Dragon Tamer (Drarry)

Felfedezések és a sötét nagyúr

Harry és Draco kigúvadt szemmel, halálsápadtan ültek az asztalnál, és Lucius rivallójának hamvába holt maradványaira meredtek.

Köröttük síri csend honolt.

Majd lassanként bátortalan suttogások hallatszottak innen-onnan a Nagyteremben, aztán halk beszéd, végül ismét normál hangerővel folyt a társalgás.

Nem úgy Harry, és Draco esetében.

- Az... az apád... azt mondta... - kezdte végül Harry riadt arccal, és tekintete találkozott Draco ugyanannyira megrettent képével.

- Azt... azt hiszem... - felelte Draco, és csak bámultak egymásra.

Aztán mintegy néma egyetértésként, visszafordultak a reggelijükhöz.

- Hát – szólt Draco, mosolyt erőltetve az arcára –, ne vesztegessük egész nap itt az időnket, jó? Végül is egy csomó elintéznivalónk van Roxmortsban. Gyorsan reggelizzünk meg, oké Harry?

- Remek javaslat Draco – felelte Harry ugyanazt az erőltetett mosolyt felöltve, mint ami Draco arcán is ült. – Tényleg nem kéne itt időzni, amikor Roxmortsban is lehetünk. – Azzal harapott egy kicsit a muffinjából, és inkább nem nézett Draco szemébe.

Ron zavarodottan nézett egyikről a másikra.

- Malfoy, az apád nem azt mondta épp, hogy ők szexeltek James Po...

- NEM! – kiáltotta Harry és Draco is egyszerre. Ron megrökönyödött.

- De... - kezdte újra.

- Weasley, ideadnád nekem a juharszirupot? – kérte Draco megtévesztően derűs hangon. – Köszi.

- De én tisztán hallottam, hogy az apád azt mondta...

- Ron szednél nekem egy kis kolbászt? – szólt közbe gyorsan Harry, Ron képébe tolva a tányérját. – Kösz.

- De Harry, az apád, és Malfoy apja sze...

- Tudod mit Harry? Azt hiszem, szívesebben reggeliznék inkább Roxmortsban. Mit szólsz? – fordult Draco Harryhez.

- Micsoda elképesztően pompás ötlet, Draco. Nagyon szeretnék Roxmortsban reggelizni. Sőt, induljunk most rögtön – felelte Harry, és gyorsan felállt.

- De hát srácok, ti nem veszitek tudomásul a tényt, hogy az apáitok nyilvánvalóan...

- Szia Ron, szia Hermione! – mondta Harry gyorsan, és hangosan, majd hosszú léptekkel elsietett az asztaltól.

- Igen, csá Weasley, Granger. Később találkozunk – köszönt el Draco is, és sietve követte Harryt.

Ron Hermionéhez fordult.
- Mi bajuk van?

Hermione csak a szemét forgatta.

A két fiú már majdnem a bejárati csarnokba ért, mikor Draco hirtelen megállt.

- Mi az? – kérdezte Harry értetlenül.

- Kéne a köpenyem – mondta Draco, és a mardekáros pincék irányába fordult. Aztán végignézett Harryn is. – Most, hogy belegondolok, rád is rád férne egy köpeny. Meg lehet fagyni odakinn, és rajtunk csak a te pulcsijaid vannak. – Draco, mivel ismét Harrynél töltötte az egész éjszakát, reggel megint csak tőle kölcsönzött ruhákat. Magában hálát rebegett érte, hogy még az álbarátságuk kezdetén elvitte Harryt arra a bevásárló körútra, mert az utóbbi időben egyre többször kényszerült rá, hogy az ő ruháit viselje.

Harry vállat vont. Ő soha nem fordított annyi figyelmet arra, hogy mit visel, de nem akarta, hogy Draco megfázzon, így kötelességtudóan követte a szőkét a mardekáros felségterület felé.