- Em, Em. Emma! - vette ki a pólót a kezeim közül. Csak ekkor vettem észre hogy a könnyeim patakokban folynak, lefelé az arcomon ezzel a pólómat áztatva.

- Hagyj egy kicsit békén! - mondtam a kelleténél kicsit hangosabban. Elengedte a pólót és hagyta hogy betegyem a bőröndömbe.

- Mit nem lehet ezen elmondani? Csak azt kérdeztem meg hogy miért vagy magántanuló. - beszélt nyugodtan.

- Mert Shawn én kérdeztem tőled olyat hogy hány lánnyal voltál már együtt? Hm? Nem! Tudom ez egy rohadt hülye példa, de gondolom neked is ciki. - kiabáltam. Ezzel a tettével most tényleg nagyon felidegesített.
- Én most elmegyek és és ideig ne keress!

- Komolyan ez lesz? Elmész anélkül hogy ezt akár meg is tudnánk beszélni. Ennyitől feladod? - mondta csalódottsággal a hangjában. Itt már nem bírtam tovább, elsírtam magam.

- Szerinted? Te nem mondtál magadról semmi személyes dolgot. Te várod el?

- Azért nem kérdeztem mert azt hittem hogy tudod.

- Hát akkor most választ kapsz a kérdésedre: nem, rohadtul nem tudom. - mondtam halkan, miközben sírtam. Megfogtam a bőröndöm fogantyúját és kihúztam az ajtón. Andrew szobája felé vettem az irányt. Nem tudom hogyan fogom ezt kimagyarázni, de mint mindig most is meg fogom oldani.

- Igen? - nyitotta ki az ajtót Andrew.
- Em? Mi történt?

- Hát, igazából csak annyi hogy összevesztem Shawnnal és most csak egy repülőjegyre lenne szükségem. Tudsz nekem intézni egyet?

- Persze. De min vesztetek össze? - kérdezte

- Hát, nem akartam neki elmondani valamit mert ez nagyon személyes és még nagyjából én sem dolgoztam fel.

- Aha, értem. Nos, itt mára már nincsenek repülőjegyek csak holnapra. - csukta le a laptopot, eközben pedig valaki kopogott az ajtón.

- Szia haver! - köszönt Shawnnak.

- Csá, csak ezért jöttem mert elment Em és nem lesz párom a Grammyn. - mondta szomorúan.

- Öm, figyelj. Bent van a szobában. - mondta Andrew. Ekkor előjöttem, és Shawn meglátott. Szeme felcsillant mint valami kisgyereknek és rögtön odajött hozzám.

- Em, létszi bocsájts meg egy barom voltam. Légyszives! - suttogta az utolsó szót miközben pici testemet ölelte.

- Semmi baj. De ha nem baj akkor azért holnap visszamennék Torontoba. - mondtam. Szomorúan elvált, miközben tartotta velem a szemkontaktust.

- Na gyerekek! Ideje készülődni a Grammyre! - csapta össze a tenyerét Andrew és felkiáltott.


^^^

- Azért ez nekem elég ciki. - mondom hangosan hogy Shawn is meghallja.

- Mi? - kérdez vissza miközben bedugja a fejèt ezen a tér elválasztón, vagy min.

- Az hogy téged is és engem is mások öltöztetnek. - mondom miközben megigazitom a ruhám pátnját. Rajtam egy fekete ruha volt amin fehér pillangók voltak, Shawnon pedig egy egyszerű fehér ing fekete öltönnyel.

- Be szeretnélek mutatni a szüleimnek. - mondta miközben mögém lépett és átkarolta a hasam.

- Hogy mi? - kérdeztem két oktávval hangosabban. Én erre még rohadtul nem állok készen.

Mindennél  SM ffWhere stories live. Discover now