Mindennél SM ff

1.rész

-Em! Hé Em! Miért futsz úgy mint egy őrült.-kérdezte miközben próbált utólérni.-Bakker, ne fuss már ilyen gyorsan.
Kezdtem egyre jobban bepánikolni, hol van már az a kicseszett ajtó. Már ott tartottam hogy mindjárt elsírom magam, mikor egy erős kéz megfogta a derekamat.

-Em! Mi a baj?

-Merre van az ajtó?-kérdeztem mire neki tányér nagyságúra nőttek a szemei és megint elkezdett nevetni.-Most mi van?

-Komolyan egy hülye ajtó miatt? Em!-mondta. Szorosan megöleltem és megint megéreztem az illatát. Olyan jó illata van.

-Hazamennék, csak nem találom az ajtót!-motyogtam miután elengedtem. Elmosolyodott és megfotdított. Ott volt az ajtó. Ohh, persze. Odafutottam , majd gyorsan felkaptam magamra a bakancsom, kabátom és a sapkám.

-Hazaviszlek jó?

-Nem kell! Szerintem haza találok.

- De, légyszíves!

-Ahhj, Oké!-mondtam. Ő is felkapta magára a cuccait és kiléptünk az ajtón.

-Megvárlak míg fel jössz a kocsimmal.

-Oké.-mondta, és én kinyitottam volna az ajtót ha amikor kinyílik nem estem volna el. Itt a hnagúly az estem volnán van, mert egy erős kéz megtartott. Ránéztem hogy vajon kié lehet, és ekkor megláttam a madártetoválást az egyik kezén. Hirtelen olyan mintha  pillangók kezdték volna ellepni a hasam és nagyokat csapkodva körbejánrák. Kicsit megilyedtem, mert sosem éreztem még ilyet. A gondolkodásomból Shawn hangja ébresztett ki.

-Em! Jól vagy?-simított végig a felkaromon. Bólintottam majd most már én is mentem a kocsi felé. Gyorsan beültünk és elindultunk hozzám.

-Itt merre?-kérdezte miközben figyelmét az úton tartotta.

-Jobbra, aztán ha végig mentél az úton akkor is jobbra majd balra a 3.ház. És köszi mégegyszer!-mondtam miközben sóhajtottam. Már este 9 volt és nekem még be kellett pakolnom mert hajnali 3-kor indul a gépem Tokyoba. Szuper, ma sem fogok aludni.

-Tényleg! Te nem jársz suliba?-kérdezte.

-Nem. Magántanuló vagyok!

-Az szuper! És hova is kell bepakolnod?-kérdezte pimasz mosollyal. Tudtam higy mire megy ki a játék. Naaa, ilyet nem játszunk Mendes!

-Nem! Nem maradhatsz mert hanjnali 3-kor indul a gépem és még be kell pakolnom!

-Oké! Akkor legalább cseréljünk számot!-lediktáltam a számom majd ő is és én mentem is az utamra. Mikor beléptem a házba síri csend volt. Bementem a konyhába inni egy pohár vizet, mire anya tekintetével találtam magam szembe.

-Szia anya!

-Kicsim! Nem szeretem ha nagyon kéaőn érsz haza! Főleg úgy hogy nem is vagy holnapra bepakolva! És remélem hogy semmi nem rörtént!

-Anya! Te nem bízol bennem?

-De teljes mértékben. Csak nem szeretném ha olyan történne.... igen szóval ezért kell óvszert használni.-mondta anyám még mindig teljesen nyugodt hangom. Ez mos komoly hogy nem bízik bennem?

-Anya! Semmi nem történt! Meg sem csókolt!-mondtam idegesen.-Ha most nem baj felmennék!-idegesen feltrappoltam a szobámba és elkezdtem a ruhákat bedobálni a bőröndbe. A kezembe akadt egy egyberuha és eszembe jutott hogy új évre is megyünk úgy hogy amolyan 'most miért ne' gondolattal bedobtam a többi ruha közé. Mikor kész voltam örömmel konstantáltam hogy éjfél van. Szuper egy óra és már a repülőtéren leszek. Nem feküdtem le aludni mer' hisz minek. Inkább feltettem a telefonomat töltőre és megnéztem higy milyen ruhát kell felvennem. Megnéztem az órát és fél egyet mutatott. Szuper, akkor egy negyed óra múlva itt vannak a barátnőim.

-Sziasztok!-nyitottam szélesebbre az ajtót. Megöleltek, és ez a "hogy vagy?" "miért nem írtál vissza?" kérdéseket tettük fel.

-Az utóbbira egy indokom van. Tudjátok anyám divattervező...

-Istenem nyögd már ki!-mondta Lisa mire csipogott egyet a telefonom. Megnéztem és Shawn töltött fel egy képet, amin éppen a repülőn ül és remélhetőleg már úton van Tokyoba.-Hahó! Várj! Csak nem Shawn-nal kapcsolatos?-kérdezte mire elpirultam.

-De igen!-válaszoltam nagyon halkan, de ők így is meghallották és elkezdtek sikoltozni mint az őrültek.-Héh lányok! Nyugi! Semmi nem volt eddig még csak megölelt!

-Csak!-kérdezte magas hangon Ruby.-Te nem tudod hogy mit jelent az hogy csak! Tudod hány lány lenne a helyedben?

-Oké! Viszont most indulunk kéne.-mondtam és lementem felöltözni. Újra magamra kapkodtam a cuccaimat, míg a többiek is megcsinálták, és hívtunk egy taxit hogy, a kocsit ne keljen otthagynom.

Beléptünk a terminàlba és egy csomó emberrel találtuk magunkat szembe. Már nem sok időnk volt a felszállásig, úgyhogy elkezdtünk bemenni a kapukon. Végül nagy nehezen sikerült feljutnunk és el is foglaltuk a helyünket. Mivel lagalább egy napja nem aludhattam álomra hajtottam a fejem.

Ohh, és akkor még nem is gondoltam higy mi fog majd történni velem Japánban.