Mindennél SM ff

13.rész

Lis
Rendben.

•••

- Szia! - köszöntem, mikor beléptem és leültem az általunk elfoglalt asztalnál.

- Hali.

- Na, mondjad mit szeretenél. - mondtam, miközben ő rendelt valami italt.

- Hát, nem is tudom hogy mondjam... najó nem megy. Elköltözünk. - mondta.

- Te és Ruby is? - kérdeztem kétségbeesetten.

- Igen. - bólintott szomorúan. Kivel fogom ez élet nagy dolgait, megbeszélni? Kivel fogok csak úgy spontán találkozni?

- Nem lehet! - suttogtam magam elé. - nem mehettek el! - könnyeztem.

- Sajnálom, a szüleink Kaliforniában kaptak állást. - mondta ő is szomorúan.

- Kalifornia? Az nagyon messze van! - sikítottam fel.

- Na de, kicsit térjünk el a témától. Mivel Shawnnal? - kérdezte.

- Semmi. Jól megvagyunk, tegnap volt egy kis veszekedésünk, de inkább csak nem akartam valamit elmondani neki.

- Aha, értem. Akkor minden szuper.

- Ja, képzeld nemrég kaptam egy e-mailt hogy be kell mennem érettségizni jövőhét pénteken - mondtam.

- Jézus, ilyen korán? Ezek meghülyültek. - igaz még csak január volt.

- Honnan tudod hogy itthon vagyok? - kérdeztem összezavarodva. Csak most jutott eszembe hogy nem tudta, hogy itthon vagyok.

- Van telefonunk, tévénk, és számítógépünk is. - mondta. Ekkor megcsörrent az ideiglenes telefonom. Shawn volt az.

- Várj, ez nem a te csengőhangod! - mondta összeráncolt szemöldökkel.

- Shawné. Véletlenül az övét vittem el - vontam vállat. - ha magbocsátasz. - mutattam a kezemben lévő telefonra. Megrázta a fejét jelzésképpen hogy nem, én meg már a női mosdóban is voltam.

- Igen? - kérdeztem.

- Szia. - köszönt.

- Hali, mi van? - kérdeztem. Ekkor hangos sóhajtozást hallottam a vonal végéről, majd megpróbált megszólalni ami nem sikerült.
- Pánikrohamod van! - suttogtam előre. - Shawn, itt vagyok, semmi baj édesem. Nyugi, mély levegő ki, be, ki, be. - suttogtam. Ehhez hasonló mondatokat mondtam, majd amikor már nyugodtabb állapotban volt, elköszöntem tőle és már tárcsáztam is Andrew számát.

- Shawn? - szólt bele.

- Hali Emma vagyok. Shawnnal összecseréltük a telefont szóval ezen tudsz majd elérni. Shawnnak pánikrohama volt. Most. - mondtam.

- Hogy mi? - sikoltott fel. - Azonnal megyek hozzá.

- Köszönöm, szia. - köszöntem el.

- Részben ez is a dolgom. Nincs mit köszönni, szia!

Miután letettük a telefont visszamentem Lis még mindig ott ült az asztalnál és most éppen telefonozott.

- Na, mi volt? - kérdezte miközben elrakta a készülékét.

- Shawnnak pánikrohama volt. De most már semmi. - fújtam ki a benntartott levegőt. - Figyu nekem mennem kell. Bocsi.

- Semmi baj. Csak sajnos már nem találkozunk mert holnap megyünk már. - mondta szomorúan. Na, ne már!

- Hiányozni fogtok! - öleltem meg szorosan. Kár hogy Ruby nem tudott itt lenni.

- Te is nekem! Azért még tartani fogjuk a kapcsolatot! - mondta.

- Szavadon foglak! - töröltem meg a könnyes szememet.

- Nehogy sírj! Erős vagy! Na gyere ide mégegyszer! - nyújtotta ki karjait.

- Szia! - léptem el tőle és ki is mentem a kávézóból. Ő is követte a példámat és jött utánam. A sarokig még együtt mentünk, majd onnan már elváltak útjaink. Inettünk egymásnak, majd megindultunk két különböző irányba. Mikor hazaértem kibújtam a meleg cuccokból, majd elmentem a fürdőbe és engedtem magamnak a kádba meleg vizet. Felkötöttem a hajamat majd nyakig elmerültem az illatos vízben.

Mikor már kihűlt a víz kiszálltam belőle, majd felvettem a köntösöm és kimentem a fürdőből. Felvettem egy cicanadrágot, egy toppal majd leültem a tv elé egy nagy tál popcornal. Igazából ma már megtanultam azokat a dolgokat amiket elterveztem, szóval nyugodtan leülhettem és nézhetem Harry Pottert egyedül. Shawnnak ez a kedvenc filmje. Nagyon hiányzik. És mennyire ki lesz akadva hogy nem mehetek vele. Egyedül meg már nem mennék utánna. Ha csak haza nem jön értem. De, hisz ez képtelenség. Stúdiózni fog, én meg tanulni. Nagyon hiányzik már most! Ezeken gondolkodtam, miközben elhullajtottam pár könnyet és megettem a tál popcornt.

- Szia Kicsim! Hazajöttem. - kiáltott anya és hallottam az ajtó csapódását. Gondolom levette a meleg cuccait, majd bejött hozzám.

- Szia anya. - adtam puszit az arcára.

- Szia. - ölelt meg.

- Mi volt ma? - kérdeztem.

- Hát, ma nem jött az egyik modell úgyhogy az utolsó pillanatban kellett találni valaki mást a fotózáshoz, amúgy semmi. Itthon?

- Képzeld, kaptam egy levelet a sulitól hogy jövöhét pénteken be kell mennem érettségizni. - forgattam meg a szemem.

- Hülyék. - moytogja anya. - De hisz, még csak Január van. - csodálkozott.

- Hát ez az! - kiáltottam fel. - És még Shawn-nal sem mehetek. Érted? - mondtam kiakadva.

- Semmi baj! Majd mész utánna meglepetésként. - kacsintott.

- Megvan! - kiáltottam fel boldogan. - Köszönöm anya. Szeretlek! - ordítottam vissza a lépcsőfordulóból. Felmentem a szobámba, majd feloldottam a telefont és megkérdeztem Andrew-et hogy felhívhatom-e.

- Hali Andrew. - vettem fel a telefont.

- Szia, na miért hívtál?

- Öm, jövőhét pénteken nem tudok veletek menni, mert vizsgázom, és arra gondoltam hogy utannatok mennék meglepetésként. Persze ez csak Shawn-nak.

- Persze megoldható. Akkor mikor jönnél?

- Mondjuk vasárnap? Azon a héten persze.

- Oké. A jegyedet lefoglaltam, akkor vasárnap kimegyünk érted a reptérre, mert Shawn-nak koncertje lesz.

- Köszönöm, és majd kifizetem.

- Oh, ugyan semmiség. Shawn ezt biztos nem hagyná. Inkább vele beszéld meg. Na szia.

- Szia! - nyomtam ki. Boldogan elterültem az ágyon, és hagytam hogy az álmosság magával ragadjon. Úgy látszik mégis csak egyedül megyek.

Hello. Sajnálom ez most egy olyan semmilyen rész lett, de igyekszem izgalmasakat hozni.

Remélem tetszett köszi hogy elolvastad.
-Petra