Stay (Lewis Hamilton Fanfiction)

19

Zoe

Az elmúlt két hétben nem volt megállásom. Fotózások,reklámfilm forgatások,ruhapróbák,divatbemutatók. Maximus nagyon jól bírta az állandó utazásokat azt hittem nem fogja bírni. Ez idő alatt sikerült összevesznem Maxxal és Sebastiannal. Valahogy kiderült az,hogy Shanghaiban ott voltam akkor amikor ők is. Szerintem nem Avery mondta mert akkor hamarabb kiderült volna. Biztos elmondta Daninak ő meg tovább mondta a többieknek. Azt gondolják szerintem,hogy Lewis miatt nem mentem ki vagy nem szóltam nekik,hogy ott vagyok. Azt akartam,hogy inkább a futamra koncentráljanak ne rám. Pedig nagyon jó lett volna látni őket. Megölelni őket, beszélgetni velük,nevetgélni. Gondolat menetemet a telefonom csörgése szakította meg.

-Halló?-szóltam bele a telefonba.

-Kölyök! Nagyon felidegesítetted a bátyádat.-mondta Kimi.

-Még mindig mérges?-kérdeztem.

-Igen. De mi volt ez? Tényleg Kínába voltál akkor amikor mi? Mért nem szóltál?-támadott le kérdésekkel. Kimihez lassan jutnak el az információk.

-Igen Shanghaiba voltam amikor ti is de annyi melóm volt,hogy örültem annak ha letudtam feküdni aludni. Ezért nem hívtalak fel titeket meg nem akartam megzavarni titeket.-meséltem.

-Aha. Majd máskor.-válaszolta. Nem éreztem őszintének ahogy ezeket mondta. Lehet,hogy nem hitte el amit mondtam. Megértem. Mostanában annyiszor füllentek nekik. Füllentek? Inkább hazudok.-Mutatta Avery a kutyádat. Miért az lett a neve? Mi is a neve?

-Maximus a neve és nekem tetszett ez a név.-feleltem.

-Nem fogom így hívni. Max lesz és kész.-mondta. Elnevettem magam a válaszán.

-Meg lesz az első sor?-kérdeztem. Láttam a második szabadedzést mert nem volt dolgom és a Ferrarik nagyon jól mentek. Ez már a Mercedesről nem lehetett mondani.

-Nagy eséllyel meg lesz de nem tudom még. Mennem kell kölyök. Majd még beszélünk.-köszönt el.

-Jól van. Kapjátok el őket. Ezt Sebnek is üzenem. Szia!-feleltem.

-Szia!

Samanthával délelőtt elmentem kiválasztani a jövő heti partyra a ruhámat. Rengeteg híresség ott lesz és engem is meghívtak. Nincsen nagyon sok kedvem elmenni inkább lennék otthon. Nincs kedvem megjátszani magamat. Kb. 2 órája próbálgattam a ruhákat amikor egy fehér ruha és egy piros overall között kellett döntenem. Tetszett mindkettő de a pirost választottam a szívem mélyén. Nagyon jól nézett ki. Egyszerre volt elegáns és szexi.

-Melyiket választod?-kérdezte Samantha.

-Mindkettő szép de a pirosat választom. Nem vagyok mindig jó lány.-mondtam.

-Nekem is jobban tetszett rajtad ez mint a fehér. Igen ez a ruha majd befogja indítani a férfiak fantáziáját. Még Lewisét is.-súgta a fülembe.-Nem tudja mit veszített.

Hm. nem tudja. Hiányzik. A nevetése az,hogy mindig piszkált, a mosolya, azok a gyönyörű szemei amiben mindig elvesztem. Az,hogy majdnem minden nap összevesztünk. Amikor eljöttem nem gondoltam,hogy ennyire sokat jelent nekem.-Zoe! Mi a baj?

-Mit jelent a szerelem?-ültem le mellé.

-Volt Peter és köztem egy kisebb hullámvölgy amikor a gyerekek kicsik voltak. Megcsalt engem. Amikor elmondta nem voltam mérges rá hanem csalódott. Nem történt velem még ilyen soha. Nem tudtam mit kell ilyenkor tenni. Elválni tőle vagy megbocsátani neki? Sokat gondolkodtam rajta ő próbálta megbeszélni velem de nekem csak idő kellett. Egyik este leültem vele és beszélgettünk. Mindenről. Arról az estéről,hogy miért tette?, az érzéseinkről,hogy mit gondolunk a jövőnkről. Tudod megbocsátani nem könnyű dolog. Az nem a gyengeség jele hanem annak a jele,hogy te igenis vele akarsz élni. Ez persze nem azt jelenti,hogy fátylat borítasz a múltra csak adsz neki egy újabb lehetőséget,hogy jobban csinálja. Azóta mindent megtesz azért,hogy minden rendben legyen a kapcsolatunkkal. Az emberek nehezen tudnak megbocsátani de ha te már megbocsátasz annak akivel együtt vagy az neked egy nagyon fontos ember.-mesélte.

-Köszönöm Samantha ezek nagyon szép gondolatok voltak.-válaszoltam.

-Lewis jár a fejedbe?-kérdezte. Én csak bólintottam.-Ha nagyon akarsz akkor a Spanyol vagy a Kanadai hétvégére kimehetsz.

-Még eldöntöm melyikre.-küldtem felé egy halvány mosolyt. Siettem ahogy tudtam mert haza akartam érni az időmérő kezdésére. A Q1-ben Palmernek sikerült falhoz csapnia a járművet. Azok estek ki akikre számítani lehetett mind a Q1-ben és Q2-ben. Ferrari első sor lett amit megjósoltam. A harmadik helyről nem Lewis indul hanem nagy meglepetésre Valtteri. Lewis negyedik ötödik Dani lett. A két Red Bull közé Massa érkezett meg a Williamssel. Így sajnos Max csak a hetedik helyről tud indulni. Éppen lefeküdtem volna aludni amikor megszólalt a telefonom. Szegény Maximus nincs még hozzászokva ezekhez a hangokhoz. Azt hittem Sebastian hív de nem ő volt az.

-Szia Max.-üdvözöltem őt.

-Szia Zoe! Nem zavarlak?-kérdezte.

-Nem dehogy. Láttam nem sikerült olyan jól az időmérő.-feleltem.

-Ja nem sikerült jól de nem ezért hívtalak. Sajnálom,hogy múltkor úgy kiosztottalak. Csak tudod hiányzol nekünk. Nem szeretnék veled rosszba lenni.-mondta.

-Spongyát rá! Ideges vagy?-kérdeztem.

-Egy kicsit. De Lewist látnád....

-Ne légy ilyenkor a közelébe mert elviselhetetlen.-szakítottam félbe.

-Az biztos.-válaszolta nevetve.-Nem akarsz kijönni valamelyik futamra?

-Éppen most beszéltem a beosztásomról az ügynökömmel és arra gondoltam vagy a Spanyol vagy a Kanadai nagydíjra kimegyek. Azt pontosan nem tudom melyikre.-meséltem.

-Mindkettőre gyere ki! De ez most komoly?! Ha kijössz akkor a mi bokszunkban kell nézned.-felelte boldogan. Tényleg örülne annak ha látna.-Francba Zoe mennem kell! Nem baj,hogy lerakom?

-Nem. Intézd a dolgaidat én úgyis aludni készültem. Sok sikert a holnapi napra.-mondtam közben pedig Maximus elkezdett ugatni.-Maximus is sok szerencsét kíván.

-Köszönöm. Majd ha jössz őt is el kell hoznod látni akarom élőben.-válaszolta.

-Rendben. Szia Max!-köszöntem el tőle.

-Szia Zoe!

Úgy beszélgettem vele mint a régi időkben és ez nagyon jó volt. Szívem szerint mindkettő nagydíjra kimennék de szerintem Samantha nem engedné. Szerintem a Spanyolra fogok kimenni. Hosszú idő után boldogan feküdtem le aludni.