Lie Baby •befejezett•

•31•

Több üzenetet is kaptam Harry-től és Keith-tól is, de nem reagáltam nekik vissza semmi. Sally anyukája is felhívott, hogy rá kérdezzen a dolgokra, szegény még el is sírta magát, nem ő tehet róla, hogy ilyen lánya van.

- Anya, hát te?- veszem le a kabátomat, anyukám meg éppen indulni készül.
- Ma nem alszok itthon, az egyik ismerősömmel találkozom.- pirosodik el, biztosan összeismerkedett valakivel, én csak nagy mosollyal nézek rá.
- Érezd jól magad.- adok az arcára egy puszit. Majd a szobámba megyek, Ray lemondta a találkozót, mert későn tud elszabadulni a munkahelyéről, nem is bánom, mert nem igazán lett volna kedvem találkozni vele.

Este 22:55 óra van, az ágyamban fekszem és az egyik kedvenc romantikus filmemet nézem, Felhők Fölött 3 méterrel, sokszor szoktam nézni, és közben én is vágyakozok egy olyan pasi után, mint H.

Hirtelen az éles csengő hangja zavar meg, szívem hevesen verni kezd a félelemtől, nem sűrűn keresnek ilyen későn minket, talán Alan az.
Lehet az a legjobb megoldás, ha nem nyitok ajtót, de akkor van rá esély, hogy újra betörne. Nappaliba van egy fekete basketball ütő, amit magamhoz veszek és az ajtó elé lépek, gondolataimban szídkozódom magamban, hogy nincs kukucskáló, mielőtt kinyitnám azt ki kiabálok.

- Ki az?- hangom az átlagnál vékonyabban csengett, és némi remegés is észlelhető benne.
- Csak én vagyok, Harry.- szívemről hatalmas kő zuhant le, és a pulzusom is csillapodni kezdett. Kulcsot elfordítom a zárban és kinyitom az ajtót, ami mögött a göndör áll.
- Mi történt?- nézek végig az arcán, amin friss horzsolások vannak, és az orrára van száradva a vér, bőre meg néhány helyen fel van szakadva.
- Tudni akartam, hogy jól vagy e.- jön be a lakásba.- Hm, mit hittél, ki jön?- kérdezi nevetve, közben az ütőt nézi, én meg csak a szememet forgatom.
- Mit csináltál?- nézek végig rajta.
- Semmi érdekeset, egyedül vagy?- megy be a szobámba.
- Igen.- viszem magammal az egeszségügyi dobozt, ami a nappaliban van.- Ülj le az ágyamra.- úgy is tesz,ahogy mondom.

Vattára öntök egy kis fertőtlenítőt, amivel bekenem a sebeit, amikre sebtapaszt is teszek, az orráról pedig langyosvíz segítségével leszedem az alvadt vért, 5 perc alatt kész is lettem, ő pedig csukott szemmel élvezte érintéseimet.
- Köszönöm.- mondja halkan, közben az arcomat nézi, én csak egy aprót biccentek, a dobozt pedig az íróasztalomra teszem.
- Mit csináltál?- vonom kérdőre.
- Csak megmutattam egy köcsögnek, hogy nagyobb farkam van.- mondatán felnevetek, ilyenkor is képes macsóskodni. - Semmi nem volt köztünk.- fogja meg a karomat és a lába közé húz, ülve majdnem olyan magas, mint én. Kérdően nézek rá, mert nem értem kire gondol.- Sally és köztem, nem feküdtem le vele.- behunyom a szemem és erősen szívom be a levegőt, rosszul vagyok, ha már a nevét is meghallom.
- Harry, ez nem tartozik rám.- húzom ki karomat a tenyeréből, de ő erősebben fog rá.
- De akarom, hogy tud!- simogatja meg az arcom, én pedig az érzésre lehunyom a szemhélyaim.- Kezdjünk újra mindent.- hirtelen nyitom ki a szememet, nem értem mire gondol, de mielőtt bármit mondana a telefonom csörögni kezd mellette, gyorsan felkapom, majd fogadom Ray hívását.

- Igen?- kérdezem zavartan, nem tudom miért hív ilyen későn.
- Találkozunk? Most végeztem a munkába.- hangja lazán cseng, szerintem fogyasztott már valami alkoholt.
- Biztos, hogy nem.- nevetek fel, ő se gondolta komolyan.- Nem fogok ilyen későn mászkálni.
- Jól van, akkor átmegyek.- fejemet masszírozom az értetlenségén, nem képes felfogni, hogy nem akarok vele találkozni.
- Ray, ne gyere ide!- hangom erősebben csengett, ezzel tudomására adva a tiltakozásom.
- Ne csináld már, elindultam, szerintem
20 perc és ott vagyok.- hallom, ahogy szájából kifújja a füstöt.
- Nem vagyok egyedül.- mondom kicsit halkabban, de Ray csak felnevett.
- Ne nézzél már hülyé..- mondatot nem tudta befejezni, mert Harry kivette kezemből a telefont, nyílvàn kihallatszott a beszélgetés.
- Figyelj Ray! Nem érünk most rá. Szépen felejsd el ezt a számot, faszodat meg tedd vissza a helyére, remélem érthető voltam!- dobja az ágyra a telefont, én csak meglepetten nézem.
- Hát, oké. Így is jó.- nem vagyok dühös Harry-re, sőt élvezem a helyzetet, hogy féltékeny volt.
- Gyere ide.- húz közel magához, és átölel. Apró testem eltűnik a karjába, fejemet meg a mellkasára teszem, derekát fogom közre. Édeskés parfüm illata van, cigi szaggal keveredve, elcsavarja eszemet ez a fiú, képtelen vagyok eldönteni, hogy mit akar, mert mindig más jeleket ad. Vágyom rá, hogy csak hozzátartozzak.

- Remèlem tudod, hogy ma itt töltöm az éjszakát.- puszil a hajamba, majd leüll az ágyra.
- Igen? Kitől kértél engedélyt?- kérdezem szórakozva.
- Mindig az van, amit én akarok.- húz a lába közé.- Meg te se akarhatod, hogy egyedül maradjak otthon, amikor megvertek.- bigyeszti le a száját.
- Alig lett valami bajod.- kuncogok fel.- Maradj nyugodtan, legalább nem leszek egyedül.- teszem karomat a nyakába.
- Mit szólnál, ha elmennék a Mc'Donalds-ba.- húzza fel a jobb szemöldökét.

- Olyan édes vagy amikor eszel.- néz rám kuncogva Harry. Arcom pedig pirosba borul.
- Egyél inkább!- tömök a szájába pár darab sültkrumplit, ő pedig az ujjaimat beszippantja.- Fúj, Harry!- húzom el a tenyeremet nevetve.
- Mi lenne, ha inkább hozzám mennénk?- kérdezi teli szájjal.
- Nincs nálam cucc.- húzom fel a szemöldököm.
- Vettem neked pár új cuccot, amiért párat elszakítottam.- nyalja meg az alsó ajkát, biztos vagyok benne, hogy perverz gondolatok futnak végig az agyában.
-Menjünk. Köszönöm a kaját.- küldök felé egy puszit.
- Na menjünk.- fogja meg a kezemet.

Hideg levegő megcsapja az arcomat, ami nagyon jól esik, mert eléggé lángokban ég, Harry érintésétől. Sétálunk a parkoló felé, már nagyon várom, hogy ágyban legyek, fáradt vagyok egy kicsit, és jó lesz vele lenni kettesben.

- Harry! Barátom!- szólal fel mögöttünk egy mély férfi hang.

A kinézete nem mondható barátságosnak, Harry-nél egy fejjel kisebb, az izmai olyan nagyok, hogy szinte szétfeszül rajta a kabát. Arca hosszúkásabb, sötét dús haja van, ami rendezetlenül áll a feje tetején, a 2 haverja is hasonlóan nézett ki.

- Kik ezek?- kérdezem halkan, hogy az idegenek ne hallják, de a mellettem lévő fiú nem válaszolt, mereven állt és erősen szorította a tenyeremet.

- Mi a helyzet, haver?- néz rá vigyorogva, közben a kezét nyújtja, amit Harry el is fogad.
- Indulni készültünk.- hangja ridegen szól, egyértelmű, hogy nem kellemes személyek.
- Új barátnőd van?- pillant felém, majd az összekukcsolt kezünkre.- Stone vagyok.- mér végig.
- Enid.- mutatkozok be én is.
- Srácokkal kocsikázni indultunk, gyertek ti is.
- Fáradtak vagyunk, hosszú napom volt.- nézek a fickó szemébe, ő meg csak mosolyra görbití a száját.
- Harry?- néz az említett felé.
- Oké. De nem tudunk sokáig maradni.-feszül meg az állkapcsa.
- Induljunk, az én kocsimmal megyünk.- egy fekete BMW kocsihoz indultunk meg, az egyik srác másik autó felé vette az irányt.- Harry előre ül!- szól a haverjának, aki ellenkezés nélkül teszi, amit kérnek.

Az út alatt a Stone nevezetű pasi beszélt végig, Harry pedig feszülten válaszolt vissza, de azt is csak egy szavakban. Kietlen helyre mentünk, egyáltalán nem éreztem jól magam, főképp, hogy Harry is ellenségesen viszonyul hozzájuk, így a félelmem nem foszlik el.

- Rég voltál erre, kis barátnődet hoztad már ide?- néz hátra nevetve, bár tudnám mi ebben a mulatságos.
- Már letettem erről a hobbiról, te is tudod.
- Mutasd meg Enid-nek, hogy miket csináltál régen.- újra nevetni kezd, vele együtt a mellettem lévő haverja is.

Van egy olyan érzésem, hogy nem fogom élvezni az este további részét, most betekintést nyerek Harry világába, ahogy ő mondaná.

___________
Javítva

🖋

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Sziasztok Drágáim!

• Szertném megköszönni a 2 személynek a hozzászólását, nagyon édesek vagytok!

• Remélem ez a rész is tetszett nektek, Harry barátunk mindig okoz nekünk meglepetést...

• Várom a véleményeteket! Millió puszit, kellemes hetet nektek!

Puszi, Enchiles!