Dragon Tamer (Drarry)

Smár-tanya

Harry remegett a testét átjáró dühtől és féltékenységtől, ahogy fújtatva rótta a folyosókat a Griffendél torony irányába.

Tudta, hogy tulajdonképpen egyáltalán nem kéne, hogy zavarja az egész dolog, hiszen valójában Dracóval nem voltak egy pár. De igenis zavarta. Olyannyira, hogy már képtelen volt bármilyen épeszű gondolatra. Mérges volt, és kegyetlenül megbántottnak érezte magát, mintha csak az igazi barátja csalta volna meg.

Keserűen odavetette a jelszót a Kövér Dámának, aki együttérző pillantást vetett meggyötört ábrázatára, majd beengedte.

Harmadévesek egy csoportja üldögélt a sarokban, és eléggé megijedtek, amikor Harry idegesen becaplatott a klubhelységbe, és elkezdett fel-alá járkálni. Elszántan próbálta visszanyerni önuralmát, és lehiggadni, mielőtt még valami mást is felrobbantana, de semmi másra nem tudott gondolni, csak Oliver gyűrött öltözetére, Draco kipirosodott szájára, a kviddicsöltözőre, a forró, szemérmetlen légyottra Oliver és Draco között...

Hallotta, hogy ismét kinyílt a portréajtó, és valaki a vállára tette a kezét. Megfordult, hogy elküldje melegebb éghajlatra az érkezőt, mivel jelenlegi állapotában nem volt kedve bájologni senkivel. Seamus Finnigannek azonban esze ágában se volt lelépni.

Draco még mindig magában somolygott, mikor már vacsorája utolsó morzsáit fogyasztotta. Hadművelet: nevetségesen féltékennyé tenni Harryt. Draco képzeletben újra átélte az Oliverrel folytatott párbeszédet...

- Nem hiszem el, hogy rávettél erre Draco – mondta Oliver, miközben kigombolta az ingét. – Miért is teszem ezt meg neked?

- Hát azért, mert még mindig szívdöglesztően helyesnek találsz, és bármit megtennél érte, hogy a kedvemben járj, ezért hajlandó vagy teljesíteni az összes szeszélyes kívánságomat.

Oliver felhorkant, de Draco rendíthetetlenül folytatta. – Én pedig azért csinálom ezt, mert meg kell leckéztetnem Harryt.

Oliver a szemét forgatta.
- A-ha. Vajon miért van olyan érzésem, hogy miután Harry rájött a történtekre, ő lesz majd, aki megleckéztet téged? És megjegyzem, jogosan.

Draco egy sebzett angyalka tekintetével nézett rá.
- Naaa, de hát hogy mondhatsz ilyet? Hiszen ő mondta, hogy a féltékenykedésem irányíthatatlan! Itt én vagyok az áldozat. Csak bizonyítani próbálom az igazamat.

Oliver a fejét rázta.
- Nem hiszem el, hogy ezt teszem Harryvel. Én kedvelem őt. Jó haver, és nagyszerű fogó is. Te viszont csak egy önző kis mocsok vagy a megértés és a tisztesség teljes hiányával.

- Kifelejtetted, hogy ellenállhatatlanul szexi, és rendkívül okos is vagyok. Na most akkor itt állunk, és végig az erkölcseimről fogunk dumálni, vagy segítesz is? – kérdezte Draco, és ő is nekilátott kigombolni az ingét.

- Harry, haver, minden rendben, csak én vagyok – mondta Seamus lágyan. – Tudom, hogy zaklatott vagy, de le kell nyugodnod, mielőtt valakinek baja esik.

- Ki? Én? Zaklatott? Ó nem. Én nyugodt vagyok, nagyon nyugodt. Most épp kibaszottul nyugodt vagyok – mondta Harry zaklatottan, és a kandallóban lobogó tűz lángja szokatlanul magasra csapott. A harmadévesek rémülten pislogtak.

- Tényleg az vagy – egyezett bele Seamus. – Gyere fel, és dőlj le egy kicsit. Ha nem higgadsz le, valakinek tényleg baja fog esni, és az nem az a két ember lesz, aki valóban megérdemelné. Nem Malfoy, vagy Wood.

Harry arca keserű fintorba torzult erre, és felnézett.
- Honnan tudod?

- Láttam őket – közölte Seamus egyszerűen. – Nyilvánvaló, hogy őrült szexben volt részük.