Zűrös szerelem II.- Minden elveszett / BEFEJEZETT /

21.FEJEZET

              Simon keze megremegett a vállamon,ami elégedett mosolyra késztetett. Erre nem számított. Az ördögi tervében nem szerepeltek olyan bakik,mint hogy mi szakítunk Keith-szel. Vagy olyan apróság, hogy ő nem is lesz itt majd később tér vissza és tépi darabokra a garázs ajtaját egy Hummer volánja mögül. Az sem elhanyagolható tény,hogy már csak ő maradt egyedül. Igaz engem használt túszként,de szerintem még maga sem hitte el,hogy ebből a helyzetből élve kijuthat. Simon hátrább húzott gondosan ügyelve,hogy egy kis része se látszódjon ki mögülem. A hátam keményen ütközött a mellkasának,mikor hirtelen megállt. Egy kocsi ütődött a hátának. A többiek eddig legyező alakzatban haladtak felénk,de most megálltak,mert Simon erősebben nyomta a kést a torkomhoz,mire fintorogva vettem észre,hogy újabb csíkot rajzolt a pengével a nyakamra,amiből vér szivárgott a szakadt pólómra.

-Még egy lépés és átvágom a nyakát fültől fülig.-fröcsögte a nyakamba Simon.

A többiek megálltak és lejjebb engedték a fegyvereiket,de még mindig rajtunk tartották őket. Egy szabad hely sem volt,ahol el tudták volna találni Simon-t,ha csak nem sebesülök meg én is vele együtt. Én a helyükben simán lőttem volna. Tudták,hova kell célozniuk,hogy ne tegyenek bennem akkora kárt, hogy bele is haljak.

-Lőjétek már le!- utasítottam a többieket.- Ne szarakodjatok már! Kezd nagyon az idegeimre menni.

- Nem tudjuk eltalálni.- szólalt meg most először Keith mióta megérkezett. 

-De, el tudjátok, ezt te is tudod.-néztem rá jelentőségteljes pillantásokat lövellve felé.

Keith értetlenül húzta fel a szemöldökét a válaszomat hallva. Kezdett nagyon felidegesíteni az értetlenségével. Nagyon nem fülledt hozzá a fogam,hogy túsz legyek, akkor inkább találjanak el és vessünk ennek az egész helyzetnek véget. Tekintetemet Keith kék íriszébe fúrtam és próbáltam valahogy a tudtára adni mit is akarok pontosan. Úgy tűnt sikerült is,mert döbbenten nézett rám és teljesen leengedte a pisztolyát. Nemlegesen rázta meg a fejét,minek következtében fújtattam egyet dühömben,mint egy sárkány. Kérlelően néztem a lányokra akik inkább léptek egyet hátra,jelzés képp,hogy rájuk ugyan ne számítsak. Idegesen csaptam a combomra,mire a kés jobban a nyakamba szántott. Kezdtem félni,hogy komoly nyomot fog hagyni maga után. Simon rántott rajtam egyet.

- Elég ebből a színjátékból.-üvöltötte a nyakamba.- Megjött a lovagod angyalom.- szánta nekem a szavait,mire kis gyomorgörcs keletkezett a hasamban.- Igaz nem pont így terveztem,de ha már így alakult,akkor rögtönöznöm kell. 

A többiek visszaléptek előző helyükre és elszántan emelték fel a fegyvereiket.

-Hamarabb kell véget vetnem ennek, pedig ki akartam élvezni a helyzetet. Gratulálok sikerült ezt is elbasznotok nekem.-háborgott továbbra is a nyakamba temetve az arcát.

-Engedd el te rohadt áruló!-fröcskölte a szavakat Keith.

- Nem igazán értem a kirohanásodat. Avril már elmesélte,hogy a kapcsolatotok szomorú véget ért. Akkor mire ez a nagy fellángolás?

-Ahhoz neked semmi közöd. Engedd el vagy golyót röpítek a fejedbe.- emelte meg a hangját Mia.

-Meg lehet próbálni. Itt vagyok. Lőj nyugodtan és a kis sógornőd velem együtt fog meghalni!-mosolygott Simon.

Tiffany egyre fehérebb lett és megbillent,mire Vanda elkapta hátulról és a pisztolyát kivette a kezéből. A lány ellenkezni akart,de Vanda nem tágított. Hátráltak pár lépést és Mia mögé léptek. Nekitámaszkodtak az egyik ronccsá tört autó oldalának. Eltűntek a szemem elől, amit kicsit sajnáltam.