Lie Baby •befejezett•

•27•

Harry az út során eléggé feszült volt, ha valamelyik sofőr nem úgy vezetett, ahogy neki tetszene, akkor már szídta. Nem is mertem beszélgetést kezdeményezni vele, féltem, hogy elveszti a fejét és neki ütközik egy oszlopnak, vagy bárminek.

Lépcsőn felfele sétálunk, jobban támogattam volna a liftet, de hát ráncigált engem, mint egy engedelmetlen kislányt.

- Mi van?- vette fel idegesen a telefonját.- Igen, itt van.- néz rám, biztosan Keith az, ő mindig aggódik értem.- Igen, jól.- ezzel ki is nyomta a mobilt.- Menjél.- nyitotta ki nekem az ajtót.
- Megmondanád, hogy minek kellett ide jönnöm?- teszem le a kabátom, majd a hálóba megyek.
- Már mondtam. Nem tudsz magadra ott vigyázni.- jön ő is be.
- Haza is vihettél volna!- nézek rá.
- Ja, de nem tettem.- rántja meg a vállát.- Minek jöttél oda? Mindig ott vagy, ahol én!- emeli fel mind a két karját.
- Trev hívott meg! És nem miattad voltam ott, hanem miatta!- nézek a szemébe, arcomról pedig leolvasható a felháboródás.
- Trev? Az egy köcsög, nem kéne vele töltened az időd.- nevett fel idegesen.
- Nancy? Ő egy ribanc, nem kene vele járnod.- támadok vissza én is, nem hagyom magam.
- Féltékeny vagy?- kérdezi szórakozottan.
- Úgy, ahogy te is.
- Én nem vagyok féltékeny.- mondja lazán, talán némi zavart is felfedezek, mert nem néz a szemembe.
- Én se vagyok.- ülök le az ágyra.
- Nagyon nagy szád lett.- áll meg velem szembe.
- Eddig is volt, csak nem vagyunk olyan kapcsolatban, hogy megismerj.- hangom unottan cseng.
- Én csak téged akarlak védeni.- mondja sokkal nyugotabban.
- Harry, mitől akarsz védeni?- állok fel.- Én kevertelek téged bajba, Alan miatt, szerintem nekem kéne távoltartani magam tőled, bajba kerültél miattam.- mondatom végét halkabban mondom, mert sok bosszúságot hoztam a nyakára, majdnem az életébe került.
- Nem akarom, hogy távol tarsd magad tőlem.- érinti meg az arcom.- Más az életünk. Az én életstílusom nem illik össze a tiéddel, ártatlan vagy hozzám.- néz mélyen a szemembe, lehet tényleg úgy van, ahogy mondja, elvégre Teresa is ezt állította, hogy én túl jó vagyok az ő világába, nem akarom erőltetni a semmit, ezzel magamnak szenvedést okozva.
- Igazad van.- küldök felé egy halvány mosolyt.- Megígérem, hogy se Trevvel, se veled nem tartom a kapcsolatot, kiszállok a ti világotokból, nem illek oda, ez ma is be bizonyosodott.- nevettek fel.- Vigyél haza, kérlek.- húzom el tőle az arcom, ezzel a tenyerét leengedi maga mellé.
- Nem akarom, hogy elmenj, azt se akarom, hogy kiszállj az életembőlt. Trevet ignoráld, de engem ne.- dönti nekem a homlokát, én pedig behunyom a szemem, képtelenség kiigazodni rajta, mintha vágyna rám, de mégis távolságot tart.

Számon hirtelen nedves ajkakat érzek, lassan mozgatja azokat, de én semmit nem teszek. Megharapja az alsó ajkam, mire kiengedek egy nagy sóhajt, és én is mozgatni kezdem azokat. Nyelvévvel bejutást kér a számba, amit jóváhagyok, és lassan simogatja nyelvem, de én erőszakossá vállok, megmutatom neki, hogy bennem lakozik egy rossz lány, amit nem ismer.

Kezemet a hajába vezetem, és falni kezdem a száját, néhol megharapom az ajkait, és a nyelvem már a torkában van, göndör fürtjeit erősen markolom, kívánom őt. Tenyerével a fenekemet markolássza, ebből nyögéseket kiváltva belőlem.

- Ha-Harry.- nyögömna nevét, az ő szája pedig egy mosolyra görbül.- Akarlak. Most!- húzom le magamhoz, ezzel az ágyra dőlünk mind a ketten, ő felettem, én pedig alatta, várom, hogy mondjon valamit vagy tegyen, de semmi nem történik, csak a szemembe néz, vacilál, hogy mit tegyen.

- Nem lehet.- szorítja össze a szemhélyait erősen, hogy elterelje a gondolatát.
- Lehet, ha te is akarod.- suttogom halkan, ezzel is fokozva a helyzetet.
- Barátnőm van.- néz rám újra, mire én elmosolyodok és erősen a merevedő férfiasságába markolok, mire ő nagy szemekkel néz rám, meglepődött, a cselekedetemen.
- Szerintem te is tudod, hogy az már régen nem egy egészséges kapcsolat.- engedem el a vágyakozó merevedését, megadtam neki a kezdő lökést, innen nála a kártya.