Lie Baby •befejezett•

•57•

- Örülök, hogy nincs semmi bajod!- ölel erősen magához nagybátyám.- Amíg mellettem vagy, addig semmi bajod nem eshet!
- Köszönöm!- nevetek fel, boldogsággal önti el a szívem, hogy valaki ennyire aggódik értem.- Majd beszélni szeretnék veled.- nézek rá mosolyogva, minél hamarabb kézbe kell vennie a dolgot.
- Szerintem ünnepeljünk!- áll fel Amanda, majd 3 pezsgős pohárral tér vissza.- Szerencsére Enidnek semmi baja, és koccintsunk, hogy nálam fog dolgozni!- tölti meg a poharakat.
- Na, hát ez szuper hír!- csillan fel Ed szeme.- Legalább hasznosan töltöd a napjaid, kicsit megismered a várost.- néz rám mosolyogva.- Nekem is van egy fantasztikus hírem.- vigyorogva néz a szemembe.- Tegnap este sikeresen rajtacsaptunk Stone illegális versenyén, és a Pink Girl's-ben is rajtaütés volt, drogok és megfélemlített lányok voltak mindenhol. Hatalmas bónuszt kaptam az, az alak meg élete végéig a börtönbe rohad meg, mert erőszakoskodott az unokahúgommal!- öleli át a vállam.
- Végre! Azt hittem már, hogy soha nem fogjátok elkapni.- nézek rá hálás tekintettel.
- Meg kellett várni a legjobb pillanatot, az ilyen dolgok nem percek alatt folynak le. Nagyon sok felé elért a keze, sok más ügyet is hozzá kellett kapcsolni, ami nehezen ment. Izgis volt, London egyik leghírhedtebb bűnözője, csak nem tudtak semmit rá bizonyítani, de jöttem én! A legkirályibb nyomozó!- mindig fényezi magát, amin jót tudok nevetni.
- És Harry?- kérdezem bátortalanul.
- Próbálta magával rántani, de minden szart eltakarítottam, ami összekötné vele. Szerencsés pali volt, hogy egy ilyen lány védelmezte.- húzza keserű mosolyra a száját.
- Egészségünkre!- ütjük össze a poharainkat.

Boldog vagyok, hogy Styles-t semmi veszély nem fenyegeti már, mindig is féltettem Stone miatt, sok fenyegetés miatt, rendszeresen megverette, betörtek hozzá. De szerencsére ennek vége.

Nagyon kellemes délutánt töltöttünk el, sokat sztoriztak a gázos dolgaikról, meg természetesen Ed is mesélt pár publikus ügyet még a karrierje elejéről, mindig is szerettem hallgatni, izgalmas a hivatása, gimnáziumba az osztálytársaim állandóan róla faggattak, milyen jó képű a nagybátyám és még nyomozó is.

Ed házában és körülötte biztonsági őrök, nem is kevés, amit egyáltalán nem bánok, mert így sokkal nagyobb a biztonsági érzetem. Elmentek bepótolni a múltkori vacsorát, de óránként jelentkeznem kell, hogy minden rendben. Sajnos nem volt alkalmam beszélni vele Alanról, de amint lesz lehetőségem megteszem.

Régi telefonom csörögni kezd a fiókban, elfelejtettem kikapcsolni. Kiveszem a mobilt, majd Keith nevét pillantom meg a kijelzőn. Szívemet jó érzés tölti el, mindig jó kedvre derített, hiányzik az a fiú.

- Igen?- veszem fel gondolkodás nélkül.
- Enid!- hangja boldogan cseng.- De jó hallani téged.- kuncogja el magát, én pedig mosolygok.- Nagyon hiányzol nekünk. Merre vagy?
- Te is hiányzol nekem. Jó helyen.
- Nem gondoltam, hogy fel fogod venni.
- Én se.- adok tömör választ. Másodpercekkel később újra megszólalok.- Ő hogy van?- hangom halk, talán nem akarom, hogy meghallja kérdésem.
- Kezdett jól lenni, de most megint nincs jól. Ezért is hívtalak.- komolyodik el a hangvétele.
- Nem vagyok még kész, hogy beszéljek vele.- tiltakozok egyből.
- Muszáj lesz, sok idő telt el, nem érdemli meg, hogy ne zárd le tisztességesen ezt a kapcsolatot.
- Szerettem őt, talán még mindig szeretem, ezért se vagyok kész, ha erős leszek, hogy végleg elköszönjek tőle, majd akkor beszélni fogok vele.
- Rendben van, tiszteletbe tarjuk. Szeretné megköszönni, amit érte tettél, még a történtek után is.
- Ő is hall engem?- húzom fel a szemöldökömet.
- Igen.- mondja halkan Keith, kicsit rosszul esik, hogy Styles miatt hív, de megértem.
- Hát, nincs mit. Nehéz volt rávenni Edet, hogy Stonnal együtt ne küldje börtönbe, mégha meg is érdemelné.- kuncogok fel.
- Londonban vagy?
- Nem mondom el, hogy hol vagyok, nem akarom, hogy utánam gyertek.- dörzsölöm meg a homlokom, mert a fejem kezd fájni, a felgyülemlett könnyek miatt, amit erőszakkal tartok vissza.- Jól vagytok amúgy?- próbálom terelni a témát.
- Igen, itt minden a szokásos, csak Harry-t napi szinten vigasztalni kell, rosszabb mint egy lány.- nevet fel jóízűen Keith, vele együtt én is, közben hallom, ahogy Harry megüti a vállát. Elmondhatatlanul hiányzik.
- Örülök, hogy hívtatok.- dőlök az ágyra.- Hiányoztok, kicsit unalmas lett az életem mióta elváltak az utjaink.- kuncogok fel.- De túl erős bennem a fájdalom, hogy mindent elfelejtve újra kezdeném a dolgokat, de eldöntöttem, hogy jobb lesz egyedül, csak idők kérdése, hogy mikor forrnak be a sebek.- Harry-nek beszélek, akarom, hogy tudja még mindig fáj.- Nem kell rosszul érezned magad, mert megmentettelek egy alvilági alaktól, te is megmentettél az anyámtól és Alantól, kvittek vagyunk.- gondolkoztam rajta, hogy elmondom itt van, de nincs rá lelkierőm.
- Szeretlek Enid.- hangja meggyötört és borzasztóan rekedtes, mintha egésznap sírt volna, vagy  aki napok óta nem szólalt meg.

Kinyomom a hívást, majd ki is kapcsolom a telefont, hogy ne hívjanak. Arcomat elöntik a könnyek, szívemet pedig a fájdalom. Borzasztóan hiányzik, én is szeretem őt, legszívesebben visszamennék hozzá, azt akarom, hogy megvigasztaljon, erősen öleljen és nyugtasson, hogy minden rendben lesz, ő mellettem van.

Akarom érezni az édeskés illatát, látni gyönyörű zöld szemeit, megérinteni a puha, göndör haját, érezni ajkát a testemen, biztonságban érezni magam mellette. Csak egy csók volt köztük, lehet Harry nem is akarta, hanem Nancy erőszakolta rá magát vagy megfenyegette velem kapcsolatban. Törlöm le a könnyeim, de képtelen vagyok kitörölni agyamból azt a jelenetet, ahogy ő is visszacsókol.

Nem tudom elfelejteni azt a látványt, de lehet esélyt kéne adnom neki, hogy elmagyarázza, ha nem szeretne, akkor nem viselné meg így az elvállásunk.

___________
Javítva