünk.-mondta dühösen. - Hogy oldjuk meg a kocsi problémát,ha ott vannak a zsaruk?

Leguggoltam és a kezemet a pisztolytáskán nyugtattam. Szememet összeszűkítettem, hátha jobban tudok gondolkodni. Keith mellém lépett és féltérdre ereszkedett. Tiffany mellettem guggolt és a pisztolyomat nézte.

-Még csak ne is álmodj róla.- ingattam a fejemet.- Egy dolog,ha önvédelemből ölünk meg embereket,még azt valahogy el is fogadom. De nem fogunk ártatlan embereket megölni. Rá adásul ezek zsaruk.

- Ki mondta,hogy meg akarom őket ölni?-kérdezte furcsa vigyorral a száján.

Megráztam a fejemet. Nem értettem mire akar kilyukadni. Egyszerűen nem forgott az agyam,akármennyire is erőltettem,nem ugrott be semmilyen ötlet és azt sem tudtam Tiffany mire gondol. Keith felé pillantottam,aki széttárta a kezeit maga mellett és megvonta a vállát jelezve,hogy ő sem ért semmit. Legyintettem egyet és visszafordultam Tiffany felé.

-Ne már,hogy nem esik le!-hápogott a lány,mint valami kacsa,majd a szemeit forgatva mutatott előre a rendőrök felé.- Azoknak ott csak egy bűnbak kell,aki után rohanhatnak. Ezt én megadhatom nekik.

-Kizárt dolog!-ingattam a fejemet.- Meg vagy sérülve. Nem leszel az áldozati bárány.

-Ne, már Avril! Te is tudod,hogy ez egy jó terv.- nézett rám kérlelően.-Mondtam már,hogy papíron halott vagyok. Egyedül engem nem tudnak azonosítani. Csak add ide a pisztolyt, a többit én elintézem. Utánam fognak jönni, főleg ha rájuk lövök.- mondta mosolyogva,majd nagyot sóhajtva pontosított.- Tudod mesterlövész vagyok. Ráadásul az egyik legjobb Amerika szerte, tényleg azt hiszed,hogy nem tudok pár lövést leadni úgy,hogy senki se sérüljön meg?-kérdezte kicsit sértődötten.

- Igaz, ne haragudj.-néztem rá bánatosan.- Utána mi a terv?

- A terv úgy folytatódik,hogy elkötök egy véletlenszerű járművet. Úgyis lezárták a forgalmat a helyszínelés miatt, bőven lesz miből válogatnom. Ők utánam jönnek és ti addig viszitek a kocsikat.

-Ez egy briliáns terv.-bólogatott bőszen Keith,majd rosszalló tekintetemet látva felemelte a kezeit.- Csak megjegyeztem.

- Jól van.-adtam meg magam és nyúltam a pisztolyért.- Tessék.- nyújtottam felé és Tiffany boldogan vette a kezei közé a fegyvert.- De fel kell hívnod a dokit. A menetidő körülbelül két és fél óra. Addig van időd el terelni őket minél messzebbre tőlünk. De vigyázz magadra!

-Meg lesz.-bólogatott a lány a pisztolyt tanulmányozva.- Kell egy pót tár is. Meg egy cím ahova mehetek ha leráztam őket.

- Megadom a címet,de nehogy kövessenek,mert anyu kitér a hitéből,ha zsarukkal a nyakadon állítasz be. -mondtam,majd lediktáltam a címet,amit szerintem egyből meg is jegyezhetett, mert bólogatni kezdett és ujjával mutatta,hogy folytassam.-Így is elég lesz neki azt feldolgozni,hogy Mia ilyen súlyosan megsérült és hozzá visszük.