Zűrös szerelem II.- Minden elveszett / BEFEJEZETT /

20.FEJEZET

               Tenyeremet a homlokomra tapasztottam, majd módszeresen masszírozni kezdtem azt. A jobb csuklómból nyilalló érzés indult útnak az alkaromba,de megnyugodva vettem észre,hogy tudom mozgatni. Egy kéz nyúlt a pólómhoz és rántott fel a földről. Kis nyögés szakadt ki a számon,hallottam,ahogy a szövet reccsenve szakadt szét. Jobbra pillantottam, és sóhajtva vettem észre,hogy a lányok a betonon térdelnek, kezeik a tarkójukon összekulcsolva nyugszik. Tiffany arca meg-meg rándult. Sajnáltam, amiért ilyenekre kényszerítik,pedig bizonyára nagy fájdalmak árán tette a tarkójára a kezét. Iszonyatosan fájhat a válla a mozdulata után. Az előttem álló férfi lökött rajtam egyet,hogy rá figyeljek, a hátam pukkanva ütődött neki a kocsi oldalának. Mérhetetlen düh kerített a hatalmába. Magamra is haragudtam, amiért ennyire nem vettem észre azt,ami nyilvánvalóan a szemem előtt zajlott le. Szikrázó szemekkel néztem farkasszemet az előttem álló férfival. Simon mosolyogva nézett rajtam végig.

- Engedd el őket!- utasítottam,bár magam sem hittem benne,hogy engedelmeskedni fog.

 Simon kuncogni kezdett és a lányok felé pillantott. Megvakarta borostás állát és nemlegesen rázta meg a fejét. Megszabadult hatalmas szakállától,így inkább hasonlított egy patkányra,mint emberre.

-Sajnálom szépségem,de nem tehetem.- lépett egyet felém,amitől éreztem az dohány bűzös illatát.

-Akkor legalább azt engedd meg,hogy leengedje a bal karját.-mutattam Tiffany felé.- Meglőtték,úgy sem tud kárt tenni bennetek. Arra ott vannak a gorilláid biztosítéknak.

Simon arca kisimult és kérdőn nézett az említett lány felé. Összeráncolt homlokkal nézett a Tiffany mögött álló férfira,majd biccentett egyet,mire a férfi lehajolt és rámarkolt Tiffany vállára. A lány előre görnyedve sikkantott fel,majd az arca eltorzult a dühtől és a válla felett felnézett a férfira.

-Ezért kinyírlak te kis pöcskenőcs!-sziszegte a fiatal ügynöknek szikrázó szemekkel.

Mia meg akart indulni,de egy puskatus vágódott az oldalának. Oldalra dőlt és jobb karját az oldalához nyomva nézett szomorúan Tiffany felé. 

- Akarsz még valamilyen engedményt kérni a barátaidnak? Vagy elég volt ennyi is?- mosolygott tovább Simon.

- Dögölj meg!-léptem egyet felé,mire egy kés hidegen érintette a nyakamat és kénytelen voltam visszalépni egyet. 

- Azt hiszem az lesz a legjobb,ha megkötözzük őket.-nézett farkasszemet velem Simon.

A lányok mögött álló ügynökök kis műanyagból készült bilincseket vettek elő. A lányok mögé léptek és karjaikat maguk mögé tekerve erősen meghúzták a műanyagot. Tiffany nem sikított,csak összepréselte az ajkait,hogy már csak egy vékony csík látszódott belőle. Mögéjük álltak és fegyvereiket még mindig rájuk szegezve,felkészülve minden eshetőségre. Le sem vették róluk a szemüket.

- Tudod elég nagy munkám van abban,hogy éppen most itt legyetek velem.-nyomta jobban a nyakamnak a kést Simon.- Valaki viszont hiányzik a bandából. Hol van Keith barátunk.

Keith nevének hallatán összeszorult a torkom,a szívem gyorsabban kezdett el verni. Lehajtottam a fejemet a hajam az arcomat takarta.Nem akartam megadni ennek a rohadéknak,hogy szenvedni lásson. Simon gúnyosan nevetett fel, majd a kését felfele tolva kényszerített,hogy felemeljem a fejem.

- Ne mond,hogy ennyi volt a nagy románc?-nevetett az arcomba.

- Semmi közöd hozzá.

- Szóval igen?-lépett el előlem Simon nevetve.- Beszarás! Azt hittem ti addig együtt lesztek,amíg egymás szeme láttára ki nem csinállak titeket. Ez volt a terv, de így oda a móka.