Dragon Tamer (Drarry)

Én híresség vagyok, a fenébe is!

Odabent a szükség szobájában végéhez ért a játék, és a résztvevők nagyot nyújtózva felálltak.
- Hát ez remek móka volt. Talán megismételhetnék valamikor – csiripelte Hermione vidáman, és ellenőrizte az óráját, mire elkerekedett a szeme. – Már 11 óra van! Harry és Draco már két órája vannak távol! Hol a pokolban lehetnek?

- Valószínűleg szexelnek – közölte Blaise egyszerűen, és visszafojtott egy vigyort Hermione riadt arckifejezése láttán.

- De hisz azt mondtad... azt mondtad, hogy Draco csak kicsit lehordja Harryt! Csak egy kis összeszidás, semmi egyéb!

- Ezt mondtam volna? – felelte Blaise. – Hát akkor hazudtam.

- De... de... miért hazudtál volna ilyesmiben?

- Granger, ha nem hazudtam volna, akkor te utánuk mentél volna, és megakadályozod őket. És akkor miféle barát lennék? Tudod, hogy megy ez. Egy barátnak az a dolga, hogy segítsen a másiknak szexhez jutni. Ez a szabály.

Hermione a szemét forgatta.
- Nem, nem az.

- De IGEN, az – vágta rá kórusban Blaise, Ron, Ginny, Seamus, Millicent, Lavender, Dean, Pansy, Neville, Parvati és még Crack és Monstro is.

Hermione rájuk bámult.
- Hát nem értitek!? Ez rémes! Draco valahol ki tudja hol van Harryvel, és valószínűleg mostanra már teljesen megzakkant!

- Tényleg? – kérdezte izgatottan Parvati. – Srácok, ezt látnunk kell! Fogadok, hogy rá tudjuk venni még egy Madonna szám eléneklésére. Talán még Prince-t is énekelne vagy Wham-et!

- Ó igen – tapsikolt mellette Lavender. – És emlékeztek a nyuszijára? Annyira édi volt. Talán csinál még egyet!

Pansy általában nem volt benne az ilyen lánykás visongásban, de egy hülyére kefélt Draco látványa most kifejezetten tetszetősnek tűnt számára.
- Gyerünk, keressük meg őket! – javasolta, amivel mindenki lelkesen egyet értett, és elindultak az ajtó felé.

- Várjatok! Gyertek vissza! – kiabált utánuk Hermione, de hiába. A legtöbben már el is hagyták a szobát. Visszafordult Ronhoz, Ginnyhez, Seamushöz, és Blaise-hez. – Oké, figyeljetek. Még a többiek előtt meg kell találnunk őket. Aztán segítünk Harrynek felvinni Dracót a hálójába, ahol beveheti az ellenszert. Velem vagytok?

A többiek bólintottak.
- Akkor gyerünk. – Azzal elhagyták a szobát, ki-ki az ellenkező irányba indulva.

Harry és Draco egymásba fonódva feküdtek az egyik szófán. Harry a fejét Draco mellkasán nyugtatta. Lassú, egyenletes légzéséből, Draco arra következtetett, hogy elbóbiskolt. Egyik kezével Harry felé nyúlt, és végigsimított a kusza tincseken, mire az alvó Harry közelebb bújt hozzá.

Draco mosolygott. Talán következő alkalommal megosztja a Szombati Boszorkány Bulvárral, hogy a Kis Túlélő szeret összebújni. Az olyan édes kis történet lenne. De legalábbis jobb, mint amikor a Próféta azzal jött, hogy Dracót hülyére...

Hé. Várjunk csak egy másodpercet.

Draco teljesen normálisnak érezte magát. Semmi kényszer, hogy énekeljen, vagy bármi nyálas dolgot tegyen. Semmi leküzdhetetlen vágy, hogy szenvedélyes vallomással bizonygassa örök szerelmét Harrynek (na jó, egy kicsit talán mégis, de nem erősebben a szokásosnál). Ez szuper! Nem vette be az ellenszert, és mégsem lett hülyére kefélve. Szóval nem veszti el minden alkalommal a fejét, amikor Harryvel vadulnak. Hát ez remek.

Lenézett a szuszogó Harryre, és hihetetlenül büszke volt magára. Hát biztos nem mindenki tudja kimerülésig toszni a Csodafiút, hogy aztán az nyugisan aludjon a mellkasán. Aztán azonban kicsit összeráncolta a szemöldökét. Elvégre még mindig sértette a gondolat, hogy Harry azt hitte, a háta mögött összejött Blaise-zel. A finniganes csóktól meg aztán pláne ki volt akadva. Valószínűleg erről még lesz egy szép kis csevelyük Harryvel.