Stay (Lewis Hamilton Fanfiction)

25.

Zoe

A spanyol nagydíj után nem utaztam vissza New Yorkba. Két ok miatt. Az egyik az,hogy Avery eltalálta,hogy nézzünk menyasszonyruhát. Szerintem nem fog már most ruhát találni. Úgyis van ideje hisz csak szeptemberbe házasodnak össze. Az esküvő egyébként szeptember 9.-én lesz a Stoke Rochford-i Hallban lesz. Én csak előtte lévő este tudok odaérni mert azon a napon lesz egy divatbemutatóm. A másik ok pedig az,hogy miért nem mentem vissza az,hogy egy kis időt töltsek Lewissal. Nem tudok elmenni vele a Monacói Nagydíjra még utána se tudok visszarepülni Londonba ezért úgy gondoltuk,hogy ezt a kis időt töltsük együtt. Az elmúlt napokban nem sok mindent csináltunk. Filmet néztünk, főztünk,aludtunk vagy egymást szeretgettük. Ma reggel hamarabb felébredtem mint Lew de nem volt kedvem ki kelni az ágyból inkább a telefonomat nyomkodtam. Halk kis lépteket hallottam a lépcső felől ez csak egyet jelent, Maximus is felébredt. Olyan jó volt újra látni drága kiskutyámat miután visszajöttünk. Láttam rajta,hogy én is hiányoztam neki. Máskor nem fogunk ilyet csinálni. Felugrott az ágyra de nem látta rajtam,hogy fent vagyok ezért Lewis felé indult. Maximus nagyon szereti Lewist néha még nálam is jobban. A kis szőrmók elkezdte Lew arcát nyalogatni és mellé még ugatni is.

-Maximus! Nyugalom!-szóltam rá.

-Miért mindig engem ébreszt fel?-húzta Lewis fejére a párnát.

-Szeretetből. Engem is felszokott ébreszteni.-mondtam miközben az említett személyt simogattam.

-Ez most nagyon vigasztal.-válaszolta.

-Nem értem mi a bajod? Itt az alkalom,hogy velem lehetsz te csak aludni akarsz. Nagyon gyorsan elfognak repülni ezek a napok és megint távol leszünk egymástól.-magyaráztam.-Van egy nagyon jó ötletem arra,hogy mivel töltsük ezt a reggelt. Nekem úgyis csak 11-re kell mennem.

-Mivel?-kérdezte.

-Süss nekem palacsintát!-kiáltottam az én jó ötletemet.

-Mindig az evésen jár az eszed.-ült fel mellém.

-Van itthon nutella?-húztam össze a szemöldökömet.

-Nem tudom.-felelte és megcsókolt.-Most már jó lesz a napom.

-Mikor nincs jó napod?-kérdeztem.

-Ha nem vagy mellettem.-válaszolta.

-Ez cuki volt.-feleltem.

-Te vagy cuki.-súgta a fülembe és utána a nyakamra nyomott egy puszit. Lewis átölelt és visszahúzott a lepedők közé. Így nem lesz kész a palacsintám. Kb. fél tizenegykor sikerült kimásznom az ágyból. Érdekesen telt addig az a pár óra.

-Ha elkések akkor Averynek téged kell lefejeznie nem engemet.-mondtam miközben próbáltam minél gyorsabban felöltözni.

-De engem nem tud mert,hogy ő úgy tudja,hogy nem vagyunk együtt.-magyarázta Lewis. A picsába csak Max és Sebastian tudja,hogy együtt vagyunk. Jaj ha kiderül,hogy Max hamarabb tudja mint ők akkor kitör a háború.

-Áááá ez nem ér!-nyavalyogtam.-Kölcsön adod az egyik autódat?

-Vagy ne vigyelek el inkább?-ölelt át hátulról.

-Akkor tuti,hogy ki fog derülni. Inkább úgy derüljön ki,hogy mi mondjuk el.-magyaráztam.

-Jól van. De vigyázz az autóra.-válaszolta. Istenem nagyon félti az autóit. Próbáltam sietni ahogy tudtam de elkéstem.

-Késtél.-nézett nem túl szépen rám Avery.

-De csak két percet.-emelte fel a kezemet védekezés képen ha repülne valami felém.