Stay (Lewis Hamilton Fanfiction)

26.

Lewis

Van egy hely Londonon kívül ahol jól lehet látni a csillagokat és arra gondoltam,hogy megmutatom Zoenak. Zoe korán lefeküdt aludni mert holnap megy vissza New Yorkba így muszáj volt felkeltenem. Elkezdtem simogatni az arcát de nem reagált rá semmit sem.

-Zoe ébredj fel.-mondtam halkan.

-Már reggel van?-kérdezte.

-Nem. Mindjárt éjfél lesz.-feleltem.

-Normális vagy? Aludni akarok tudod,hogy holnap repülök vissza.-húzta a fejére a párnát.

-Kérlek kelj fel. Mutatni akarok valamit.-válaszoltam miközben a hátát simogattam.

-Mit?-vette le a fejéről a párnát.

-Meglepetés.-vágtam rá. Látszott Zoe arcán,hogy nem sok kedve van ehhez az egészhez. Holnap visszarepül és ez a helyet mindig is megakartam mutatni neki.

-Mit vegyek fel?-kérdezte.

-Ruhát.-adtam rá szerintem a legegyértelműbb választ.

-Nem mondod. Úgy értettem,hogy elegánsat vagy valami egyszerűt?-keresgélt a ruhái között.

-Öltözz melegen.-feleltem. Lehet,hogy tavasz van de a londoni éjszakák még nagyon hidegek. 10 perccel később már az autómba ültünk és elindultunk.

-Nem akarod elmondani,hogy hova megyünk?-nézett rám.

-Nem.

-Mért nem? Szupertitkos?-húzta az agyamat.

-Igen.

-Bőbeszédű vagy. Talán attól félsz,hogy kikotyogod a helynek a címét?-kérdezte.

-Én tudok titkot tartani nem úgy mint te.-mondtam.

-Én is tudok titkot tartani! Mondj egyet amikor elmondtam valamit amit nem kellett volna.-felelte.

-Tavaly Daniel szülinapja.-vágtam rá.

-Elvette a mobilom és azt mondta addig nem adja vissza amíg el nem mondnom neki,hogy mire készülünk. Magasabb mint én és nem bírtam kivenni a kezéből.-magyarázta.-De azért meglepődött rajta.

-De akkor is elmondtad.-válaszoltam.-5 perc és odaérünk.

Ahogy odaértünk láttam Zoe arcán azt,hogy nagyon nem erre számított de nagyon tetszett neki.

-Csillagokat jöttünk nézni?-nézett rám.

-Tudom ti lányok nagyon romantikusnak gondoljátok ezt és tudtam,hogy ezen a helyen jól lehet látni a csillagokat és még a várost is.-meséltem miközben kiszálltam a kocsiból.

-Egyébként ide szoktad hozni a lányokat akikkel együtt vagy?-kérdezte nevetve.

-Te vagy az első lány akinek megmutattam ezt.-öleltem át hátulról.

-Nem akarok visszamenni.-mondta Zoe.

-Tudom de tudunk mindennap beszélni és ha lesz szabadidőnk akkor majd találkozzunk.-feleltem.

-Nem csak emiatt.-válaszolta.-Nem akarok látni egy embert.

-Ismerem?-kérdeztem.

-Örülj neki,hogy nem. Nem tudom,hogy elmondjam vagy sem.-gondolkodott hangosan.

-Valami történt?-kérdezgettem tovább.

-Szögezzük le. Amikor ez történt nem voltunk még együtt. Igazából amikor hirtelen eljöttem New Yorkból hozzátok nem csak azért jöttem mert megakartalak titeket látogatni hanem egy fontosabb ok miatt is. Tudod ki az a Dylan Jones?-kérdezte miközben fel-alá járkált.

-Valami rémlik.-mondtam. Persze,hogy tudtam,hogy ki. Szívem szerint betörném az orrát. Lehet,hogy Dannek igaza volt abban,hogy valamivel bántotta.

-Na ez a srác amikor volt a fotózás megcsókolt de én nem akartam, már akkor is téged szeretettelek ahogy megcsókolt azonnal otthagytam. Nekem tényleg nem jelentet semmit sem. Szarul éreztem magam,hogy megtettem ezt,erre ez a szemét még ki is rakott rólunk egy közös fotót. Amikor már nagy nehezen sikerült elfelejtenem ezt a szemetet akkor egy olyan partyra kellett mennem amin ő is ott volt. Az este alatt sikerült elkerülnöm de elmentem mosdóba és amikor kijöttem hát nem ő várt rám? Próbáltam minél hamarabb elmenni ha nem erőszakoskodott volna velem. De sikerült kiszabadulnom a szorításából és elmentem. A lányokon kívül másnak nem akartam elmondani de amikor nálad aludtam és Samantha keresett akkor nem csak ő volt itt hanem Sebastian és akkor el kellett nekik mondani mindent. Hogy miért voltam ilyen és,hogy mik történtek velem. De neked is elakartam mondani mert rosszul éreztem magam emiatt,hogy úgy vagyok melletted,hogy valami nagyon nyomja a szívemet. Tényleg nem jelentet nekem semmit sem az a csók ha vissza csinálhatnám akkor megtenném.-mesélte. Ha azt a srácot a fotók miatt csak az orrát akartam betörni akkor ezek után már szerintem megölném. Miért? Miért csinálta ezt?

-Szerintem ezt más lány nem mondta volna el a barátjának.-szólaltam meg pár perccel később.

-De más vagyok mint a többi lány.-mondta.

-Tudom. Azok a lányok nem kellenek nekem csak te kellesz.-feleltem miközben homlokomat az övének döntöttem.-Ha még egy ujjal hozzád ér kitöröm a nyakát.

-De agresszív valaki.-válaszolta nevetve.-Szeretlek.

-Én is szeretlek Zoe.

Nem örültem annak amit mesélt de őszintén. Szerintem egy pasi se örült volna ha a barátnője ilyeneket mesélne neki. Nem sokáig voltunk kint két ok miatt. Az egyik az,hogy Zoe visszarepül New Yorkba és hadd pihenjen. A másik pedig majd megfagytunk olyan rohadt hideg volt. Kora délután már a repülőtérre vittem ki Zoet. Olyan gyorsan eltelt ez a pár nap és mindketten visszatérünk az őrületbe. Zoe a divatszakmába én pedig az F1-be. Kemény futamom lesz a hétvégén.

-Amikor Londonba jöttem akkor nem gondoltam,hogy ez fog történni.-nézett rám.

-Jöhettél volna hamarabb.-feleltem.

-Vagy te is jelezhettél volna hamarabb.-vágta rá.-Ne csak az én hibám legyen.

-Az én hibám is.-húztam közelebb magamhoz és megcsókoltam.-Hiányozni fogsz. A szemeid, a mosolyod,a hangod,a selymes hajad,az ajkad.

-Ha már azt az időt kibírtad amikor nem voltunk együtt akkor ezt is.-válaszolta.

-Miért hozod fel mostanában azt az időt amíg nem voltunk együtt?-kérdeztem.-Az a múlt. Most a jelenben vagyunk.

-Így van.-mondta.-Te is hiányozni fogsz nekem.

-Tudom. Kellene egy kis szerencse a következő futamra.-néztem kiskutya szemekkel rá.

-Már most? De csak vasárnap lesz a futam.-magyarázta Zoe.

-Én tőlem vasárnap eljöhetsz és akkor oda adhatod.-mosolyogtam rá.

-Lewis tudod,hogy én....

-Tudom.-szakítottam félbe.-Majd lesz olyan amikor te jössz ki valamelyik futamra és lesz olyan amikor én megyek el hozzád. Fotózásra vagy divatbemutatóra. Na ne legyél ennyire lehangolt. Tudunk beszélni telefonon vagy videochatelni.

-Tudom de már olyan sokat voltunk távol egymástól és most már nem akarok.-ölelt át. Próbáltam minél jobban magamhoz szorítani mert tudtam,hogy egy ideig megint nem tudom magamhoz ölelni. Hirtelen egy női hang szólalt meg aki jelezte,hogy a New Yorkba tartó járat hamarosan felszáll.

-Mennem kell.-húzódott el tőlem.

-Vigyázz magadra Bogyó!-feleltem és megcsókoltam.

-Bogyó? Komoly?-kérdezte nevetve.

-Ez jutott eszembe.-nevetve válaszoltam.

-Nekem tetszik. Legyél ügyes Bajnokom!-mondta és meg nyomott egy puszit a számra és elindult a kapu felé. Bajnok. Nem mondta még nekem egy lány se,hogy „bajnokom" de a legjobb ember szájából hallottam. Miután hazaértem a csöndes lakába felnéztem az internetre. Késztetést éreztem arra,hogy feltegyek egy képet kettőnkről. Nem lehet megbeszéltük Zoeval,hogy az első pár hétben még nem posztolunk szerelmes fotókat meghagyjuk azt Daniéknak. Ahogy szétnéztem a házba az elmúlt napok emlékei ugrottak be. Zoe már rohanó világba tart. Pár nap és én is belelépek abba.