Stay (Lewis Hamilton Fanfiction)

60.

Lewis

Az egész hektikus volt. A nap. Az év. Minden. De ilyenkor jössz rá,hogy ki is vagy valójában. Na,de az elejéről.

Már hozzászoktam ahhoz,hogy nálunk a reggelek nem indulnak zökkenőmentesek. Az én drága szerelmem ma reggel beleejtette a telefonját a wc-be,így reggel nyolc órakor az apple store ajtajában várakoztam. De érte bármit. Bármennyire közhelyesen hangzik,de akkor jössz rá,hogy mennyire fontos neked amikor nincs melletted. Ez nálunk is hasonlóan volt. Amíg nem volt mellettem elveszett voltam,de amilyen gyorsan az életembe került olyan gyorsan lopta be magát a szívembe. Olyat kaptam tőle amit még soha. Szeretve lenni. Amikor tudod,hogy egy szörnyű futamon vagy túl és még kételkedsz az ittlétedben is akkor jön a szőke fürtjeivel és minden probléma csak háttérzaj lesz. Mert számára te a hibáiddal együtt vagy tökéletes. Ő nem tekint vissza a múltra,hisz azon már nem tudunk változtatni neki csak a jövő fontos,hisz azt közösen tudjuk formálni.

-Izgulsz?-kérdezte Zoe miközben a kezeimmel a térdeimen doboltam.

-Nem.-ráztam meg a fejemet azonnal és próbáltam higgadt maradni.

-Nem úgy tűnik.-felelte halvány mosollyal az arcán,majd megfogta a kezemet.-Minden rendben lesz Manó.

-Majd,kiderül.-sóhajtottam,majd elmosolyodtam.

-Bármi is lesz én büszke leszek rád!-bújt hozzám Zoe én pedig mosolyogva a karomba zártam. Zoe ismer már annyira,hogy tudja,hogy ilyenkor egy kis magányra vágyok,ezért nem legyeskedett körülöttem. Felkészültem testileg és lelkileg a versenyre, zenét hallgattam és a gondolataimmal voltam elfoglalva.

-Neked jó haver?-zökkentett ki a gondolataimból Daniel.

-Micsoda?-néztem rá értetlenül.

-Hol jártál?-kérdezte Dan,miközben a mexikói szurkolóknak integetett.

-A gondolataimban.-feleltem az ausztrál nevetve megforgatta a szemeit.-Egy rahedli gondolat cikázik a fejemben.

-De minden rendben van?-fürkészett idegesen a Daniel.

-Persze. A futam után sokkal jobb lesz.-reménykedtem abban,hogy a futam után lesz mit ünnepelni.

-Ez nem kérdés. Egy haláli bulit csinálunk.-ölelte át a vállamat boldogan.

-Köszönöm.-pillantottam rá.

-Mit?-kérdezte értetlen pillantással. Ha ez a srác nem lenne a barátom unalmas lenne az életem az is biztos. Még 2010-ben találkoztunk egy buliban ami pedig azóta történt az történelem. A pályán lehet,hogy a vetélytársam,de amint levesszük a bukósisakot már az az ember aki képes késő este átjönni a hotelszobámba két sörrel,hogy beszélgessünk egy kicsit. Vagy az akivel képes vagyok a reptéren curlingezni a bőröndjeinkkel csak azért,hogy elüssük az időt.

-Mindent.

Minden versenyző abban reménykedik,hogy jó rajtot vesz és a körülötte lévők sok pozíciót vesztenek. Na nálam a rajt tökéletesen sikerült,de aztán jött a probléma. Az első kör végére egy jobb hátsó defekttel lettem gazdagabb. Most még egy rosszabb rajtot is elfogadtam volna,mint egy sérülést.  Hamar a mezőny végén találtam magamat,így nem volt már választásom,mint előzni. Így lehet az,hogy az idei szezonban megszereztem a legrosszabb eredményemet. Nem úgy képzeltem el,hogy egy kilencedik hellyel fogom ünnepelni a világbajnoki címemet.Nem sokan gondolták rólam,hogy megtudom nyerni az idei címet,de úgy tűnik mégis sikerült borsót törni az orruk alá. Miután leparkoltam az autóval a siker mámorában egyszerűen elfelejtettem azt,hogy mennyi lemondással járt ez az egész. Hogy mennyi mindent felkellett adnom azért,hogy sikeres legyek. Ebben a pillanatban csak az számított,hogy sikerült. Négyszeres világbajnok vagyok.

Pilótatársaimtól rengeteg gratulációt kaptam. Daniel és Max konkrétan a levegőbe dobáltak. Szerelők,mérnökök széles mosollyal az arcukon veregették meg a vállamat,vagy öleltek meg. De a világ legnagyobb mosolyával Zoe futott felém.

-Ugye tudod ha nem készültem volna fel akkor eltanyáztál volna?-súgtam a fülébe miközben a levegőben forgattam meg.

-Érted még azt is bevállaltam volna.-felelte Zoe,majd folytatta.-Mr. Négyszeres Világbajnok.

-Ez jól hangzik.-vágtam rá boldogan és letettem a lányt a földre.

-Tényleg? És Mr. Ötszörös Világbajnok,nem tetszik?-kérdezte csípőre tett kézzel.

-Ez még jobb.-nevettem el magamat.-Szeretlek!

-Én is szeretlek Lew!-hajolt közel hozzám,majd megcsókolt.

VÉGE