Mindennél SM ff

27.rész

- Hé, az én művem is! - mondta felháborodva Shawn.

- Jó, de te még főzni se tudsz. - forgatta meg a szemét Karen. Mosolyogva ettünk tovább. Ezután mi Shawnnal felmentünk a szobájába.

- Nagyon tele vagyok. - sóhajtottam. Ekkor megszólalt a telefonom, amit kínosan mosolyogva, és nagyon sok elnézések közepette felvettem.

- Jó napot! - szólaltam, ugyanis idegen számot írt ki.

- Jó napot, Emma Stoneval beszélek? - kérdezte egy kedves női hang.

- Igen, miben segíthetek? - kérdeztem.

- Nos, a menedzser ügyben hívom önt. - mondta kedvesen.

- Kérhetem hogy tegeződjünk? - kérdeztem félve. - Nem szeretem ha magáznak, még nem vagyok olyan öreg. - nevettem.

- Jaj, persze. Már azt hittem sosem fogod megkérdezni. - nevetett ő is. - Na de, a lényegre visszatérve mivel neked egy menedzserre lenne szükséged, és találtunk is neked egyet. Ez ügyben hívtalak. - Na igen, ugye még menedzserem sincs.

- Nagyon jó. És ki lenne az? - kérdezem.

- Hát, khm éppen vele beszélsz. - köszörülte meg a torkát.

- Jézusom.. micsoda?! - kérdeztem hitetlenül. - Ezt el sem hiszem. - nevettem fel megkönyebbülten.

- Igen, szóval augusztus 13.-án tudnánk találkozni, Calgaryban, ahol a VS székhelyénél? 

- Um, szerintem igen. Ha nem akkor visszahívlak. - mondtam. 

- Rendben, akkor majd még beszélünk, és Olivia Tonkin néven keress majd.

- Oké, köszönöm hogy hívtál, szia!

- Szia. - mondta, majd letettük. Gyorsan visszacsúsztattam a telefont a zsebembe, majd visszaültem az asztalhoz.

- Bocsánat, csak fontos volt. - kértem elnézést.

- Semmi baj drágám, már tudhatnád. - nézett rám kedvesen Karen.

- Em, megyünk aludni? - kérdezte Shawn. - Este tíz van. - suttogta a fülembe. Fél szememmel láttam ahogy elmosolyodik, amikor kirázott a hideg. Utálom hogy ilyen hatással van rám.

- Persze. - suttogtam vissza. - Viszont mi mennénk aludni, ha nem bánjátok.

- Persze, menjetek. - mondta Manuel. Felálltunk az asztaltól, majd kézenfogva elindultunk a lépcső felé. Shawn előre engedett, és szépen követett a szobájáig. Amint beléptünk a szobájába a derekamra kulcsolta, és elém lépett. Átöleltem a nyakát, és a lehető legszorosabban magamhoz húztam. Fejemet a mellkasába temettem, ő pedig a hajamba. Egy idő utána éreztem hogy gyorsul a légzése és rázkódik a válla. Pánikrohama van.

- Shawn. - suttogtam. - Nézz rám. - kértem. Nem emelte fel a fejét. Óvatosan megfogtam és felemeltem annyira hogy a szemébe tudjak nézni. Láttam ahogy könnyes a szeme, és szinte zokog. - Nincsen semmi baj. - suttogtam

- S..sajnálom... h..hogy azt hiszed hogy me..megcsallak. - hüppögte.

- Semmi baj, itt vagyok. - suttogtam miközben az arcát a kezemben tartottam. Hagytam hogy öleljen, és hajamba fúrja az arcát. Amikor kicsit normalizálódott a légzése elmentünk fürdeni.

Gyorsan végeztünk, majd bebújtunk az ágyba.

- Jó éjt! - adtam neki egy hosszú csókot.

- Jó éjt! - csókolt meg. - Itt maradsz? 

- Örökre. - adtam puszit a homlokára. Shawn felnézett, majd ajkaimra tapadt. Lejjebb csúsztatott, így egy magasságba kerültünk. Kezei megtalálták a fenekemet, az enyémek pedig a nyakát, ahol a kisebb fürtöket tekergettem az ujjaim köré. Belemorgott egyet csókjaink sokaságába és még közelebb húzott magához. Egyik lábamat át dobtam rajta, így félig rajta feküdtem.

- Shawn, aludjál. - suttogtam két csók között.

- Mm.. de te is. - suttogta vissza. Miután abbahagytuk a nyáladozást, ha lehet még szorosabban hozzám bújt, és úgy aludt el.

Pár perc után megszomjaztam, ezért lementem inni. Ahogy leértem felkapcsoltam a villanyt és megláttam Karent a konyhában.

- Tejószentszűzanyám. - suttogtam, és a szívemre raktam a kezemet.

- Nyugi, csak én vagyok. - nevetett fel halkan. Odamentem a csaphoz, és töltöttem egy pohár vizet. - Shawn nagyon boldog veled. - mondta őszintén.

- Én is az vagyok vele. - mondtam mosolyogva.

- És nagyon vigyázz rá. Néha nem tudja kifejezni hogy mennyire szeret, de hidd el, neki van a legnagyobb szíve a világon.

- Igen, és igyekszem minden tőlem telhetőt megcsinálni, hogy vigyázzák rá. - tettem le a poharat az asztalra. Hallottuk ahogy nyílik egy ajtó, majd pár perc múlva Shawn fut le zilálva.

- Mi a baj? - kérdeztük tökéletesen egyszerre Karennel.

- Emma! - suttogta. - Azt hittem hogy elmentél.

- Mondtam, maradok. Örökre. - mondtam, majd vissza kísértem a szobájába. Vissza feküdtünk az ágyba, majd felém fordult.

- Nagyon, nagyon, nagyon szeretlek. - suttogta.

- Én is nagyon szeretlek. - mondtam, majd megcsókoltam. - Jó éjt szerelmem.

- Neked is. - mondta, majd most már mind a ketten mély álomba zuhantunk.

Sajnálom hogy kb egy hónap után hoztam a másik részt, de most volt erőm és kedvem megírni.

Köszönöm hogy elolvastad, remélem tetszett.
- Petra🤎