Dragon Tamer (Drarry)

A Griffendél torony

Békés, és idilli hangulat uralkodott a Griffendél toronyban. A lakók többsége a hétvégére feladott háziját fejezte be, és volt, aki boldog lustálkodással töltötte a délutáni órákat. Harry és barátai a kandalló előtt foglaltak helyet, és ki-ki a maga módján ütötte el az idő és Dean sakkoztak, Hermione pedig egy vaskos könyvet nyálazott át, és ősi rúnákról motyogott valamit az orra alatt. Seamus elszántan dolgozott egy esszén, amit a legendás lények gondozására írt, közben pedig időről-időre Harryre sandított.

Harry és Draco a díványon helyezték kényelembe magukat. Harry a fejét Draco ölében nyugtatta, és az átváltoztatástan anyagot olvasgatta, míg Draco elmerült a bájitaltan könyvben, és szórakozottan játszadozott Harry fürtjeivel. Harry titokban imádta a dolgot, és felettébb örült neki, hogy a „szeretők" játék részeként úgy döntöttek, hogy most a kapcsolatuk gyengéd és ragaszkodó oldalát mutatják be.

- Sakk-matt – hangzott hirtelen Rontól. Draco meglepetten pillantott fel, de nem úgy tűnt, mintha bármelyik griffendéles is csodálkozna Ron sakkteljesítményén.

- A fenébe, pedig már olyan közel voltam – sóhajtotta Dean. – Na persze, nem mintha eddig bárki is legyőzött volna, Ron.

Dracót kíváncsivá tette a dolog.
- A Vízlipatkány jó sakkban? – Harry belecsípett a karjába. – AÚ! Rendben van, akkor Weasley. Nem kéne így bántalmaznod szadista.

- Szoktál játszani Malfoy? – Ron mindig izgatott volt, ha új áldozata... öhm vagyis vetélytársa akadt.

- Igen, ami azt illeti, és nagyon jó vagyok.

- És milyen szerény. Akkor mehet egy menet? Imádnám legyőzni a csodálatraméltó, sakkozó görényt.

- Vigyázz a szádra Weasley. – Draco már várta Harry reakcióját, de semmi nem történt. – Potter, hogy van ez? Vízlipatkánynak hívom, és bántasz, ő viszont görénynek hív, és nem teszel semmit?

Harry megvonta a vállát.
- Te kezdted.

Ron győzedelmesen vigyorgott Dracóra, aki válaszul fagyos pillantást vetett rá.

- Rendben Weasley, játsszunk. Szarrá verlek, és akkor majd sajnálhatod, hogy kikezdtél velem. – Draco, Harry legnagyobb csalódottságára, felállt a díványról, hogy csatlakozzon Ronhoz és Deanhez, akik a földön szétszórt puha párnákon ültek.

- Bár minden bizonnyal rém izgalmas lenne nézni, ahogy sakkoztok – csatlakozott hozzájuk Seamus is –, nem játszhatnánk valami olyat, amibe mindannyian beszállhatunk? Épp most fejeztem be az esszémet.

Dean beleegyezően bólintott.
- Van egy pár játék a szobámban.

- Óóó, mi lenne, ha Monopolyznánk?

Dean számos mugli játékot hozott otthonról, mivel állítása szerint már rosszul volt a sok robbantós snapszlitól és varázslósakktól, Ron pedig egyszerűen rajongott a Monopolyért. Dean nevetve bólintott, és felszaladt a szobába a játékért.

Draco kétkedve nézett körül.
- Mi az a Monopoly?

- Az egy olyan játék Malfoy, amiben körbe kell lépkedni a táblán, és közben házakat vehetsz, meg néha kártyát kell húzni – felelte neki Seamus.

- Úúú, kösz Finnigan, most már mindent értek. – Draco gyanakodva nézett a Griffendélesre. – Varázsló játék vagy mugli?

- Mugli – válaszolta Dean, aki épp akkor tért vissza a játékkal a kezében.

- Újabb mugli játék? – fakadt ki Draco megütődve. – Mi a fene bajotok van nektek griffendéleseknek? Esélytelen. Ma már játszottam mugli játékot, és nem fogok még egyet, hacsak nem festem a hajam vörösre, csinálok egy csomó gyereket, és keresztelem át magam Weasleyre.