Dragon Tamer (Drarry)

Bosszú

Reggel Draco még mindig füstölgött amiatt, hogy Harry ilyen kínos helyzetbe hozta a háztársai előtt. Eleinte azt tervezte, hogy majd egész nap duzzogni fog, és nem lesz hajlandó se beszélni, se csókolózni Harryvel.

Jó ötletnek tűnt, de végül Dracónak a saját gyengeségével kellett szembesülnie, meg Harry félelmetes akaraterejével. Rá kellett jönnie ugyanis, hogy ha Harry Potter akart valamit, azt előbb-utóbb megkapta, még ha Draco Malfoy volt is az illető. Nem beszélve arról, hogy Draco aligha állította volna meg Harryt, ha annak sikerült volna smártávon belül kerülnie.

Tehát ez az ötlet ment a kukába, de Draco amúgy is kitalált valami sokkal jobbat.

Aznap körültekintően választotta ki a ruházatát, tudva hogy elsöprően kívánatosnak kell lennie ahhoz, hogy a terv működjön. Nem mintha nem lett volna amúgy is mindig elsöprően kívánatos, de azért na. Elegáns fekete nadrágot vett fel, szürke kasmírpulcsival, ami tökéletesen kiemelte a szeme színét. Mindehhez jött a legjobb köpenye, és ezúttal egy szemernyi zselét sem tett a hajába. Észrevette, hogy Harry imádja a kezét a hajába temetni és azt akarta, hogy az érintenivalóbb legyen, mint valaha.

Elragadtatva nézett a tükörbe. Tökéletes.

Senki nem szívathat meg egy Malfoyt büntetlenül, gondolta egy gonosz vigyor kíséretében. Még Harry kibaszott Potter sem.

Mikor Draco belépett a Nagyterembe, elégedetten konstatálta, hogy megjelenése nem maradt észrevétlen a háztársai körében, akik elfordították a szemüket Harryről, akit addig bámultak, hogy jól megnézzék Dracót is. De legnagyobb megelégedésére az szolgált, hogy Harry se tudta levenni róla a szemét. Sőt olyan kiéhezett tekintettel mustrálta, hogy Draco egészen beleborzongott.

Draco ennek ellenére úgy tett, mintha észre sem vette volna mindezt, és szórakozottan csevegett Blaise-zel a reggeli mellett. Aztán végre feltekintett, hogy Harry szemébe nézzen. Küldött neki egy lehengerlő mosolyt, aztán, mint aki jól végezte dolgát, könnyedén feltápászkodott az asztaltól, és a kijárat felé vette az irányt.

Az ajtónál még visszapillantott a válla fölött, és pajkosan Harryre kacsintott, majd kisietett.

Nem kellett ahhoz visszanéznie, hogy tudja, Harry gyors bocsánatkérések közepette elköszönt barátaitól, felugrott az asztaltól, és követte őt, amilyen gyorsan csak tudta.

Draco ügyelt arra, hogy Harry előtt járjon valamivel, így szinte már futva vágott át a folyosókon, tudva, hogy Harry is legalább annyira élvezi a fogócskát, mint ő – nem hiába voltak mindketten fogók. Végül beszáguldott egy üres terembe, és mikor Harry elhaladt ott, Draco gyorsan megragadta a talárját, és becibálta.

Miután becsapta az ajtót, először is a falhoz préselte Harryt, és vadul csókolni kezdte. Harry a karjaival azonnal átölelte Draco derekát, szorosan a saját testéhez szorítva a Mardekárost.

Draco befejezte a csókot, és elkezdte Harry nyakát szívni, és harapdálni. Kezei besiklottak Harry inge alá, hogy végigsimíthassanak a testén. Harry felnyögött, és arcát Draco nyakához fúrta, miközben kezét a szőke tincsek közé temette. Draco szélsebesen Harry nadrágja felé nyúlt, és nekilátott az öv kibontásához.

Harry felnézett, tekintetében izzó szenvedély ült.
- Mit csinálsz – mormolta Draco fölébe.

Draco kiéhezve csókolta meg ismét, és addigra sikerült szétnyitnia Harry nadrágját is. Harry fojtott hangot hallatott, amikor Draco megmarkolta a férfiasságát.

- Visszafizetem a tegnapit – mondta a szőke mézesmázosan, és az igazságnak tökéletesen megfelelően, tudva, hogy Harry bizonyára a kényeztetésre fog gondolni, nem pedig a kis tréfájára.