Lie Baby •befejezett•

•49•

Tengerpartra mentünk, homokban kis lámpák voltak letéve, ami mutatta az utat. Egy asztalhoz sétáltunk, amin fehér terítő díszeleg rajta pedig étkészlet. Körülöttünk rózsaszirmok voltak elszorva, gyönyörű a hely és romantikus is.

- Tetszik?- ölel át hátulról a szerelmem.
- Sose gondoltam, hogy van ilyen oldalad. Életem legboldogabb percét élem át.- megfordulok a karjaiban és a mellkasába bújok.
- Gyönyörű vagy!- néz a szemembe, én pedig elpirosodok. - Megígérem neked, hogy az életem árán is megvédelek! Azt akarom, hogy mindig biztonságba légy! Boldoggá foglak tenni, senki másra nincs szükségem, csakis rád! Tényleg szeretlek Enid.- hosszú puszit nyom a homlokomra. Sose láttam ezt az oldalát.- Gyere, ülj le.- húzza ki nekem a széket, amin helyetfoglalok.
- Mi lesz a menü?- nézek rá, ő pedig felemeli s kezét, a távolban pedig megjelenik egy alak, aki
Kihozza az ételt.
- Remélem szereted a Szusit.
- Életemben csak egyszer ettem.- kapok egyet a számba.
- Szeretnék veled komolyan beszélni.- fogja meg a kezem, én pedig ijedtem nézek rá.- Megkértem a srácokat, hogy többet ne hívják Nancy-t sehova. Az se érdekel, ha mindenki végig megy rajta, amúgy is kurva volt.- rántja meg a vállát.- Szóval, többet nem lesz jelen az életünkbe.- csókolja meg a kézfejem.
- Ennek nagyon örülök, el se tudom mondani, hogy mennyire.- kuncogok fel.- Ideje volt, hogy kitöröld az életünkből.
- Igen, tényleg ideje volt. Veled akarok lenni, senki mással. Tudom, hogy Trev azzal tömi a fejedet, hogy én még érzek iránta valamit, de ez nincs így.
- Bízom benned Harry.- mosolygok rá, úgy érzem, hogy az életem visszakerült a sínpályára.- Kell még járnod pártfogóhoz?- sose beszéltünk erről a témáról, ez az őszinte éjszaka, mindent megkérdezek, ami érdekel.
- 1 hete már nem, mivel lejárt a felfüggesztésem.- én csak erre bólogattam egyet és egy lazacos Susit vettem a számba.
- Sűrűn vannak düh kitöréseid?- meglepődve nézett rám, nem számított erre a kérdésemre.- Mint a múltkor, sokszor van ilyen?
- Régebben gyakran előfordult, de ezért vagyok box edző, mert az ideget ott le tudom vezetni, vagyis próbálom.- köszörüli meg a torkát.- Mesélj te is valamit.- dől hátra a széken.
- Mit szeretnél tudni?- húzom fel a szemöldököm.- Te már mindent tudsz az életemről.- mosolyodok el.
- Sétálunk egyet?- nyújtja ki a kezét, amit el is fogadok, székemből felállva elindulunk.

Hűvös szél fúj, remélem, hogy nem fog esni, mert nem szeretnék elázni. Cipőmet a kezembe viszem, élvezem, ahogy a puha homok simogatja a talpamat.

- Szexeltél már a tengerparton?- felnevetek ezen a kérdésén, nem tudom, hogy komolyan gondolja vagy csak viccből kérdezi.
- Nem, még nem volt rá alkalmam, de te ezt tudod.
- Most itt az alkalom.- válaszomat meg se várva lecsap az ajkaimra. - Senki nem lát itt minket a sötétben.

Hevesen, de mégis érzékien csókol, nyelvével átöleli az enyémet, tenyerei pedig a testemet simogatja. Karomat a nyaka köré fonom, majd a derekára ugrok, ő pedig a fenekemnél tart.

Hamar a homokba fektet, ujjaival az intim részemet izgatja, amik nyögéseket váltanak ki belőlem. Nadrágját a térdéig húzza le, péniszére pedig felhúz egy óvszert. Szoknyámat fentebb tolja, hogy a lábam közé férjen Nedvesen vágyakozom, hogy végre belém hatoljon, ami másodperceken belül megtörténik.

Lassan diktálja a tempot, nem sieti el, ami egyben jó és rossz is. Körmeim a nyakába mélyednek, ahogy egyre hevesebben mozog bennem, nyögéseimet s tenyerével elnyomja.

Ahogy a tempója egyre gyorsabb úgy én is közeledek az orgazmushoz, sose gondoltam volna, hogy valaha elfogok így élvezni, de Harry-nek ez is sikerült.

- Annyira szeretlek.- nyögi a fülembe és ő is elélvez.

Éjszakát nem töltöttem Harry-vel, komolyan gondoltam, hogy lassítani akarok így ő is jobban értekelni fog, mivel nem várom minden este haza, hiányozni fogok neki.

Arcomról leír a boldogság, soha nem éreztem ilyet, ez a fiú mindent kivált belőlem, amit csak lehet, remélem mostmár töretlen lesz a boldogságunk, végre megértjük egymást.

- Mi van veled te lány?- néz rám Keith.
- Semmi, csak boldog vagyok.- rántom meg a vállam.
- Ennek örülök, Styles-nek végre helyre jött az esze. Sose láttam még ilyennek, állandóan vigyorog, semmin nem bassza fel az agyát.
- Ilyen a szerelem.- kuncogok fel.
- Van valami hír Stone-ról?- húz mellém egy széket.
- Nincs, nem keresett még eddig. Nagybátyámmal beszéltem, hogy gyorsítsa fel a folyamatot, mert nem vagyok biztonságban. Azt mondta, hogy terhelő bizonyítékra van szüksége, ami tutira egy jó pár évig a sittre jutatja azt a férget.
- Ez jó hír, csak ne legyen késő.- néz rám féltően.
- Kérdezhetek valamit?- pillantottam a haverom felé.
- Persze.- néz rám érdeklődőnek.
- Harry miért nem fizet Stonnak? Nekem azt mondta, hogy simán megteheti, csak nem akar.- többször is izgatott ez a kérdés csak még nem volt lehetőségem megtudni.
- Végülis nem titok. Harry már fizetett neki, nem is keveset, ha jól tudom 3000 Font körül. Aztán megint pénzt akart, de Styles nem fizetett, megverette. Ezért is lett box edző, versenyszerűen edzi az embereket.
- Nem is tudtam, hogy ilyen komolyan csinálja a munkát.- bólintok elismerően.
- Ezért se akarjuk, hogy te is bármit megtegyél neki. Mert ha mindig megteszed, amit kér, soha nem fogod lerázni magadról. Harry kemény hónapokon ment keresztül, rendszeresen kórházba került miatta, azért reagál hevesen, ha Stone-ról van szó.
- Köszönöm Keith, sokat jelent, hogy elmondtad. - hálás mosollyal nézek rá. Harry sose beszélt ezekről, de így már megértek mindent.

Úgy érzem, hogy boldog vagyok. Végre szerelmük kiteljesedett Harry-vel, mind a ketten sokat jelentünk a másiknak. Van munkám, ahol a főnököm az egyik legjobb haverom, ennél többet nem is kérhetek az élettől. Úgy érzem, hogy minden rendben van, és semmi nem történhet már.

___________
Javítva