Dragon Tamer (Drarry)

A parti - II

Lucius becsukta a szemét, és próbálta kitisztitani az agyát. Ekkor azonban hallotta, hogy kivágódik Draco szobájának az ajtaja, és egy nagyon ismerős hang csendült a szobában.

- Helló, Lucius!

A szólított idegesen nyelt egyet, amint megütötte fülét a hang, mely vontatott volt, bársonyos, és már évek óta kísértette.

- Pe-perselus – hebegte Lucius. Szemeit még mindig Dracón és Pansyn tartva, igyekezett lecsillapítani hevesen dobogó szívét. – Mit csinálsz te itt? Miért nem hallucinálsz, mint a többiek?

- Cö-cö Lucius – feddte Piton játékosan, Lucius pedig visszafojtotta borzongását, amit a fülét simogató hang váltott ki. – Nyilván tisztában vagy vele, hogy felismerem a saját bájital alapanyagaimat. De meg kell köszönjem, hogy épp most használtad. Így tökéletes lehetőséget biztosítottál.

- Valóban? – kérdezte Lucius, és megnyalta hirtelen kiszáradt száját. – Mégis mihez?

- Hát természetesen ahhoz, hogy elcsábítsalak, te huncut kis szőke – dorombolta Perselus, és immár belépett a szobába.

- Igen, persze... várjunk! Mit mondtál az imént?

- Azért vagyok itt, hogy elcsábítsalak, Lucius – ismételte vontatottan Piton, Lucius pedig érezte, hogy tátva marad a szája őszinte döbbenetében. – Évek óta vágyakozom utánad. Nem jöttél rá a leveleimből?

Lucius elgondolkodott, és próbált visszaemlékezni Piton leveleire.

...tehát Lucius, Draco mondta, hogy azt üzened: szia. Akkor én is üzenem neked, te észveszejtő, szőke kis...

Szóval "erős, férfias karom van"? De semmi vagyok hozzád képest. A te finoman kidolgozott, szálkás izmaid... Mondd csak Lucius, sokat edzel? Talán valamikor együtt is edzhetnénk. Jó hosszú, izzasztó edzés lenne...

Kedves Lucius!

Hát persze, hogy küldök. Mintha tudnék neked valaha is nemet mondani. Boldogan megadok neked bármilyen „különleges" alapanyagot. Tulajdonképpen valami mást is megadnék neked... valami nagyot, és keményet, ami egy egész éjszakán át kitartana...

És míg Lucius az emlékei közt barangolt, az óra mutatója arrébb mozdult.

23:58

- Te alattomos dög te! – álmélkodott Lucius. – Észre sem vettem.

- Tipikus szőke. Cuki, de piszkosul ostoba – jelentette ki Piton kedvtelve.

Lucius erre már felkapta a fejét.
- Hé, ezt kikérem magamnak, én...

És Lucius ledermedt. Aznap este ugyanis első ízben nézett Pitonra úgy igazából.

A férfi egyszerűen... lenyűgözően festett.

- Perselus... te... a hajad... te... annyira...

Piton haja valóban, egészen más volt. Nem hosszabb, mint rendesen, a zsíros, olajos, és gubancosan rendetlen hollófekete fürtök azonban most fénylő sörényként hullottak alá a vállára, és ragyogtak, akár egy újonnan öntött galleon. Lucius szóhoz sem tudott jutni.

- Tetszik, igaz? Macnair kezelésbe vett. A hajamra különös gondot fordított. Igazán tehetséges, nem gondolod? – Ennél Perselus kissé megrázta a fejét, mire haja csak úgy röpködött az arca körül.

Lucius jól hallhatóan nyelt egyet.

Az óramutató ismét odébb ugrott.

23:59